Vlagyivosztok Oroszország távol-keleti csücske, a legközelebbi hajókázós turistalátványosság a festői Észak-Korea vendégcsalogató sztálinbetonja. Ide menekült a nemzetközi szankciók és a lefoglalás elől a Nord, Alekszej Mordasov Putyin-pajti oligarcha szuperjachtja.
l´art pour l´art - Alfa Romeo Spider
Élményautó - ennél a fogalomnál a lexikonban csak egy fotó kellene egy Spiderről, semmi több
...
A motor ugyan bírná, de a ´60-as évekbeli egyéb technika miatt ez nem egy kanyarvadász és nem is egy sztrádabajnok. Amire való, azt viszont parádésan tudja: kényelmes 90-100-as nyári krúzolás valami lágy, illatos hegyi szerpentinen, természetesen a jobb ülésben egy gyönyörű leányzóval, vagy ugyanez forró városi estéken az említett tartozékkal és természetesen kihívóan nézegetni a tucatautósok hadára és ha belédkötnek a négykarbisban van annyi, hogy a következő lámpáig megtanulják a helyüket. Országúton meg főúri gesztussal engedjük csak előzni a typeerreket, enyhe gőggel érzékeltetve, hogy most a nyitott autózáshoz való kedvünk nem enged holmi száguldozást.
Egy kis történelmi kitekintés
Magyarországon nem lehet különlegesebb autókat, kitcarokat forgalomba helyezni, mert a hatóságnál sok alkalmatlan ember dolgozik, a jogszabályi környezet elavult. Rosszul szocializált mamutok packáznak az ügyfelekkel, akik az alkalmatlanságukat a jogszabályok, törvények, törvényi határidők be nem tartásával próbálják palástolni. Ennyi.
Ha az utóbbi pár évben találkoztál velem, én vagyok az a fárasztó csávó, akinek a veterán versenyautója kipufogójától úgy cseng a füle, hogy kívülről is hallani, 20 éve kényszeresen mindenről lekeni a gumikat a tévében, amit csak ér, és közben mégis arról szónokol, hogy az elektromosság milyen csodálatos (lesz egyszer). Aztán az evangélium végeztével beleül a húszéves Multiplájába, vagy a V6-os Avantime-jába, hogy mérgezze mindannyiunk tüdejét hazafelé cammogva. Sovány vigasz, hogy legalább lerohad. Meg is érdemli az ilyen.
Hyundai Sonata: Netflixen viszont láthatod
Egy átlagos szürke hétköznap gondoltam egyet, felmentem a HAHU-ra, és korábban nem csináltam ilyent, de valamiféle indíttatásból a következők alapján kerestem: Legyen az autó szedán, legyen benzines, ne legyen 10 évnél idősebb, és 4 millió Ft-nál drágább, viszont legyen napfénytetős, na meg persze ázsiai.
...
A keresési feltételeknek pedig kiadta a több mint 60ezer hirdetett autóból a szűrésem alapján megfelelő találatokat, dobpergés: 1, azaz egy darabot!!!! Na jó, még volt pár Mercedes ha jól dereng, de ugye az nem ázsiai, és ENNYI! Az egy szem találat pedig nem más mint egy 2012-es Hyundai Sonata YF
Sonata? Hát az meg mifene? Az életbe’ nem hallottam róla. Tudtam hogy úgyse’ vesszük meg, de már első ránézésre piszkosul tetszett.
Az elmúlt évtizedekből messze az egyik kedvenc meg nem valósított járművem a Chrysler CCV, ami nagyon nem olyan volt, amilyennek egy Chryslert elképzel az ember.
Mivel nem vagyok normális, ezért feltett szándékommá vált, hogy egy Németországban tulajdonképpen már a kukába dobott autóból valami értelmes állapotú járművet faragjak. Szokásomhoz hűen túlzásba estem, ezért lassan már ott tartunk, hogy visszatolhatnám a szalonba, a ráfordított összegből pedig pár év múlva is talán teletankolhatnám a prémiumból. Ami viszont biztos, hogy a rozsda olyan az autó életében, mint nálunk a másnaposság. Minél tovább pörgeted ész nélkül a bulit, annál intenzívebb lesz utána a kijózanodás keserve. De vajon érdemes-e megelőzni a kínt? Vagy ha már úgyis elkezdődött a folyamat, akkor csukjuk be a szemünket, és húzzuk le még azt a fél liter kerítésszaggatót a tujára hányás fázisáig, már minden mindegy alapon? Ne engem kérdezz.
A beteljesült álom, egy Legenda újjáéled - Land Rover Series III
A Landy és az én történetem egy picit régebbről kezdődik, még pedig 1986-ból. Akkoriban itthon nem nagyon lehetett ilyen autóval találkozni, én is Ausztriában egy kis faluban láttam egy 88-ast. Mondhatom első látásra szerelem volt. Ahányszor arra jártunk, mindig sóvárogva néztem az ütött-kopott kis gépet. Aztán teltek, múltak az évek, a szerelem megmaradt, már csak az autó hiányzott a beteljesüléshez :-) . 2011 szeptemberében aztán adódott egy lehetőség és éltem vele. Egy helyi autókereskedőnél volt egy LR88S3, amit sokáig hirdetett, de nem kellett senkinek. Átmentünk a testvéremmel megnézni, és szerelem volt első látásra. A család női részlege teljesen hülyének nézett, mondván minek ez a roncs, de gondoltam nem lehet így vége egy legendának. Meg kell mentenem a magam örömére.
A különböző hivatalokban ugyanolyan emberek dolgoznak, mint mi, köztük is vannak mindenféle emberek, csak a hivatali rendszerben a jellemhibák hatása felerősödhet, és sok ember életét tudják kedvezőtlen módon befolyásolni.
A négyajtós családi Ferrari - Alfa Romeo Giulia
A videó illusztráció
Az F80-as M3-as akartam megvenni, és a próbaút során begurult mellénk a lámpánál egy QV. Még a felhúzott ablakok mellett is iszonyat hangja volt, és valahogy a megjelenése sokkal fenyegetőbb volt, mint az M3-nak.
Persze muszáj volt kipróbálni, és vezetési élményben messze verte az M3-at. De hetekig gondolkodtam a dolgon, mert a beltéri anyagok minősége a bmw-hez, de még az átlag koreai autókhoz képest is évekkel volt lemaradva. Az infotainment rendszere egy vicc, némely anyagok minősége még a kínai autókban is ciki lenne, a hátsó ülések szigorúan kétszemélyesek, és nem lehet lehajtani őket.
De. A vezetési élmény, az üléspozició, a hangja! Meg ahogy kinéz, még így 3 év után is lélegzetelállító. Meg nem tudom hogy mit csináltak a fényezésével, de valami hihetetlen szépen csillog még ennyi idősen is, mintha új lenne.
Rövid, de racionális számítások vezettek az autóvásárláshoz. A sztori röviden: amikor megvettem a Suzuki Balenót, második autóként az én nevemre került, noha a feleségem járt vele. Majd szorgos bónuszgyűjtögetés következett a kötelező biztosításban. Aztán eladtuk és sokáig nem volt második autónk.
Amikor bő három éve megkaptam az ingyen-Puntót, ennél élt tovább a pontgyűjtés, és tovább javult a helyzet. A Fiatot aztán eladtam, olyannyira, hogy kezdett letelni az a két év, ami köztudottan a bónusz elveszítéséhez vezet. B7-nél jártam ekkor. Mivel már a Punto biztosításának a megkötésekor volt egy kis küzdés a biztosítóval egy erősen félreérthető ügyfélszolgálatos felvilágosítás miatt, de pár hét küzdelem után megtarthattam a korábbi bónuszt. Majd pont most hagyjam veszni?
Azok a boldog szép napok… a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején bármi megtörténhetett. És meg is történt. Az alábbi esetet egy jó barátom mesélte, azt hiszem minden egyes részlete elévült már, így nyugodtan sztorizhatok a fusikról, okosításról és hasonlókról.
Kihalófélben lévő megbízhatóság - Toyota Hiace
A történet ott kezdődött, hogy kellett egy legalább Transporter méretű kisteherautó, aminek legalább 900kg teherbírása van, és egy 750kg-os utánfutóval nem haladja meg a 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget. Hát ez nem jött össze sajnos, mivel hosszú változat, ezért az autónak a megengedett legnagyobb össztömege 2800kg, ami ugye egy 750 kg-os futóval 50kg-mal meghaladja a 3500-at.
...
Az elképzelés egy 2008 utáni (nagylámpás, EURO4) 117LE-s, összkerekes, hatszemélyes, dupla tolóajtós, klímás, vonóhorgos változat lett volna, de 4 hónap keresgélés után feladtam a küzdelmet. Ebből a jót vagy nem adják el, vagy a tulajok pontosan tudják hogy mi az ára és 15-17.000 eurókat kérnek a 10-12 éves példányokért is. Ausztriában élünk, itt elég gyakori az Allrad hajtással ellátott verzió, maga a Hiace típus viszont nagyon ritka, jelenleg összesen 8db eladó van az egész országban aminek a 90% olyannyira le van pusztítva hogy sehova máshova nem jó, mint mondjuk a Maghreb országaiba.
2010-ben még volt belőle tesztautó is
Már a maga idejében is imádta mindenki: jól emlékszem, hogy a környéken mindenki ki szerette volna próbálni. Szerencse, hogy nem volt benne kilométerszámláló, mert amennyit mentünk vele, az eladhatóság érdekében egy pofátlanabb nepper már simán visszatekerte volna. Sőt, a rétegvastagságmérővel is meggyűlt volna a baja, mert párszor át is festettem ecsettel. Jó móka volt, na!
Ma már nem nagyon él olyan ember, aki ne ballonkabátos, napszemüveges öregúrként látta, ismerte volna Enzo Ferrarit az életében. 1988-as halála is csak távoli emlék, pedig igazán mozgalmas élete volt.
Újraélezett Lándzsa - Lancia Lybra
Elromlani nem romlott el rajta semmi, de ezt megelőzve elég sok minden cserélve lett, ami az autó árát nézve elég drasztikus kiadás... Aki azt hiszi, hogy Suzuki árban megvesz egy ilyet és nem kell rá költeni az nagyon téved!
Egy egész korai Winkler az akkor még új Lybra-ról
Nagyjából 17 hónappal ezelőtt merült fel Kaliforniában élő barátomban, hogy jó lenne, ha előszedném az akkor már 9 éve garázsban lapító Minijét. Az elmúlt idő nagy részét azonban további állással töltötte az autó mert – amint az semmilyen veteránost nem fog meglepni – a hibákat nem lehetett egy nekifutásra elhárítani. Folyton jöttek elő újabbak. Ahogy azonban érzem az idei tavasz első sugarait az arcomon, elfog az érzés, hogy ez a kocsi egyre jobban közelít a készhez. Egyre magabiztosabban fordítom el a kulcsot, és forgatom a motort, ha úgy van. Van rá esély, hogy a projekt idén használhatóvá nemesedik, és ahogy körömágyi kosz helyett a kilométereket gyűjtöm, egyre jobban átérzem, micsoda autó ez valójában. Csípős ellentmondások egész méhkaptárja.
Nagyon él bennünk a remény, hogy lesz még felhőtlen nyarunk idén, de a néhány éve elkezdődött csapások sorozata egyelőre nem akar véget érni. Ennek ellenére bizakodóak vagyunk és Gergő barátommal nekiálltunk kabriót nézni az egyébként fantasztikus Mazda MX-5-ös helyére. Rendesen bűnnek hangzik, hiszen az 1,8 literes, sperres Miata az egyik legjobb élményautó, amit kapni lehet, mert használható és virgonc egyszerre, de valamit nem képes megadni. Élettér és hátsó ülések például nincsenek az MX-5-ösben, ami olykor hasznosabb volna, mint a bármelyik körforgalomban örömteli driftre kapható technika.
A szabadon engedett ragadozó - Ferrari 348 GTB
Tanácsom a leendő vásárlóknak, tökéletes kezdőautó Ferraris karrieretek elkezdéséhez, kezes, nagyon gyors, hálás autó. Az ára szerintem teljesen elfogadható (az ítélet 2007-es. A szerk), Magyarországon egy árban van a régebbi és gyengébb Mondialokkal, szerintem egyértelmű a választás (külföldön milliókat lehet spórolni egy Mondiallal).
...
Az 5 év alatt semmi nem romlott el rajta, ami nagy csodának számít a Ferrariknál, egyik jellemző típushiba sem jött össze (fényszórók, váltó). A kötelező szervízelésen kívül semmi gondunk nem volt.
Nagyon furcsa, hogy ma már van egy olyan generáció, akinek fogalma sincs róla, ki volt Suresz – vagy Susu, ki hogy becézte Surányi Pétert. Sosem dolgoztunk egy helyen, viszont sokat voltunk összezárva sajtóutakon, hogy mást ne mondjak, életem első autóbemutatóján (békalámpás Honda Civic, jesszus!) is együtt voltunk. Suresz már bő egy éve nincs köztünk, igaz, már az utolsó pár évben alig lehetett vele találkozni: élete vége felé ideje minimum felét Angliában töltötte, vettek ott egy házat a feleségével. Aztán már csak a hírek jöttek a betegségről, majd a haláláról. Péter 73 évet élt, de azt nagyon.
Ez persze nem nekrológ. Ám Péter meghatározó szereplője volt sok-sok kolléga életének, ő volt Magyarország második Év Autója zsűritagja, előbb az Autó2 című tévéműsor egyik arca, majd az azonos nevű újság főszerkesztője. És az Autó2 névért zajló perek al- vagy felperese, Dömsödi Gábor ellenében. Emlékeim szerint ez a pereskedés vagy 20 évig tartott, persze Dömsödi Gábor megmondaná óra-perc pontossággal, de nincs most erre szükség. Anélkül, hogy igazat adnék bármelyiküknek, egy biztos: mindkét fél jobban járt volna, ha valahogy megegyeznek.
Ahogy sejthető, a Golden Arrow történetéből is az első néhány év az igazán izgalmas, és nem azok, amelyeket a Castrol raktáraiban és kiállításain töltött, vagy később a brit Nemzeti Motor Múzeum gyűjteményében, Beaulieu-ban. A csodás gép ugyanis abból a korszakból származik, amikor még nem tűnt lehetetlen küldetésnek a szárazföldi sebességi rekord megdöntése, így többen is versenyeztek érte.
Ha az autóvásárlásomra gondolok, akaratlanul is eszembe jut egy barátom, ex-kollégám esete. Ő úgy indult neki a keresgélésnek jó pár évvel ezelőtt, hogy nem akar nagy motoros, háromajtós és piros színű kocsit. Ehhez képest vett egy 1,8-as, háromajtós, piros űrhajó-Civicet. Oké, azon lehet vitatkozni, hogy mi számít nagy köbcentinek, de egy olyan országban, ahol sokáig az ezerötös Lada meg a Nagypolszki már annak minősült, 1,6 liter fölött már beszélhetünk ilyesmiről.
A Totalcaron megjelenő híreken, teszteken, közéleti vagy technika témájú cikkeken sok tapasztalt és tehetséges újságíró dolgozik, de ahhoz, hogy ezek az írások tényleg el is jussanak az olvasókhoz, szükség van olyan háttéremberekre is, mint mondjuk Tom, a grafikusunk, vagy a mindent megoldó Nyegleo. Meg persze a címlapszerkesztők: amit látsz a Totalcaron, az Index-címlapi TC-dobozban vagy a Facebook-oldalunkon, annak ők szabják a fazont. Most ezt a csapatot bővítjük egy külsős munkatárssal.
A magas színvonalon semmilyen autó - VW Golf
A kategória teremtő, a középkategória etalonja, a referencia minden konkurens tesztelésénél… meg hasonlók. Erre tényleg jó. Vannak autók amiket lehet szeretni a formájuk miatt, vagy a beltér otthonossága szippant be, vagy a penge futómű hoz lázba, netán a mérges motorja miatt imádod minden reggel amikor elindulsz vele. Vagy lehet utálni mert elcseszték az ergonómiát, logikátlan menükben kell kotorászni funkciók után vagy mert mindig zörög benne valami, bevillan a csekendzsin, csöpög valami leve a garázs padlóra, lomha mint a lajhár, rövid az ülőlap… de az autó ezektől lesz valamilyen.
...
A Golf az nem ilyen. Az nem lesz semmitől valamilyen, marad semmilyen mert Golf. A modern autógyártás tengerének középvízszintje, a Wolfsburgi magassági ősjegy. Ez egy mérnöki munka, ne keverj már bele mást, ember! Ez itt nem Itália! Nem értem azokat a bojrészereket akiknek álmaik netovábbja egy Golf, és amikor végre megszerzik mindegy milyen eladósodás árán mindegy melyik régebbi generációt akkor úgy feszítenek benne mint a pók a lucernásban.
Ne ítélj elsőre! - Daewoo Racer
2008 tavaszán vettem az autót egy barátomtól. Szükségem volt egy olcsó verdára, amin rendesen megtanulok vezetni, (ekkor már 5 éve volt jogsim) ő meg épp el akarta adni az övét. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy nálunk minden fordítva van, és magyar embernek a barátai az ellenségei.
A dologban az volt a csavar, hogy a kocsi nem az övé volt, hanem a munkáltatójáé. Így 150 000 forintot fizettem a cégnek, és további 100 000 forintot neki, mondván ő nagyon sokat költött rá, amíg használta. Hogy ne tűnjön akkora lehúzásnak a dolog, adott a kocsi mellé négy alufelnit is. Ezekből szerencsére csak kettőt kellett görgőzni. Mivel a felesége épp akkor készült a rutinvizsgára, még az adásvétel lebeszélése után is megengedte neki, hogy gyakoroljon az autóval. Ez a remek döntése az autó terjedelmes hibalistáját egy deformált hátsó lökhárítóval bővítette.
Amikor még "viszonylag" új volt a Racer