Állítólag segíti a környezetvédelmet és az energia-stratégiát, hogy a benzinbe etanolt kevernek. Amennyit én ehhez értek, az is lehet, hogy tényleg, legalábbis erre utal, hogy nem csak Európában szokás. Amíg az üzemanyagot rendszeresen mozgássá, zajjá és hővé alakítjuk, addig nincs is baj belőle, a kocsik többsége simán elviseli az E10-et akár. Ám ezekkel a pancsokkal hatványozottan igaz a régi szabály, hogy a huzamosabb ideig helyben ácsorgás pusztítja a gépet, legyen szó motoros kaszáról, láncfűrészről, vagy éppen autóról.
Biztos sokan láttátok már a következő videót - már majd' két éves - , de megmentjük azokat, akiknek eddig kimaradt. Strauss Frühlingsstimmen keringőjére, stop motion-ben épül újjá egy VAZ-2106-os lelke, kár lenne szavakkal elrontani:
A nyolcvanas évek hajrájában sok irányban próbált terjeszkedni a Mazda: a legendákban élő Amatival a Lexus és Mercedes ellen mentek volna, az Autozamot a kisautók és keicarok piacára szánták, a Wankel-motorokkal pedig a versenypályákat próbálták bevenni - a 787B esetében sikerrel. Szerencsére az ilyen, komoly projektek mellett a hülyeségre is jutott pénz és energia: a '91-es Fantasyardon mutatták be a Mazda Bőröndautót.
Ha az alacsony fogyasztásról esik szó – márpedig most sok szó esik róla, például a névleg két-három litert fogyasztó, 400+ lóerős hibrid óriás-terepjárók kapcsán – mindig ennek a két autónak a képe ugrik be. Gyerekkori, kicsit már kopottas emlék, alighanem egy Autó-Motorban láttam ezeket, még fekete-fehér fotókkal: a Citroën és a Renault kísérleti modelljei, három liter körüli fogyasztással.
Nem szorul különösebb magyarázatra, bár nincsenek is nagyon szavak erre a kilenc másodperces videóra, amit Amerikában, Texas állam egyik Walmartjának parkolójában rögzítettek. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy kupéval se most, se soha nem lesz jó ötlet teher szállítani, még ha nagyon szeretnénk sem.
A defektmentesítő szett is olyan, mint a pótkerék. Tudjuk, hogy az autóban van, de alig pár ember használta, a többiek általában még csak nem is gondoltak rá, hogyan kellene használni. Tudják mitől defekttűrő egy gumi? Hallottak már arról, hogy egy gumi kijavítja magát? Tartsanak velem, a következő videóban erről lesz szó.
A sarkvidékek tudvalevőleg nem emberektől és autóktól hemzsegő helyek, néhány, pufi-kerekű Land Cruiseren és Land Roveren kívül nem is nagyon tudunk elképzelni személyautót. Próbálkozások persze voltak: a Volkswagen küldött néhány Bogarat, a Top Gear is csinált egy toyotás különkiadást, és a Hyundai Santa Fe is egy PR-produkció keretében szelte át az Antarktiszt első autóként. Mégis, a havon és jégen azért csak a lánctalp az észszerű választás.
Amíg itt körberajongtuk a Singer jó érzékkel megépített, gyönyörűen mozgó 964-esét, Ukrajnában egy másik farmotorosból készült egész más szinten megépített, de hasonlóan őrült terepszaggató. Egy kibelezett Zaporozsecet pakoltak fel UAZ-alkatrészekkel, abból lett ez a fura hibrid.
Craig Lieberman neve ismerősen csenghet, mi is írtunk már róla többször, de aki mégsem tudná kicsoda; ő volt a Halálos iramban filmek technikai tanácsadója, emellett a bennük szereplő R34 GT-R, Toyota Supra és Nissan Maxima tulajdonosa is. Az elmúlt évben főként YT-csatornáján halhattunk róla, ugyanis aktívan belevetette magát a videók gyártásába, amelyekben rendszerint csepegtet kulisszák mögötti információkat a filmsorozatról.
Róla indult a Holdra az Apollo-12 és 14, végigkísérte az űrsiklóprogramot és még a Skylab felbocsátása is belefért 43 éves pályafutásába. Ilyen karrier után azt hihetnénk, rászolgált a múzeumi öröklétre, a napokban mégis nekiálltak szétbontani. A NASA MLP-2-eséről, azaz a kettes számú Mobil indítóállványáról van szó, ami a helyhiány és az érdeklődéshiány áldozata lett.
Amikor az első dolgunk volt rokkant parkolóba állni
De baromi gyorsan telik az idő. Öt év. Az már egy fél évtized. Egy huszad évszázad. Egy évezrednek a kétszázad része. - Dirr, most csapott tarkón főszerkesztőnk, Papp Tibi papucsa, akit a sajtóban megjelenő félszáz, félezer és hasonló mennyiség-meghatározások Facebook-poszt írásig fel tudnak bosszantani. Meg is értem, nettó hülyeség, én sem szoktam használni, de néha jólesik trollkodni, na. Mondjuk, arra nem számítottam, hogy Tibi kerületeken átívelő röppályát leírva is milliméterre pontosan talál célba, de egy felelősen gondolkodó főszerkesztő bármire képes. Ja, és igen, hallottam a távolból, hogy „EGY!”.
Na, de vissza 2016-ba: január 24-én indult a Torkosborz-művelet, azaz a túra, amiről tudtuk, szívni fogunk, tudtuk, hogy kényelmetlen és kellemetlen lesz, tudtuk, hogy értelmes ember ilyet nem csinál. Tudtuk, hogy egy villanyautó nem arra való, hogy 130 feletti tempókkal a fél kontinenst átszelje vele az ember, pláne nem a tél kellős közepén. És innentől egyértelmű volt, hogy meg KELL csinálni.
Dömpi a biztos társ - Hyundai Santa Fe
Néha vontattam lószállítót, bálákat, terményt / tápot szállítottam, jól terhelhető, nem változik jelentősen a vezetés minősége.
Hóban igazi élmény akár terepen, akár közúton. Hihetetlen tapadása van, sosem csúsztam meg fix 4 kerék, Michelin téli gumival használtam.
Egyszer hazafelé elkezdett nyekeregni. Hazajöttem, másnap szerviz, a hajtás szíj elszakadt, szerencsére hosszában, és nem széltében, és eltört a görgő. Még így sem hagyott ott.
Mindig idősebbnek látszottam a koromnál. Az őszülést is már évtizede tolom, de most épp az a szakasz van, amikor utolérem a látványt évjárat szerint is: negyvenes pasi hozzáillő ábrázattal. Arról viszont szó sincs, hogy akkor most hirtelen rám jönne a hoppáré. Vagy azt az ötvenesekre mondják? Mindegy, a sokat emlegetett kapuzárást tagadom, nem és nem – már harminchárom évesen is hülye voltam. Amikor alig egy évvel a harmadik gyerekünk születése után piros, kétüléses sportkocsit vettem családi igásló helyet, mert hát egyszer élünk, addig kell aszfalt közeli vezetőülés, amíg hajlik a derekam! Remélem a hajlékonyság és a hülyeség is kitart még jó sokáig.
A bringás navigáció nekem mindig gyanús határterület volt, egyszerűen nem úgy bringáztam, hogy szükségem legyen rá. Egy downhill bringán meglehetősen hülyén mutat egy telefonnyi kijelző, meg aztán az első rendes firka után törne szilánkosra. Viszont az ember bringás egyedfejlődése úgy is tud alakulni, hogy nem csak a lejtőzés, de a tekerés is fontossá válik, hiszen sokkal jobb feltekerni a hegyre egy 14 kilós bringával, mint a hátunkon vinni a 20 kilósat.
Bár a havon autózásról és a közben való bénázásról végtelen számú videó kering a neten, ezeket nézve sokakban felmerülhet, hogy bezzeg ők nem csúsznának meg, ügyesebben ellenkormányoznának, előbb fékeznének, de a valós, balesetveszélyes helyzetekkel sokszor nem lehet mit kezdeni. Sokszor, de nem mindig - ahogy ezt az Oroszországban lőtt videó is alátámasztja: lélekjelenlét, gyors reakció és a szerencse, hogy senki nem volt a tolatásra kényszerített autó mögött.
Turistákból sokféleképpen lehet megélni, de egy tajvani kisvárosban, Jijiben úgy gondolták, hogy a legjobb ehhez néhány vasdarab, egy jó hegesztő és két Vitara. Vagy Escudo Short. Illetve Geo Tracker. Mindegy, ezek a nevek mind a Vitarát takarják, az viszont nem világos, hogy miért pont rájuk esett a választás.
Rengeteg ember nem tudja, hogy mit jelent a szavatosság és a garancia szó, azt meg, hogy melyikre mikor kell hivatkozni, pláne nem. Meddig tart, mire vonatkozik, kinek kell vállalni, mi az a kopó alkatrész? Ezek mind olyan kérdések, amikkel nem vagyunk tisztában. Ezeknek a fogalmaknak a tisztázásában szeretnék segíteni, tartsanak velem.
Kicsit kerekítve Hong Kong két és fél Budapestnyi területen termel két és fél Magyarországnyi GDP-t, emellett viszont egy egész Jackie Channel adott többet a világnak, mint mi. Pedig ars poeticáját tekintve, Csányi Jakab néven simán elmenne népi magyar hősnek is, hisz az együgyű jóság nevében részegen verekszik. Ez alapján a posztmodern folklórban nagyjából ott helyezkedik el, ahol Bud Spencer és Terence Hill, csak épp spagetti western helyett szezámmagos kung fut főz. Első pillantásra Totalcar-faktora alacsony, de a modern érában játszódó filmjeit nézve a petrolhead gyanús mintára eszmélhet: Mitsubishi.
Még tavaly decemberben ütötte meg a jackpotot egy Dennis Kahler nevezetű fickó a georgiai lottón azzal, hogy kaparós sorsjegyén a játék és a saját számai között egyezést talált; a számok alatt Corvette-piktogram volt látható.
Manny Khoshbin egy Amerikában élő ingatlanos, akiről nem túlzás azt állítani, hogy igencsak sikeres a szakmájában: nulláról felépített ingatlanbirodalma a Forbes szerint 450 millió dollár köré rúg. Ami számunkra sokkal érdekesebb viszont, hogy odavan az autókért, és hatalmas vagyonát sem sajnálja szenvedélyére áldozni.
A Halálos iramban amellett, hogy egy milliárd dolláros bevételeket termelő sorozattá nőtte ki magát, a Need For Speed játékok melletti másik, nagy, autós világot meghatározó tényező volt a 90-es/2000-es években. A benne szereplő autók népszerűségén is biztos lökött valamennyit a film, nem mintha a Supra vagy a Skyline nagyon rászorult volna.
A EV-k rohamléptű terjedésének ellenére az elektromos átalakítások, a retrofitting még gyerekcipőben jár, nem tart ott, ahol az LS-motorok, nincs hozzájuk bevált kézikönyv, vagy 1000 youtube-tutorial. De mivel a valóság amúgy is túlértékelt, az ausztrál Chasingcars photoshoppereinek munkáin most megnézhetjük, milyenek lehettek volna az elektromos autók hatvan éve.
Az idei Dakar-rali ugyan már pénteken véget ért, a legemlékezetesebb pillanatáról csak utólag indult népszerűségnek egy felvétel. Igen, itt azt látni, ahogy a kamionos mezőny verhetetlenjének, a Kamaz-csapatnak egy kamionja a hátával megüti az egyik versenyt - túl közelről - kísérő helikoptert.
Nem tökéletes, de nem áll távol tőle - Renault Laguna
Citroen C5 és Laguna III között vaciláltam - végül a sportosabb futómű (és a megbízható szerelő) győzött a kényelem felett. Németországba mentem ki az akkor újszerű autóért (műszaki szakértésben jártas kollégám is csak annyit tudott mondani, hogy ehhez nincs mit mondani). (AM)G mercik és Z8 BMW mellett futkározós autó volt...
Nagyjából kizárt, hogy valaki minden autómárkát és -típust ismerjen, még a legnagyobb tudású autómániást is képes megizzasztani egy-egy kevésbé ismert autó beazonosítása. Az amerikai autókat talán valamennyire jobban ismerem, mint a többi nemzet autóit, de még így is élénken élnek emlékeimben azok a kínos pillanatok, amikor egy találkozón kiszúrok egy érdekes autót, odamegyek megnézni, mi is az és megjelenik a büszke tulaj, aki meg van győződve arról, hogy ismerem az autóját, aminek nagyon kedvesen az utolsó csavarig elmeséli a történetét, én pedig hallgatom és óvatos, osonó léptekkel járom körbe az autót már harmadszor, érdeklődő tekintetnek álcázott vizslató pillantásokkal próbálok találni egy emblémát, márkajelzést, feliratot, bármit, hogy rájöjjek, mégis mi is az az autó, amiről mindent tudok, két dolgot kivéve: a márkáját és a típusát. Sikertelen felderítőtevékenység esetén egy idő után valamilyen nagyon fontos, halaszthatatlan tevékenységre hivatkozással kereket oldok, keresek valakit, aki végre felhomályosít és elmondja, hogy milyen autó mellett állva beszélgettem vagy negyed órát. Meg kell valljam, néha úgy érzem, hogy a Reichstag sem égett úgy, mint én.