A könyv, amire holnap óta vártál!
Kövezzetek meg (vagy, ha elég öreg és elég Woody Allen-rajongó vagy: vessetek a mókusok elé), de az nem is rendes autóbuzi, akinek nincs legalább egy Haynes szerelési kézikönyve.
Nagyjából minden típushoz csináltak a Haynes-nél egy vastag, ábrákkal, fotókkal illusztrált manuált, amiből a legalapvetőbb és a komolyabb ingujjfeltűrést igénylő karbantartásokat és szereléseket is elvégezhetjük otthon. Nem egyszer mentette már meg a seggemet egy Haynes, amikor valamelyik autóm vagy motorom gondoskodást igényelt. Tiszteletem jeléül, egy londoni kirándulás alkalmával vettem is egy Haynes-kulacsot. Amin ráadásul a Ford Capri-kézikönyv borítója szerepelt.
Kevesen lesznek, akiknek 2020 - főleg a márciustól kezdődő nagyobbik fele – díszes aranykerettel a nyakában kerül fel a polcra. Szerintem mindenki gombóccá gyűrve inkább a komposztálóba hajítaná már ezt az esztendőt, hadd falják fel az utolsó porcikájáig a nyüvek, bár azért hallottam szép sztorikat a baráti körben – volt, aki az e-bizniszben utazott, másnak csodás új partnere lett... Egész biztos, hogy ők vannak minoritásban.
Tegnap beharangoztuk a kvízestet, ha lemaradtál róla, itt mindent megtalálsz. A lényeg, hogy a Quiznight alapítójával, Álmossal autós kérdéseket teszünk fel ebben az élő adásban, nektek pedig válaszolni kell. Az adás itt megy, ebben a posztban, a válaszokat pedig az ezen a linken található válaszlapba kell beírni. A kör végén összesítünk, és kiderül, kié a dicsőség.
A kocsmakvíz remek játék: néhány fős csapatok összegyűlnek egy kocsmában, kávézóban, vagy egyéb közösségi helyen, aztán a kvízmester felteszi a kérdéseit. A csapatok jegyzik a válaszaikat, és a kérdéssor végén az a csapat nyer, amelyik a legtöbb pontot gyűjtötte.
Nem gondolom, hogy különösebben nagy fotóművész lennék, tisztes iparosként gyártom a képeket. Némelyik egészen jól sikerül, vannak amik elmennek, vannak csak simán rosszak, és vannak azok a remekművek, melyeket megtartok magamnak - mármint eddig megtartottam, de most itt vannak azok a 2020-as mesterműveim, melyek túlmutatnak önmagukon. Az év végi listák amúgy is önmagunk vállonveregetéséről szólnak, ez tehát a művészetem java, amire igazán büszke vagyok. Az igazi fotóbubusok kedvéért a fő exif adatok ott vannak zárójelben, a képeket pedig mindenféle utómunka és vágás nélkül mutatom be. Természetesen megvásárolhatóak, full size-ban, nyomdai minőségben is.
A jogosítvány megszerzésének nem alapfeltétele, pedig egy olyan ismeret, ami nélkül nagyon elesettnek érezzük magunkat, ha beüt a baj. Mindenkivel előfordult már, vagy elő fog fordulni, hogy defektet kap. Aki tudja mit kell csinálni, az megcsinálja, aki nem, az segítséget próbál szerezni. A hölgyek dolga egyszerűbb, megállnak, kiveszik a pótkereket, és nem sokára megáll valaki kicserélni kereket, vagy felhívják a párjukat, hogy intézzen valamit. Én is álltam már meg idegennek kereket cserélni. De mi van akkor, ha nem jár arra senki, vagy nem tud senki segíteni? Beírod a Youtube-ra „Hogyan cserélj kereket”.
Idén majdnem elfelejtettem, hogy a pár éve, véletlenül kialakult hagyományomat folytassam. Nem hagyománynak indult, de még az első fotó is csak a véletlennek köszönheti, hogy létrejött. Jó helyre parkoltam, jókor. Az első képet csak azért csináltam, hogy megmutassam Esztinek, hová is parkoltam az öreg W108-at. Jó idő volt, hát akkor már miért is ne a veteránnal menjek be a dolgozóba. Aztán mutatott egy másik képet az autómról. Másnak is feltűnt a kocsi az Intercontinental Hotel oldalsó bejáratának fényeiben, így felkerült egy Facebook-csoportba.
Ezen felbuzdulva este csináltam még pár fotót a telefonommal, csak a magam szórakoztatására. Meg persze a FB-falamra is kitettem. Hogy ezekben az öreg vasakban bőven volt még anyag, az is bizonyítja, hogy úgy vonzotta magára a lájkokat, mint hűtőgép ajtaja a szuvenír-mágneseket.
Kicsit ciki is volt, pont, mintha cuki ásító kismacskát, maszatos arcú gyereket, pufók pofájú kölyökkutyát posztoltam volna. Persze, hogy tetszett a népeknek, csillogó veterán autó a karácsonyi fényfüzér alatt. Úgyhogy a következő alkalommal a cseh legendát, a TDI Octavia kombit toltam az izzósorok alá, az sportszerűbb dolognak tűnik.
Pár napja István barátom küldött egy videólinket. A bő háromperces felvételt azóta nem is tudom, hányszor néztem meg az első kockától az utolsóig. A zwickaui Trabant-gyárban készült, méghozzá az utolsó mozzanatokat, a végső simításokat, finomításokat mutatja be. Oké, mondjuk simításnak aligha lehetne nevezni a módszert, de nem is lőném le a poént, nézzük meg inkább együtt is.
A karácsonyi képeslap elkészítése minden évben egy jó buli a szerkesztőség életében. Már hetekkel korábban törjük a fejünk, hogy mi legyen a téma, aztán szervezkedünk, kirándulunk és elkészülnek a várva-várt képek. Voltunk már repülősök, autótolvajok, rockabilly banda, kockák a rajtzászlón, tűzoltók, rabok és a betlehemi történetet is megformálta már az akkori szerkesztőség. A koronavírus viszont itt is keresztülhúzta a dolgaink megszokott menetét.
Szörnyű belegondolni, hogy az első Camel Trophy-t 40 éve tartották. Tudják, ez az az Isten Háta Mögötti Autonóm Területeket terepjárókkal átszelő sorozat, amit a tevés cigaretta támogatott - egész nagy sikerrel, hisz a legtöbbünknek ismerős a dromedáros logó. Azt azért jegyezzük meg, hogy a sorozat befejezéséhez a dohányreklámok betiltása is hozzájárult.
Autós játék ezerszám akad Windows-os PC-re, de most nem a legjobb szimulátorokról, vagy keresztben csapatós akciójátékokról lesz szó. Nem mondom, hogy néha nem esik jól egy kis Forza Horizon, vagy Iracing, de ennél most a téma egy mélyebb bugyrába teszünk látogatást.
Drive by style - Porsche 911 997/1 4S
Miért 911 997/1 4S? Miért Porsche? Ez utóbbi nyilván érzelmi döntés, nagyon nem kell magyarázni. De azzal mentegethetem magam, hogy ez egy pénzbefektetés, minden évben többet fog érni, milyen menő lesz már, hogy 60 évesen 25 éves young timerrel kavarok. Sokkal, de sokkal vagányabb, mint öreg csontként, egy vadi új 911-el alapjáraton csillogni, nyaksálban, autóskesztyűben.
Az autóhirdetési portálokon csodálatos árakkal lehet találkozni, a megkeresésekre nagyon ígéretes válaszok jönnek. Elgondolkodsz, és tudni véled mennyit keresnek a nepperek, mekkora okosság ez, nem is gondoltad volna, hogy ebben ennyi pénz van. Eljött a te pillantod, végre rád is sütni fog a nap. Aztán, amikor elutalod a pénzt, és az eladónál van a pénz két nap múlva, onnantól nem reagál a megkeresésedre, már összehúzott fenékkel írod a következő e-mailt, és belül már sejted, hogy ezt most nagyon benézted, még reménykedsz egy kicsit, de már nem alszol. Pár nap után már tudod, hogy ezt most nagyon beszoptad, és buktál pár milliót. Elmentél a rendőrségre, a rendőr magában kiröhögött, és ezt te is érezted. Aludni hetek után sem tudsz rendesen, az ideg szétvet, elmesélni senkinek nem mered, mert kiröhögnének, hogy lehettél ennyire hülye.
Gabi barátomról sok szó esett már a Totalcarban, mert Gabi olyan dolgot művel, ami két, de talán négy mániákus autóközösséget tart életben egyszerre. Gabi autószereldéje Biatorbágyon van, hozzá jár fél Budapest, illetve Pest megye puchos, fiat 500-as, kispolszkis és bogaras társadalma, hogy autójuk jó legyen és szerethető. Gabit régebb óta ismerem, mint bárkit a ma meglevő, súlyosan kiterjedt veterános körömből. Gabi 1986 óta teszi velem a jót. Lényegében az első szakember volt, aki szóba is állt velem, evör.
Na, ez az igazi pofátlan parkolás
Ha az ember megnézi ezt a képet, nem talál rajta semmi kivetni valót.
Ha ezt a másikat vizsgálja meg alaposan, akkor sem sok szabálytalanságot, vagy pofátlanságot fedezhetünk fel. Ugyanazokat az autókat fotózta le valaki, csak épp más szögből.
Persze, ha alaposabban összevetjük a képeket, látszik, hogy nem pont ugyanott állnak az autók. Tehát nem is csak a szög más. Akkor meg mégis, mit kell nézni?
Ez az Opel, már nem az az Opel... - Opel Astra
Az átadás után hamar összeszoktak, igaz furcsa volt, hogy az alapjárata egyenetlen, de azt mondták, ez ilyen, így működik. Jól húz, rugalmasan lehet vele közlekedni, viszonylag kényelmes. Voltak, vannak még apró bosszantó dolgok, amik máshol lehet, hogy még több pénzért nincsenek, de egy céges autónál nem válogathat az ember.
Csikós mesél az Opel motorokról
2014-ben jártunk a Bianchival Rómában. Az autót próbáló túra után kapott új első kerékcsapágyakat, fékmunkahengereket, s fejben megjegyeztem – lassanként eljött az ideje, hogy belemenjen egy garnitúra új első függőcsapszeg, mert már éreztem az egyiken némi kotyogást, a zsírzópisztoly nyomkodására pedig csak a tengelycsonk alatt jött ki a zsír, fölötte száraz maradt, ami a tudomány által rég túlhaladott, középkori lombard hiedelem szerint az alkatrész közelgő végét jelenti.
Tiszta hülyén érzem magam, mert már megint az autó-motoros évek jutottak az eszembe. Előző életemben ugyanis az autósport sokkal központibb szerepet töltött be, és ha tetszik, ha nem, az Autó-Motornál kaptam el a fertőzést. Mondjuk nem volt nehéz – ezekről a kezdetekről mesélek most.
A korábbi részben mutattuk mi lett Borsa kollégám Skyline motorjának a sorsa. Borsa fejében már régóta megvolt, hogy milyen motort szeretne egyszer majd betenni az autójába, de az eredeti terv nem az volt, hogy majd ha felrobban a Skyline motor, hanem, hogy amikor majd lesz rá pénze. Az élet felülírta ezt is, de szerencsére gyorsan sikerült eladni a régi motort, és egy barátjának segítségével gyorsan sikerült megtalálni egy másik legendásan jó motort. Nézzük mi lett a keresés eredménye...
Már egy ideje tudott, hogy Ken Block helyett Travis Pastrana viszi tovább a Hoonigan sok tízmilliós nézettségnek örvendő Gymkhana sorozatát, és azt is belengették előre, hogy Ford helyett ismét Subaru lesz a fegyver. Végre megjelent a videó, és bár azt hittem, már unalmas ez a sorozat, az új pilóta új életet lehelt bele. Mert hiába vész a múlt homályába a tinédzserkorom, ezt végigizgultam, sőt hangosan káromkodtam is bizonyos pillanatokban. De nem lövök le semmit, press play!
A Covid időszak első túrája volt, kicsit tartottam tőle, hogy lesz-e valami fennakadás, ellenőrzés a határon, kell-e érvényes negatív teszt, de szerencsére nem kellett semmi. Egyből lyukra futással kezdődött a túra, de néhány kudarc után már nem volt semmi fennakadás, minden klappolt, sőt sikerült a terven felül is autót venni. Tartsanak velem!
Mozgalmas év volt 1990 az autóiparban. A BMW leváltotta az E30-at, a Renault bemutatta az első Cliót, megszületett az ötödik Ford Escort. Másodszor lett Formula-1-es világbajnok Ayrton Senna, a gyorsaságimotoros-vébé királykategóriájában Wayne Rainey-t koronázták meg. Csak a történelmi kontextus kedvéért: idehaza Németh Miklós miniszterelnök folytatott egyeztetéseket a szovjet csapatok kivonásáról, a Szovjetuniót Mihail Gorbacsov vezette, míg az USA elnöke George H. W. Bush volt. A Fiat pedig piacra dobta az első sorozatgyártású elektromos autót. Legalábbis szerintük.
Meglepően jó vétel volt - Kia Rio
Tizenhárom év és 334 000 km után frissítem az autóval kapcsolatos +- listát az autóval kapcsolatban. Ami a lényeg: az eddig eltelt idő után továbbra is tartom a véleményemet: jó vétel volt.
Egy év. Sok-sok veteránautó, használt kocsi után kikristályosodott, egy év a minimum. Ennyi kell ahhoz, ha bármilyen – akár letámasztott, akár egy alig valamennyit futott, akár egy rendszeresen használt, de itt-ott már elfáradt, akár pedig restaurálásból frissen elkészült – autóval messzire akarsz menni úgy, hogy az ötszázadik kilométertől kezdve ne kerülgessen a frász a zajok, mutatótáncolások, remegések, koppanások miatt. És ez egy olyan év lesz, amelynek szabad perceit jellemzően végig fogod melózni, aggódni, pénzkölteni és tesztelni, méghozzá folyamatosan. Máskülönben még jobban kitolódik az autó igazi használatba vételének ideje.
Néhány laikus emberrel beszéltem a gumiabroncsokról, és az jött le, hogy sokan még a gumi jelölésekkel sincsenek tisztában, nemhogy azzal, hogyan működik a téli gumi, miért tapad a hóban, a nyári miért nem. A négyévszakos gumikkal kapcsolatban volt a legnagyobb a tanácstalanság. A gumiabroncsokkal, kerék cserével, gumi tárolással kapcsolatos témában indítunk egy ismeretterjesztő sorozatot, amelynek első részében a nyári, téli és négyévszakos gumikról lesz szó. Tartsanak velünk!