Szóval az úgy volt, vagyis van, hogy lesz egy fotókiállításom a szezonzáró Parkoló Parádén. Amikor Rudival ez a nagy gondolatunk támadt, nem úsztam meg tucatnyi emlék berobbanását a tudatomba, ömlesztve, szűretlenül. Ezért is gondoltam írni valamit a fotós fejlődésemről, hogy rendet vágjak valahogy a fejemben, amellett, kedves olvasó, hogy te is tudjad, hogyan fajult el kiállításig a helyzet. De ehhez elég sokat vissza kellett tekernem az időben, hisz fotós fennállásom nulladik napja valamikor 2010 tavaszán volt, olyan régen, hogy azóta már kétszer költözött új helyre a szerkesztőség.
- Ő itt Zirig Árpád, ő el tudja neked mondani, mit csináltál rosszul, mit kéne helyette csinálnod - mondta Papp Tibi miután meglátta a Corvette-képeim. Egy évtized távlatából nemhogy megértem, de még csodálkozom is, hogy nem tiltott el örökre az autók fotózásától. Zirig "Egy Jó Fotós A Segglyukával Is Jó Képet Készít" Árpád türelmesen elmagyarázta, miért használhatatlan minden egyes pixele a Corvette-sorozatnak, majd újabb tíz percben összefoglalta, hogyan is kéne autót fotózni. Hetven százalékban a mai napig abból a tíz percből élek. Hosszú volt Árpád listája, és szerintem két kezemen meg tudom számolni, mikor volt olyan fotózásom, amikor semmit nem felejtettem le róla. Innen is köszönöm neki, ahogy Csikósnak is, hogy annyiszor a nyakamra lépetek, ha elszúrtam, majd bátorítottak és segítettek fejlődni!
1989-ben a Forbes magazin szerint a világ hetedik leggazdagabb embere volt Pablo Escobar, akitől távol állt, hogy egy évek alatt sikeressé kinőtt startup vagy nagy múltú techvállalat vezetője legyen, mert ő az a kolumbiai drogbáró, akiről mai napig az egész világ tudja, hogy nem kis birodalmat épített a kokain bizniszre. Karrierje csúcsán a világ kokaintermelésének 80%-a a Medellín kartell vezetőjeként az ő kezében futott össze.
Kicsit több, mint két éve lakom itt a hegyekben, azóta hordok körbe barátokat, rokonokat a környékben, ha erre vetődnek. Ennyi idő kellett hozzá, hogy felfigyeljek az ősi, mély hagyományokkal rendelkező érchegységi sportkipufogó-készítő munkás emlékművére.
Fillérekből közlekedős - Suzuki Swift
A 20 éves 200 sx-emet különböző okok miatt motorozásra cseréltem, autó viszont kellett, így a kínálat aljáról, országjárás nélkül kerestem helyváltoztatásra alkalmas tárgyat, melyet végül lakhelyemtől kb. 3 percre találtam meg egy Suzuki Swift formájában, kb. 110 ezer forintért cserébe. Inkább keresgéltem volna tovább.
...
Pár hét állás után két hobbinepper trélerezte el az autót, tán 70.000 miskolci pezóért, tudva a Titanicot megszégyenítő törésről én pedig váltottam egy 1.5 LSi V-TEC béka civic-re amit azóta is nyúzok, ő pedig cserébe az idegeimet nyúzza.
A részvényeseknek tartott éves beszámolón a Tesla Inc. vezetője, Elon Musk arról beszélt, hogy még legalább három-négy évtized, mire minden hagyományos, belső égésű motorral hajtott autót tisztán elektromossal válthat le a világ. Hogy ez mennyire reális, ahhoz tudni kell a jelenlegi állapotokat: 2 milliárd jármű fut az utakon, ezeknek egyelőre kevesebb mint egy százaléka villanyautó.
Elég idegesítő dolog, hogy milyen gyorsan telik az idő. Azt hittem, csak nemrég volt, amikor három baráttal kikocsiztunk 2014 egyik szép októberi napján az olasz tengerpartra, ettünk egy jó pizzát, aztán felmentünk a közeli hegyi városkába megnézni a helyi ralit. Mivel Rimini kedvelt üdülőhely, én is jártam ott gyerekként, ezért San Marino neve, meg úgy az egész környék ismerős. Arra azonban nem voltam felkészülve, mennyire eszelősen jó buli a Rally Legend.
Az a szerencséje ennek az autónak, hogy állítólag szeretem, ha fáj az élet. Pedig nem vagyok mazochista, csak ha én sem vagyok tökéletes - ahogyan semmi sem a világon -, milyen alapon várnám el, hogy az autóm az legyen? A járművet ráadásul ember teremtette, olyan is. Ha ez nem volna elég, ember is szokta szerelni, ettől aztán sokszor még olyanabb lesz. A konkrét példányt a jelekből ítélve nemcsak szerelték, de néhányan meg is becstelenítettek a múltban. De nem baj, mindenre ugyanaz a megoldás, a lelkesedés. Annak meg nem vagyok híján egyelőre, mert ez egy nagyon jó autó. Lesz.
A mai videóban egy, a raliversenyzés csúcsát jelentő autót mutatunk meg, de ezúttal olyan részletesen, ahogy nem nagyon láttam még. Megismerhetjük azokat a részleteket, amiktől ez az autó ennyire gyors, ennyire kifinomult, de az összetettsége ellenére mégis könnyen és gyorsan szerelhető. Betekintést nyerhetünk egy ismeretlen világba, ahol csak csapatban lehet nyerni, hiába csak két ember ül az autóban. Kalauzunk a mai kiránduláson Bútor Róbert sokszoros magyar bajnok raliversenyző.
Az Aston Martin és a Zagato házasságából születtek már emlékezetes darabok, ilyen volt például a Vanquish Zagato, vagy a DB9-ből és a DBS-ből származó Centennial-páros. Utóbbiakhoz hasonlóan a klasszikus vonalat képviseli a 60-as évek előtt tisztelgő Vantare GT is, ami szintén a DB9-esen alapul.
A Nissan/Datsun kék-piros-fehér festése JDM körökben legalább olyan ismert, mint mondjuk a Gulf, a Rothmans vagy a Martini Racing sablonjai. A színkombináció az 510-es Bluebirdön, a 300ZX IMSA-n és a 91’-es Bathurstöt letaroló GT-R-en is gusztusos volt, de anno a Nissan Motorsport off-road részlegére is jutott belőle.
Mára a legolcsóbb Porsche szerepét átvette az első generációs Cayenne, de előtte még a sokak által lenézett orrmotoros sportautók jelentették a belépőt. Persze, még mindig a 911-es a sztár, de mára megindult ezeknek az autóknak is a felemelkedése, így a 924-es és a 928-as is népszerű veterán, igazi hobbiautó, bármelyiket szívesen nézegetném a garázsban.
1957-re már sorozatban a harmadik Le Mans-i 24 órás futamot nyerte meg a Jaguar a D-Type verenyautóval, mely nagyon sokat tett hozzá a márka sportos arculatához és nem utolsó sorban építette a bizalmat is, hiszen az ilyen hosszútávú futamokon nagyon fontos szempont a megbízhatóság. A ‘60-as évekre már beérett ez a munka és az E-Type nem csak vágyott sportautó lett, hanem egy olyan sikeres modell is, mely frissítésekkel egészen 1975-ig húzta.
Érdekes, hogy a világon mindenhol kicsit mást jelent a japán autó. Amerikát az econobox-okkal hódították meg, tehát olyan olcsó autókkal, amikkel ritkán kell a benzinkútra járni, errefelé pedig sokkal inkább a megbízhatóságot és néha a rozsdát társítjuk hozzá. Ennél azért izgalmasabb mélységei is vannak a japán autóiparnak, amik nem feltétlen csak csillagászati árú Lexus LFA-kból és driftre reszelt Hacsikból állnak. Pedig a ritkasághoz és a kilinccsel előre autózáshoz is közel áll a Silvia.
Frissült a Digó Limó! - Fiat Croma
Sajnos Leccebe nem jutottunk ki, valami kártyát kértek volna hozzá és mint kiderült a makk felsőt nem fogadják el. Jobb esetben itthon költjük el a pénzünk.
Lehet jobban is jártunk, hogy nem indultunk olyan nagy útra, ugyanis valamikor a tavasszal Jászalsópiszkos és Kunszentborzasztó között elkezdett rángatni a kocsi. Leállt, beindítottam, vagy beindult vagy nem, amikor hajlandó volt, akkor sem volt sok köszönet benne. Lehúzódtam az út szélére, felnyitottam a géptetőt és akkor kezdjünk el gondolkodni, hogy mi lehet a baj. Igazi autószerelésre való idő volt, 8 ℃ és szemerkélő eső. Volt már hasonló baj máskor is, most is rutinnal kutakodtam a mindenféle tyúkbelek között, természetesen az adagoló mágnesszelepének az egyetlen vezetéke tört el. Ez csatlakozóval van megoldva, a csatlakozó tövénél fáradt el a réz. Meg kellett blankolnom mindkét vezetéket, ami tekintve, hogy csak egy csorba Tramontina kés volt nálam, elég nehéz műveletnek bizonyult, úgy nézhettem ki, mint amikor az unatkozó juhász pipát farag.
Ha már ismered a korábbi eseményeket, a friss részekért katt ide!
Ha azt hiszed, az a durva, hogy idehaza fényes nappal leflexelik a katalizátorodat, mert kell belőle a palládium, akkor ezennel a nyomor egészen új bugyrai nyílnak meg előtted is. Kinshasa a Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb városa, tizenötmillió ember él benne, másfél Magyarország. És a Reuters videóján megtekintheted, ahogy a helyiek a lopott katalizátorok porrá tört kerámiabetétjét szívják fel bekészülni. Drognak.
Minden azzal kezdődött, hogy a Chrysler az addigi hagyományoktól eltérő módon gyártásba küldte a Dodge Vipert. Az 1989 elején, még nyolchengeres motorral bemutatott tanulmányt csak félig-meddig vette komolyan a detroiti konkurencia, de 1991-re elkészült a kompromisszummentes amerikai sportkocsi, a Lamborghini segítségével hangolt 400 lóerős V10-es motorral, és ez komoly fenyegetésnek tűnhetett a Corvette-et gyártó General Motors számára.
Aki szerint egy Mercedes kizárólag ezüst lehet, a BMW színe mindenképpen a kék és a Ferrari kizárólag pirosban mutat, az valószínűleg az Aston Martinra is csak akkor néz rá, ha sötét zöld színű. Mi tagadás, baromi elegáns tud lenni egy szép British Racing Green, bézs belsővel és valódi fabetétekkel, de ha a feltűnés a cél, akkor korszaktól függetlenül kevés jobb megoldás van egy rózsaszín Vantage V550-nél.
Kopogós-pattogós, éhes bőgőmasina - Suzuki Swift
Régebben is szemeztünk a '17 utáni Swifttel, de végül mindig elmentünk mellette, aztán '20-ban az egyik kereskedésből "megsúgták" hogy drágulni fog jelentősen '21-től, de minő véletlen pont van náluk raktáron még 2 cvt... manuált nem akartam mert a kuplung problémás.
Felültem a kupectrükkre, de legalább választhattam színt, mivel a piros lett volna az egyik és arra a fényezésre több helyről hallottam panaszt, inkább elengedtem, pedig élőbe vagány volt. Viszont nagyon úgy néz ki nem csak az a szín gyenge, egyetlenegyszer mentem országúton cirka 400km-t, már 3 kavicsnyom lett a lökhárító fényezésén. Egyszerűen vacak a minőség.
Ilyen volt nálunk a Suzuki CVT-je
Paul Brickman pontosan tudta, hogy milyen autót szeretne látni a Kockázatos üzlet (Risky business) című film főszereplője mellett. Az autó kiválasztása egyébként rendkívül fontos feladat, általában több lehetséges opció közül választják ki a tökéleteset. Vagy azt, aminek a megjelenéséért a gyártó komoly összeget fizet. Nagyban hozzátesz egy mozihoz, hiszen az autó árulkodó részlet, amiből rögtön megvan a szereplő személyisége, az anyagi körülményei és az ízlésvilága. A rendező ebben az esetben például a 911-est túl hétköznapinak találta, ezért maradtak a 928-as Porschénál.
1988-ban kezdődött meg a harmadik generációs 7-es BMW fejlesztése, melyből aztán több mint 340 ezer darabot készítettek, az utolsó autó 2001. július 27-én gurult le a szalagról. Szerintem ez volt minden idők legszebb 7-es BMW-je és valószínűleg a leghíresebb is, hiszen nem csak a Dick és Jane trükkjeiben jelenik meg, hanem A szállítóban is felbukkan Jason Stathammel, de sokan a Holnap markában című James Bond film miatt ismerik, ahol Pierce Brosnan küzd vele az aktuális főgonosz ellen.
Gyerekként (én most is) sokszor álmodozunk, hogy de jó lenne ilyen meg olyan autókat élőben látni. Nekem a Lancia Stratos az egyik ilyen álmom. Negyven éve nem gyártják, de akkor olyan formát alkottak az olaszok, ami ma sem fáradt el, és embereket inspirált arra, hogy mai köntösbe öltöztessék.
Világos a leosztás, aminek alapján az autózás tetején a Rolls-Royce és a Bentley adja a luxuslimuzinokat, illetve sportosabb kupékat, a Mercedes mindenből kínál közel tökéleteset, gyors autóért pedig a Bugattinál kell kopogtatni. Romano Artioli nem csak a márka 110 éves évfordulójára készített EB110-est vitte véghez, de világos elképzelése volt arról is, hogy miként térhetne vissza a Bugatti a luxuslimuzinok közé.
A szupersportkocsik méregdrágák – ez a kijelentés aligha lep meg bárkit is. Ahogy valószínűleg azzal sem mondunk újat, hogy az ilyen autókat fenntartani sem lehet színes gombokkal és üveggolyókkal, nyilván egy kisebb időszaki szerviz is zsebbenyúlós, ha pedig nagyobb javításra van szükség, arra egy kisebb afrikai ország éves költségvetése sem feltétlenül elég.
Elképesztően nagy ívet járt be az 1972-ben megjelent Renault 5, mely hosszmotoros, elsőkerék-hajtású kisautóként jelent meg, de a második generációra már keresztbe lógatták bele a blokkot. Megjelenésétől egészen 1986-ig volt a legnépszerűbb autó Franciaországban, de eljutott Amerikába is. Pár évvel az autó bemutatása után Jean Terramorsi, a Renault termelésért felelős alelnöke kitalálta, hogy egy nagyon súlyos R5 lesz a válasz a középmotoros Lancia Stratos ralis sikereire.