Totalcar Vakbarát Hírportál

Múltkor már meséltem róla, hogy van a Facebookon egy régi brit rendőrjárművekkel foglalkozó csoport, aminek tagja vagyok (igen, mert sok a Ford Sierrát, Scorpiót meg Transitot érintő bejegyzés :) ). Ebben a csoportban tette be valaki kommentbe az alábbi videót. A címe nem sokat mond, csak annyit, hogy a Streatham körzet új rendőrautója, meg egy szmájli.

Egy darabig azt vártam, hogy a földre levitt csibészt megfogják és bedobják a kukás kocsiba – tudom, marhaság, de valahogy adta volna magát a dolog, hiszen akció közben kúszik be a kukás a képbe, a köztisztaságiak is láthatósági dzsekiben vannak, egy kukás kocsi is lehet a fedett járművük - ara aztán tényleg senki nem gyanakszik. És ezt tényleg érdemes levideózni. Persze, ha ez történt volna, nem 20 ezres megtekintése lenne 10 év alatt a videónak. Más, egy kicsit talán még megdöbbentőbb csavar van a sztoriban.

A szirénázás hangereje egyre csak nő, aztán megjelenik két sötét ruhás fazon, jó eséllyel rendőrök, majd ráfordul a kamera egy...egy Rover SD1 rendőrautó. Hogy kicsit könnyebben érthető legyen, miért megdöbbentő a jelenet: ez nagyjából olyan, mintha egy kék-fehér csíkos ezerkettes Lada fékezne csikorogva, és kiugrana belőle két-három műbőrkabátos-tányérsapkás közeg, esetleg maga Ötvös Csöpi. Vagy egy balesethez egy visítós szirénával hangoskodó Nysa érkezne, majd Mágenheim doktor a bőr orvosi táskájából rántaná elő a fájdalomcsillapítós injekciót. Élő ember nincs, aki nem valami átverésre, filmes kellékekre gyanakodna. Csakhogy itt minden igazi, a rendőrautó meg a régi egyenruhás zsaruk is.

Ott hagytuk abba, hogy megvettem. Már akkor tudtam, hogy meg fogom tenni, amikor még be sem lett indítva az autó. Ennek az egyik oka, hogy amikor az észt osztogatták, én épp rozsdát csiszoltam valami régi vacakról, a másik indok pedig, hogy erről az autóról nem nagyon lenne mit. Márpedig ez egy mk1 Focus, amit tizenkilenc éves korára már össze szokás söpörni. Tehát rozsdamentes? Haha. Hibátlan? Muhaha! Kihagyhatatlan vétel volt? Valahol a messzeségben megdördült az ég.

Júliusban Németországban a Rajna kilépett a medréből, óriási pusztítást végezve, és sajnos sokan életüket vesztették az áradásokban. A különböző licit oldalakon nagy mennyiségben jelentek meg az árvízkáros autók. Sok igazán különleges gyűjtemény is odalett, láttunk 12 ezret futott 1998-as Alfa Romeo GTV 3.0 V6-tól kezdve a Lamborghini Countach-on, Ford GT40-en át a Ferrarikat Testarossáig mindent. Csak ültem a számítógép előtt és a bennem élő autó őrült a tulajjal együtt zokogott.

Frank Rothwell izgága angol bácsi. 56 nap alatt segítség nélkül átvitorlázta átevezte az Atlanti-óceánt, ezzel 70 évesen ő lett a legidősebb ember, akinek sikerült. Ja, és a mutatvánnyal egymillió font jótékonysági adományt gyűjtött egy Alzheimer-kutató intézetnek. De nem nyugodott le, nem békült ki a kertészkedéssel, inkább fogott egy 1967-es Land Rover Series IIA-t, és kidobta belőle a 2,25 literes benzinmotort, hogy valami sokkal gyengébbet és szennyezőbbet építsen bele: gőzgépet. Ha van a villany-restomodoknak idő- és fogalombeli ellentéte, ez az.

Eltakarítottam a motort, lejött a húsz év szennyeződése, egész reménykeltő lett a végeredmény. Sehol semmi olajsár, barna lerakódás, gyönyörű fémszínű minden. Az alkatrészek egy részét elvittem Sipos úrhoz, hogy nedves szemcseszórással takarítsa el, olyan lett, mint az új. Borsával összeraktuk, de természetesen ez sem ment simán, itt is beleszaladtunk egy általunk nem tudott korábbi átalakításba.

Egészen rémisztő az a drágulás, ami az elmúlt időszakban megfigyelhető az építőiparban. Nyilván sok összetevője van a folyamatnak, ezt nem itt fogjuk boncolgatni. Viszont sokan járhattak úgy, hogy felvették az ilyen-olyan támogatásokat, majd idővel azzal szembesültek: az eltervezett építkezés, bővítés, felújítás egyáltalán nem, vagy nem úgy valósítható meg, mint ahogy eltervezték.

Gondolatkísérletünkkel most megpróbálunk segíteni, nehogy bárkire is rárohadjon mondjuk a babaváró tízmilliója. Költsük el inkább autóra, motorra! Nyilván épeszű ember ilyet nem csinál, az autó amúgy sem jó befektetés – jobban mondva, a legtöbb autó nem jó befektetés, nyilván vannak kivételek. Tehát mi se biztatunk senkit efféle tékozlásra, csak úgy mondjuk, hogy ennyi pénzből már nagyon izgalmas dolgokat lehet venni.

Megbízható kis jószág - Chevrolet Lacetti

Saját véleményem szerint egy jó, szerethető autó annak ellenére hogy vannak típushibái de ha megkapja időben ami 60.000 km-t használat alatt a motorhoz nem kellett nyúlni csak egy szelepfedél tömítés miatt. Ez idő és km alatt 2 esetet leszámítva, nem akart otthagyni az út szélén.

Karosszériát tekintve a típusnál hajlamos peregni a festék az első lökhárítóról, ajtó kilincsekről. Az enyémet szerencsére nem érintette.

A rozsda nagy ellensége, erre érdemes odafigyelni vásárláskor (küszöb, sárvédő ívek, ajtók és a hátsó futómű fontosabb elemei).

Ferdinand Piëch igazi önfejű zseni volt, aki olyan megalomán autók születését szorgalmazta, mint a 16 hengeres, négyturbós Bugatti Veyron vagy éppen az alumínium karosszériás Audi A8-as. Hozzá köthető ugyan a Volkswagen sikeres és minden márkát átszövő platform stratégiája, de nem csak nagyban tudott gondolkozni, erre bizonyíték a 3 literes fogyasztású kisautó ötlete, a VW Lupo 3L. Igaz, azért olyan kevésbé sikeres modellek is kapcsolódnak Piëch-hez, mint a Volkswagen fényűző gyártósoron készülő, de bukott luxuslimuzinja, a Phaeton.

Imi barátom egy árverésen vett egy öreg Audit, ami a leírás szerint huszonöt éve állt egy garázsban. Ez két dolgot vetített előre. Az egyik, hogy jó eséllyel nem lesznek berohadva a csavarok, a másik, hogy a benzin viszont meg lesz romolva, innentől kétséges az üzemanyag rendszer állapota. Lássuk mire mentünk vele.

Egészen szürreális pénzeket csengetnek ki néhány autóért mostanában és nem csak pár példányban gyártott, öreg Ferrarik az ilyenek, hanem olyan egyszerű autók is, mint a Toyota Corolla vagy éppen a Supra. Ezek az autók egészen máshogy lettek legendák, mint ez a Mitsubishi Lancer Evo VI Tommi Makinen Edition. Abban az időben, amikor még csak úgy lehetett a versenypályák közelébe engedni egy autót, hogy boltba járós változatot is csináltak belőle, megszülettek ezek az ikonná érett sportautók.

A mai gyerekülés-választék borzasztó széles, az olcsó kamu vacakoktól egészen a többszázezres babafotelekig tart, az aggodalmas válogatás közben viszont eszünkbe se jut, hogy milyen fiatal találmány a gyermek védelmére szolgáló alkalmatosság. 

1995 óta tudjuk, hogy még a családi egyterűek világában sincs lehetetlen: a Renault épített anno Forma 1-es V10-est az Espace-be, jobban mondva egy Escpace-t a Forma 1-es V10-es köré. A FW15C-ből származó 3,5 literes blokkból 800 lóerőt hoztak ki, amit egyéb versenytechnikákkal tartottak az úton. Ám míg az egy költséges gyári PR-mutatvány eszköze volt, az alábbi videón szereplő, szolid Mercedes V-osztályt egy német cég, a GAD Racing építette puszta szórakozásból.

Az nagyjából mindenkinek megvan, hogy az eredeti Volkswagen Bogár alapjait meglehetős kreativitással lehet kezelni, lásd például a klasszikus, Bud Spencer-féle Puma Dune Buggy-t. A Dél-Kaliforniában működő Curtis Brubaker, aki többek között az e-book, az érintőképernyő és a 8-sávos kazetta kifejlesztésében is jelentős szerepet játszott, még a buggy-nál is tovább ment: a Volkswagen kisbuszából ihletet merítve dögös kit-cart épített a Bogár alvázára, ez lett a Brubaker Box.

Egy napon 1987-ben besétált egy nő a cambridge-i Toyota-szalonba, és szakítás utáni vigasztaló önajándékként vásárolt magának egy burgundivörös Corolla GT-t. Ezen a ponton senki sem sejthette, pláne nem ő, hogy az utolsó hátsókerekes családi kompaktból, ebből a korszerűtlen felépítésű, rondácska, rohadós, rossz kiállású autócskából egy animével és egy Keiichi Tsuchiyával később irtózatos kultusztárgy lesz. 

Május végén járunk, a COVID még mindig jobban jelen volt a mindennapokban Németországban, mint nálunk, a szállodákban nincs büfé reggeli, csak kiporciózott étel, aztán azt eszel, amit a konyhán adnak, nem amit szeretnél. Kaptunk három zsömlét ketten, négy szelet felvágottat három szelet sajttal. Felezd el igazságosan. Ha nincs negatív COVID teszted, a kocsit sem mutatják meg.

Nem sokkal azután, hogy az amerikai autós sajtóban végigrohantak a képei egy tragédiától mentes, mégis nagyon ijesztő jelenetnek egy Iowa állambeli autópályáról, a napokban Lengyelországban vett fel valaki egy nagyon hasonlót. Konkrétan azt, ahogy a felüljáró alatt a vihar elől menedéket kereső autósok megbénítják a teljes autópályát. 

Európában kevéssé ismert modell a Chevrolet Vega, ez volt az a modell, amivel a GM a hetvenes években nagyobb szeletet akart vágni magának a kisautók piacából. A soros négyhengeresekkel szerelt, 4,3 méter hosszú autót a Ford Pinto, a AMC Gremlin és a Toyota Corolla ellenfelének szánták, ám a kezdeti elismerések után hamar fény derült a hibáira, manapság a legrosszabb autókat összegző listákon is fel-feltűnik.

A 2012-es és a 2020. októberi nagy tűzesetek után megint kigyulladt a kuvaiti Sulaibija városka mellett található óriási gumiabroncs-lerakat. A tűz kedden indult, és egyelőre nem tudták megállítani.

Akkora legenda nőtt a negyedik generációs Toyota Supra köré, hogy simán kilóg a szomszédos galaxisig. Pedig minden égig érő csodálat körülötte sokkal inkább szól a végtelenségig tuningolható motornak, mert a Supra valójában nem az a kőkemény 1000 lóerős pusztító sportautó, aminek a Halálos Iramban filmekből és a YouTube videókból megismertük. Talán pont ezért lett nagy érték a gyári, keveset futott Toyota Supra, mert sokkal inkább egzotikum, mint egy tuningolt.

Pár hete adódott néhány nap szabadidőm a rendes éves nyaralásunk előtt, amit a megszokott vásárláson kívül némi játékkal töltöttem. Évek után előkerült a közismert PC-s harckocsis játék – nem, semmiképp nem reklámoznám, aki nem tudja, miről beszélek, guglizzon rá, garantáltan megtalálja – amihez rég nem nyúltam. A régi csalódások elhalványultak, adtam a játéknak egy új esélyt – csak hogy belefussak az EBR-be, amiből a fehérorosz játékfejlesztők igazi játékélmény-rontó borzalmat kreáltak.

Megfizethető autók után az olasz Iso Automotoveicoli SpA egészen új irányt vett és a vállalat elnöke, Renzo Rivolta, valamint a Ferrari volt mérnöke, Giotto Bizzarrini előrukkolt egy igazi erős utazóautóval a lehető legjobb recept szerint. A formaterv a Bertone stúdiónál tevékenykedő Giorgetto Giugiaro műve és a vonalai elég kifejezőek. Igazi 60-as évekbeli utazóautó, aminek hosszú orrot és hátratolt kabint rajzolt, de nem csapta le a tetejét, hogy hátul is kényelmes legyen.

Gyakran elsikkad a propeller mainstreamen kívüli használata: helikopterekről, repülőkről, hajókról jól ismerjük, de egy amerikai Pontiac-átépítés példát mutatott az alternatívákra: egy kétüléses Fieróból faragott valaki utcai mocsárjárót. Az elgondolás egy változata már korábban is megjelent az autókon, ám míg a közismert, Leyat Hélica (1921) az orrán hordta a propellert, addig a Fiero hátul hajt. Se a Hélica, se a Fiero nincs egyedül, a tízes/húszas évek környékén rengeteg hasonló, levegőhajtotta prototípus készült.

Érdekes egy műfaj a rohasztott luxus/prémium/sportautóké, máshoz nehezen mérhető hangulata van ugyanis egy sivatagban, erődben, vagy bármilyen, nem autónak való környezetben pusztulni látni mondjuk egy Aston Martint. Az alábbi videóban akad ilyen, és van ott még más is gazzal benőve.

Enzo Ferrarinak a versenyzés volt a szenvedélye, ehhez azonban rengeteg pénzre volt szükség, hiszen másképp nehéz ütőképes autót építeni. A pályákon elért sikerek rengeteg vevőt vonzottak, akik szerettek volna ezeknek a diadaloknak a hátán autózni és a Ferrarinak híre ment Amerikában is. Ehhez a hírnévhez tett sokat az olasz származású Luigi Chinetti, aki sikeres versenyzői karrierje után - háromszor győzött a Le Mans-i 24 órás versenyen, és két győzelmet aratott a Spa-i 24 óráson - az autózás üzleti része felé vette az irányt. Nagy szerepe volt abban, hogy a Ferrari vágyott tárgy legyen a nagy vízen túl is.