Teljes kilátástalanságban kaparják körmükkel a bányák nyirkos falát, szitálják a saras patakokat aranyat vagy gyémántot keresve, miközben lóvé nyista, autóról meg álmodni sem mernek. Se jövőkép, se új iPhone, se kínai autók térhódítása, de cserébe legalább boldogok, már amikor épp nem lövik egymást. Mi most ebbe a közegbe igyekszünk nemsokára (január 26.), mert átértékeltük az életünket és rájöttünk, hogy a folyamatos mókuskerékben tekerésnek semmi értelme, ha nem szerzünk közben élményeket is.
Készen állunk mindennel, ideje a jótékonyságra is gondolni.
Az első hajók valószínűleg még minket, homo sapiens sapiens-eket is megelőznek: egyes tudományos bizonyítékok szerint már a homo erectus nevű előember is épített és használt kezdetleges csónakokat vagy tutajokat. Később a fejlettebb ember már kisebb csoportok vagy rakomány szállítására is alkalmas hajókat épített, melyeket évezredeken keresztül kormánylapáthoz kapcsolt kormányrúddal (angolul till, vagy tiller) irányítottak. Az egyszerűbb, kisebb hajóknál a kormányos magát a kormányrudat mozgatta, míg a nagyobb, nehezebb hajók esetében egy fedélzeten elhelyezett, függőleges rúd szolgált kormányként, amely kötelekkel és rudakkal csatlakozott a kormányrúdhoz.
Ez az egyszerű, kezdetleges megoldás azonban számos problémát rejtett magában. Először is, a kormányrudat mindig a kívánt fordulási iránnyal ellentétesen kellett mozgatni: jobbra fordulás esetén balra, balra fordulás esetén pedig jobbra. Bár egy gyakorlott tengerész ehhez már hozzászokott az évek során, a kezdő matrózok a Tiller Towards Trouble (kormányrúd a baj felé) jelmondattal igyekeztek megjegyezni ezt az ellentmondást.
Kukoricát a mikróba be, a Tulaj a Pályán S03E01 vasárnap reggel hét órára időzítve várja a kilövést. A formátum változatlan, megint igyekeztük a legvegyesebb válogatást hozni autókból és tulajdonosokból egyaránt. A helyszín továbbra is a Groupama Tanpálya, az arcok is ismerősek lesznek, de túl sokat nem spoilereznénk, legyen elég egy képválogatás. Aztán jöjjön a videó.
Az egész úgy indult, hogy Bunkoczi László, akinél több alkalommal is jártam már a Rádió Café Autórádió című műsorában vendégszakérteni – és nem mellesleg a legendás Szalay-Bunkoczi Dakar csapat navigátoraként ismert – felhívott, lenne-e kedvünk Dakart tudósítani, mert mennek, és jó buli lesz. Ez még valamikor augusztusban volt, nagyon könnyen mondtam igent, Balló Marci és a Bamako-felkészülése mindannyiunkat hangulatba hozott, jobbkor talán nem is jöhetett volna egy ilyen kérdés. Szerintem még most sem tudom, mire vállalkozok, akkor pedig még kevésbé volt róla fogalmam.
Több olyan szituáció is előfordul az autóiparban, amikor két teljesen különböző márkájú és típusú autó valójában szinte ugyanolyan. Van, amikor összeállnak a gyártók és közösen fejlesztenek egy autót, és olyan is akad, amikor az egyik gyártótól átvesz egy komplett típust egy másik. Utóbbit badge engineeringnek is hívhatjuk, hiszen kis túlzással csak az adott autó logó változnak, a külseje és a műszaki tartalom nem. Ebben a kvízben olyan autókról lesz szó, amik így vagy úgy rokonok, neked pedig azt kell megtippelni, hogy egy adott típusnak melyik a tesója. Ha ismered az autóipari összefonódásokat, akkor nem is lesz olyan nehéz. Hajrá!
Mivel az utóbbi időben azt vettem észre, hogy hiába lehet több állásom, hiába kereshetek egyre többet, ha minden munkát kiadok a kezemből, akkor azon kapom magam, hogy irgalmatlan pénzeket csorgatnak ki a zsebemből – négy autónál pedig (a szüleimével együtt ez inkább hat) tetemes összeget lehet megspórolni, ha pár dolgot magunk csinálunk. Alapvetően nem lenne gond, mert belefér, de ha szeretnék idővel egy klasszik Alfát vagy egy stuttgarti lovacskát is tudni a garázsomban, akkor időnként meg kell hágni a fillért.
Gyerekként egy ideig vakon hittünk a Mikulás létezésében, aztán meg voltunk bizonyosodva az ellenkezőjéről. Most, felnőtt fejjel, családdal a hátunk mögött ismét bizonyosságot szereztünk arról, hogy jó újra hinni abban, amiben gyerekkorunkban már egyszer sikerült.
Felkeltem reggel 6-kor és amikor kinéztem az ablakon, gyermeki öröm tört ki belőlem látva a vastag hótakarót és a heves havazást. Ez az érzés hamar szertefoszlott, amikor realizálódott bennem, hogy ma fel kell jutnom Budapestre Esztergom-kertvárosból.
Biztosan mindenki hallott már a népszerű angol fűnyíróversenyekről, amik olyannyira ismertek, hogy még a legnagyobb sportfogadóoldalakon is szerepelnek. A vásári látványosságokban jártasabb közönségnek sem kell bemutatni a Fekete Laci foggal húzza el a kamiont típusú műsorokat. Vannak közismert, nagy hagyománnyal rendelkező őrültségek, de egészen elszigetelt agyrémek is, amik voltaképp a motorsport kategóriába tartoznak. A kreatív ötletek jelentős része amerikai, legalábbis angolszász, de elvétve azért találunk európai találmányokat is köztük.
Összeszedtünk egy szubjektív hetes listát a legviccesebbekről.
A csomagtartók mérete fontos kritérium: nagyon nem mindegy, hogy például egy családi autó esetén mennyi cucc fér el benne kényelmesen. Bár a csomagtér mérete általában szorosan összefügg az autó dimenzióval és az utastér méreteivel, ez az összefüggés nem szükségszerű. Például a második generációs Octavia csomagtartója hatalmas, a hátsó üléssorban viszont nem olyan nagy a hely. A harmadik generációs viszont utastér és csomagtér szempontjából is giga. Mivel nem mindig olyan egyértelmű a helyzet, mint ahogy elsőre tűnik, összeraktunk egy kvízt, amiben azt kell megtippelned, hogy két autó közül melyiknek nagyobb a csomagtartója. Lesznek egyszerű és meglepő válaszok is, de ha képben vagy a literekkel, akkor biztosan menni fog. Hajrá!
Mikor besétáltam a budaörsi Suzuki Világ jókora udvarának kapuján, csak az járt a fejemben, hogy egy Jimnyt szeretnék kapni. A Suzuki pöttöm terepjárójának a szerkesztőségben is számos rajongója akad, de én még sosem vezettem. Úgy tűnik, a vonzás törvénye tényleg működik: a kedves Suzukis hölgy hamarosan valóban egy nullkilométeres Jimny kulcsát nyújtotta át.
A villányi borvidékre vezető több mint 200 kilométeres autópályázás azonban nem volt túl kényelmes. A környezetvédelmi kvóták miatt felénk már csak a teherautósított, kétüléses Jimnyt kapni, melyben a rakteret leválasztó rács miatt nem lehet eléggé hátra dönteni az ülést. Szinte szögegyenes háttal két órát vezetni kellemetlen, pláne autópálya tempónál.
Kezdetben a 115 km/h-t lőttem be magamnak: itt a menetzaj még elviselhető, a fogyasztás pedig valamivel 8 liter fölött megáll. Hogy időben a hotelhez érjek, az út felétől kénytelen voltam 130-ra gyorsítani. A menetzaj ekkor már kifejezetten zavaró, a fogyasztás pedig 10 liter körüli. Persze a Jimnyt nem autópályára találták ki, ez mindenképp a mentségére szól.
Mielőtt bárki lehülyézne, tudtam magamtól is, hogy egy külföldről behozott autót lepapírozni nem embernek való feladat. De a kíváncsiság nagy úr – az egyik konnektorba nyúl, a másik meg hivatalokba jár.
A műsorban szereplő oktatóm, Gábor harmincöt évet hegesztett lánggal, szerintem érti a dolgát. Elmondja nekünk az alapokat, hogy legyen honnan fejlődni. Jó gyakorlást mindenkinek.
A múlt hétvégén Budapest a 150. születésnapját ünnepelte. Rendezvények, kiállítások sokasága emlékezett meg a jeles évfordulóról, mi pedig egy kis várostörténeti-városismereti kvízzel, mi másról, mint a főváros közlekedési kérdéseiről.
Kérdezünk múltat is, jelent is, és hátha megtudtok olyan érdekes tényeket is, amiket eddig nem.
Osztálykirándulás: Nyegli találóan így nevezte a közösségi túránkat. Azért illik ide különösen ez a terminus, mert a jóképű, öreg gépek sokunknál már gyerekként becsípődtek, így hát mindenki jóllakott tízévesként vigyorogva jelentkezett, hogy jönni szeretne. Én ekkor még csak hallottam a helyről, nem ismertem igazán, az azonban már önmagában is felcsigázott, hogy lehet vezetni Ikarust. Sőt, igazából Ikarusokat, többet is.
Lassan már mindenki tudja, hogy a villanyautózás legkellemetlenebb része a nyilvános töltés. Drága (viszonylag), foglalt (pláne, amíg ingyenes volt a Lidl meg a Penny hálózata), nem működik, nincs elég. Ezek általában nem egyszerre keserítik meg a villanyautós édes életét, szerencsére nem is nagyon gyakran. De amikor akár csak az egyik is megnehezíti a dolgunkat, csak a legelvetemültebb amperfasiszták mantrázzák, esetleg dagadó ütőerekkel üvöltik, hogy minden nagyon szép, jó és mindennel meg vannak elégedve. Mert kereshetünk másik töltőt, tervezhetjük át az utazást, nem érünk oda időben, satöbbi. Még egyszer: nem ez a jellemző, nincs mindennap önsorsrontás. Az esetek 99 százalékában minden úgy megy, ahogy azt eredetileg elterveztük.
Sokan könnyen megsaccolják, hogy adott típust nagyjából milyen időszakban gyártottak. Ez lehet tudás, következtetés vagy akár halvány emlék is. De mi a helyzet a konkrét évszámokkal? Ebben a kvízben azt tudod megtippelni, hogy mikor gyártottak le egyes autókat. Mindig az első, legyártott példány lesz a kérdés, nem a bemutató dátuma. Hajrá!
Szokás szerint kitöltés után érdemes lesz visszapörgetni az elejére, hiszen minden autóról írtunk pár apró érdekességet is.
A közlekedési lámpák története egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza, ahol egy Phryctoria nevű kezdetleges távközlési rendszert használtak fontos információk továbbítására. A Phryctoria egy sor hegytetőkre épített toronyból állt, egymástól körülbelül 30 kilométeres távolságra. Ha az egyik torony tetején tüzet gyújtottak, a hozzá legközelebbi is ugyanígy tett, az információ így előbb-utóbb az egész láncon áthaladt.
E megoldás modernebb, sokoldalúbb változatát, a karokkal felszerelt, üzenetek továbbítására használt szemafort 1792-ben találta fel egy Claude Chappe nevű francia lelkész. Ez a rendszer is egymástól látótávolságra épített tornyokból állt, melyek tetején azonban tűz helyett számos forgatható kar kapott helyet. Az üzenteket ezek mozgatásával továbbították.
Mikor a vasúti közlekedés a gőzmozdonyok megjelenésével gyors fejlődésnek indult a 19. században, szükségessé vált valamilyen rendszer, mellyel kontrollálható a növekvő forgalom. Egy Charles Hutton Gregory nevű brit vasúti mérnöknek jutott elsőként eszébe, hogy az előző bekezdésben említett, karokkal működő szemafor rendszer egy egyszerűsített változatát a vasutakon is használni lehetne. A vasúti szemaforok első, kezdetleges példánya így 1842-ben állt szolgálatba a London - Croydon vonalon.
A számítógépes interneten rengeteg minden le van írva, most az egyik ilyen BMW motorokat érintő tuningnak megyünk utána. Állítólag 20-30 lóerőt hoz a teljesítményen, ha a 20 ló megvan, az is nagy szó. Ennek járunk utána.
Autókkal és közlekedéssel foglalkozó portálként elég gyakori, hogy le kell írnunk azt a kifejezést, hogy belső égésű motor. Ezzel együtt pedig rekurrens jelenség, hogy valaki komment formájában jelzi, hogy az „belsőégésű motor basszátok meg”. Hibázni bárki hibázhat, de amikor már túl sok ember, túl sokszor jelzi, akkor jogosan tevődhet fel a kérdés: most akkor melyik a helyes?
Ahogy eddig is, úgy most is érdemes visszapörgetni a kvíz elejére, miután megoldottad, hiszen nem csak a megoldást áruljuk el, hanem pár részlet is láthatóvá válik, több konkrétummal.
Hogyan is kezdődött? 2010-ben még a régi Közlekedési Múzeum parkolójában rendezett május 1-i találkozón, 20 lelkes, de addig még csak legföljebb egymást telefonból ismerő zsigulis megalapította a Veterán Zsiguli Egyesületet azzal a céllal, hogy az akkoriban még igencsak lenézett, klasszikusnak egyáltalán nem számító Ladákat, Zsigulikat a veteránozás fő sodrába emelje.