A magas színvonalon semmilyen autó - VW Golf
A kategória teremtő, a középkategória etalonja, a referencia minden konkurens tesztelésénél… meg hasonlók. Erre tényleg jó. Vannak autók amiket lehet szeretni a formájuk miatt, vagy a beltér otthonossága szippant be, vagy a penge futómű hoz lázba, netán a mérges motorja miatt imádod minden reggel amikor elindulsz vele. Vagy lehet utálni mert elcseszték az ergonómiát, logikátlan menükben kell kotorászni funkciók után vagy mert mindig zörög benne valami, bevillan a csekendzsin, csöpög valami leve a garázs padlóra, lomha mint a lajhár, rövid az ülőlap… de az autó ezektől lesz valamilyen.
...
A Golf az nem ilyen. Az nem lesz semmitől valamilyen, marad semmilyen mert Golf. A modern autógyártás tengerének középvízszintje, a Wolfsburgi magassági ősjegy. Ez egy mérnöki munka, ne keverj már bele mást, ember! Ez itt nem Itália! Nem értem azokat a bojrészereket akiknek álmaik netovábbja egy Golf, és amikor végre megszerzik mindegy milyen eladósodás árán mindegy melyik régebbi generációt akkor úgy feszítenek benne mint a pók a lucernásban.
Ne ítélj elsőre! - Daewoo Racer
2008 tavaszán vettem az autót egy barátomtól. Szükségem volt egy olcsó verdára, amin rendesen megtanulok vezetni, (ekkor már 5 éve volt jogsim) ő meg épp el akarta adni az övét. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy nálunk minden fordítva van, és magyar embernek a barátai az ellenségei.
A dologban az volt a csavar, hogy a kocsi nem az övé volt, hanem a munkáltatójáé. Így 150 000 forintot fizettem a cégnek, és további 100 000 forintot neki, mondván ő nagyon sokat költött rá, amíg használta. Hogy ne tűnjön akkora lehúzásnak a dolog, adott a kocsi mellé négy alufelnit is. Ezekből szerencsére csak kettőt kellett görgőzni. Mivel a felesége épp akkor készült a rutinvizsgára, még az adásvétel lebeszélése után is megengedte neki, hogy gyakoroljon az autóval. Ez a remek döntése az autó terjedelmes hibalistáját egy deformált hátsó lökhárítóval bővítette.
Amikor még "viszonylag" új volt a Racer
Sokaknak idegen a terület, szükséges rosszként élik meg az autóvásárlást. Nagy beruházás, és mellé lehet nyúlni, ilyenkor sokba kerül. Mutatok néhány példát, aminek nincs értelme, jelentősége.
Még régebben kaptunk egy nagyon fullos porszívót a Philips-től, és miután Sipi letesztelte, úgy döntöttünk, hogy elengedjük a kezét - vagyis markolatát -, így meg is hirdettünk egy játékot a kisajátítására, amiben a takarítástechnikai gyakorlaté volt a főszerep. Ahogy írtuk, belsős Mohó Hiéna kézikönyvünk világosan kimondja, hogy a drága nyereményért vért és verejtéket nem kímélve meg kell dolgozni.
Az alkotásokat végignézve egy dolog biztosan kiderült: kreatív porszívózsonglőr olvasóink képzelete nem ismer határokat. Kiváló pályaművek érkeztek, amin az egész szerkesztőség remekül szórakozott, de most eljött a pillanat, amire mindenki várt: nyertest hirdetünk.
1500S, a klasszikus típus utolsó szállítmány egyike - Lada 1500
Egy elegáns dióhéjbarna, majd egy fehér, a klasszikus Ladák evolúciójának csúcsát jelentő típus ragaszkodásaként, ismételten 1500S, legfrissebb példánya után vadásztam. Gyermekként, 80-as évek közepén, még emlékeimben él az a történet, amikor az Andrássy úton, a Merkur Vállalat egyik szalonjában egy középbarna színű 1500S volt kiállítva. Az utastérben egy cetli, melyen SEBESSÉGET NE VÁLTS!
...
Egy verőfényes szombaton (1997. március. 01.) látogatást tettem Budapesten, a Nagybani Autópiacon. Négy éves volt a legfiatalabb a keresett típusból, ezért a kijárat felé vettem az utat, amikor megláttam hátulról egy hófehér 1500S-t. Miután megtudtam, hogy 11hónapos, s alig volt benne 7000Km, rögtön rácsaptam 760.000Ft-ért.
Így jutottam hozzá a hazánkba érkező VAZ21061-es típus utolsó szállítmány egyikéhez. Az egyéves garanciális szervizre már én vittem Szekszárdra. Az a szerviz, mely, néhány éve még, mint a méhkas nyüzsgött, amely előtt hosszú sor állt, hogy a garanciális, s a nem garanciális szemlézést, javítást elvégezzék, egy kihalt, szellemszerviz képét mutatta. Egy jó hosszú hibalista átadásával kezdetét vette a Lada történelem talán utolsó garanciális szervizelése.
Nemrég írtam meg az összegzést az idősödő dízel Audival eltöltött harmadik évről, és már annak a posztnak a végkifejletében is utaltam rá, hogy remélem, a következő gazdáját is legalább ugyanazzal a megbízhatósággal és takarékos fogyasztással szállítja majd bárhová, mint minket. Mert végtére is egyetlen alkalommal fordult elő, hogy nem volt járóképes, de az sem valami nehezen felderíthető, költségesen javítható hiba miatt történt, hanem az utólagos állófűtés szemtelenkedett.
A legótvarabb autók című cikk és a hozzá kapcsolódó facebookos szavazás nagy port kavart, amire szinte mindannyian csípőből rávágjuk, hogy nincs ebben semmi csoda, semmi értelme arról beszélgetni, hogy kinek melyik autó tetszik, vita viszont lesz belőle. Én sem értem, hogy mit keres a listán az Edsel, az R osztály, a Prius, az Aztek, az Ami 6, nagyjából minden második autót védeni szeretnék, hogy az mennyire jópofa, karakteres, cuki, egyáltalán nem csúnya, nekem a csúnya mást jelent. Ezen a ponton pedig elgondolkodtam: vajon van definíciója, ismérve annak, hogy mi a szép és mi a csúnya vagy az örök mondás tartja magát és ez teljesen szubjektív műfaj?
Keresgéltem a témában és találtam egy előadást arról, hogy mit tart szépnek az agyunk. Az előadás leginkább az emberi arcról szólt, de miközben hallgattam, elkezdett pörögni a fejemben egy gondolatkísérlet, nekiálltam autósítani az emberi szépség ismérveit, és sikerült, működött a dolog, úgyhogy le is írtam. Nyilván ezernyi változó van, minden ember más és más, más környezetben nőtt fel, más hatások érték, de az agyunk mégis ugyanazon elvek szerint működik, tehát a hozzánk hasonló genetikai és környezeti tulajdonságokkal rendelkező emberekkel egyezően ugyanazt az autót látjuk szépnek. Nézzük is, hogy miért.
Jó másfél évtized kellett ahhoz, hogy a világ kiheverje a második világégés következményeit. Akkor azonban nagyon beindult az élet, ami a járműveken is meglátszott. Például abban, hogy egyre több olyan fura szerzet látott közülük napvilágot, amit nem egyszerűen helyváltoztatásra, hanem elsősorban szórakozásra vagy szabadidő eltöltésére szántak. Ekkor ívelt fel a sportautók, kabriók és roadsterek népszerűsége, ekkor találták fel a buggykat, de ekkor születtek meg olyan egészen behatárolt használhatóságú típusok, mint a Citroën Méhari, vagy a Mini Moke. És ugyanekkor gondoltak egyesek arra, hogy piacra kellene dobni egy bármilyen terepen, havon, vagy akár vízen is elboldoguló kicsi, könnyű és elérhető árú járművet. Egy úszóképes ATV-t, vagyis egy All Terrain Vehicle-t.
Biztos feltűntek már a címlapjainkon azok a kicsi kék négyzetek, az úgynevezett csokik. Ezek segítik az olvasót abban, hogy kitalálja, milyen kategóriára, milyen témára számíthat az adott cikkben, a kreatív, blikkfangos cím mellett jó, ha ott van, hogy MűhelyPRN, Fotelnepper vagy mondjuk Használtteszt. Tavaly óta egy rikító világoskék, nexTC csokink is van, amit minden olyan cikk és sztori megkap, ami az autóipar történetében épp megnyíló törésvonalon túl történik. Ezt a törést nem kell bemutatni, nagyjából köztudott, hogy a belső égésű motorok hamarosan technológia szinten dobják le az ékszíjat, egy-két évtizeden belül a gyártásuk is leáll, helyettük pedig az alternatív hajtások lépnek porondra.
Ha körülnézünk az Instagramon és a Youtube-on, több autós influenszer lányt is találunk. A leghíresebb közülük talán Supercar Blondie, akinek a munkásságát lehet szeretni vagy sem, de jelenleg 7,42 millió követője van a Youtube-on. A klasszikus autósok számára sokkal érdekesebb és befogadhatóbb például Sarah - n- Tuned csatornája (potom 428 ezer feliratkozóval), aki viszont amellett, hogy dekoratív, rendesen ért is az autókhoz és szerel is, például a saját turbós MR2-es Toyotáját.
Szuper E merci még 10 év fölött is - Mercedes-Benz E osztály
Amit nem szeretek benne, hogy 4,85 m hosszú, ezért a zsúfolt városi parkolók eladják a leckét, feleségem nem is meri vezetni. Mivel rétegautónak is nevezik, nehéz eladni és még nehezebb egy jó állapotút találni belőle.
Évek óta használom az autót minden nap, bőven 300 ekm felett járok és azt kell, hogy mondjam még így 14 évesen is pöc-röff mindig indul teszi a dolgát, megbízható.
Amit nagyon szeretek ebben az autóban, hogy bármi baja van azt a fedélzeti kompjuteren kiírja, köszönhetően a szenzoroknak.
Anti kombit nézeget (nem videó ;) )
Vannak autók, amik minden külső jegyükkel azon munkálkodnak, hogy aki rájuk néz, az kiskanállal akarja kikaparni a szemét a gödréből. Erről nemrég Máté írt egy remek összeállítást, amit egy rendkívül komoly, szerkesztőségi ötletbörze előzött meg. A hangsúly nem azon volt, hogy a legrondábbat kiválasszuk, hiszen annyi bedobás született már kapura lövésből a formatervezés focipályáján, hogy nem is igazán lehet egyértelmű győztest hirdetni.
Ezen én is visítva röhögtem, pedig ott voltam. Semmi különös, csak a szokásos, be akartunk indítani egy autót. Sikerült kifogni hozzá az egyetlen esős, hideg napot a héten, ronggyá is áztunk. De Megyó, az operatőrünk, vágónk ebből a szomorú napból is kihozta a maximumot. Szerintem a valaha volt legjobb One More Round adás lett!
A belsős levlistán került elő Pista egy korábbi anyaga, amiben a csúf autókat oltogatja, aztán eldobja a mikrofont, mint hiperaktív négyéves a karalábét. A lista jogos, az Orochi, a Mirai, az előző SX4 S-Cross, az 5 GT konszenzusosan, bájerzsóti értelemben vett okádék, de azt a megállapítást, hogy manapság kevesebb ótvar születik, mint régen, nem tartom helytállónak. A trendek valahogy formai perverzióba látszanak fordulni, ahogy azoknak az amerikai fiataloknak a feje is egyre torzabb, akiknek következetesen, mintegy törzsi hovatartozásukat jelezvén Lillel kezdődik a neve.
Megvan, ahogy George Clooney habos szájszéllel azt mondja, hogy "What else"? Vagy amikor Janklovics Péter támasztja a 140-es Mercit és panaszkodik a Szigetre meg a Prodidzsájra? Esetleg amikor Fluimucil Ábel megkérdezi, hogy "De miért?"? Itt a lehetőség, hogy te is hipszter reklámszakembernek érezd magad és emlékezetest alkoss!
Az Alfa Romeo Tipo 163-as az autótörténet legnagyobb misztériumainak egyike: bár minden jel szerint készült belőle egy példány, ez valószínűleg még a kipróbálásig sem jutott el, mielőtt megsemmisült volna. Pedig a középmotoros, 16 hengeres, áramvonalas gép legalább húsz-huszonöt évvel előzte meg a saját korát.
Amikor tavaly október végén kiraktuk az álláshirdetést, nem kockáztattunk nagyot: tudtuk, hogy nagyjából milyen embert keresünk, és biztosak voltunk benne, hogy meg fogjuk találni - nem először csináltunk ilyet.
Nem várt szerelem - BMW E30 320 cabrio
Gondolom sokan már nem napi közlekedési eszközként, hanem hobbi autóként tekintenek az e30-ra. A cabrióra ez fokozottan igaz, hiszen ez még egy más kor elvárásainak megfelelően készült. Eltűntek az utakról, ami nagy kár.
Miért vesz magának egy megrögzött Hondás Bmw cabriót? Paradoxon.
Mert a mindennapi praktikum mellé kellett valami, amire valójában semmi szükség sincs, de a képzeletbeli bakancslistán mindig is magasan vágyott volt. És nem a bajor gyár nimbusza miatt, hanem mert egy olyan korszak utolsó képviselője, ami végleg elveszett. A mai autók jobbak, kényelmesebbek, kevesebbet fogyasztanak és csendesebbek is. A gazdaságosság már más kérdés, ahogy a megbízhatóság is. De a fő ok, amiért végül egy akkor még 28 éves autó megvásárlása mellett döntöttem az a formája. A coupe is gyönyörű, de ha már felesleges autót állítunk be a képzeletbeli és valóságos garázsba, legalább egy minimális okot fel tudjunk mutatni. Ezzel győzött a ne legyen teteje elv. Süssön ránk a nap, és élvezzük a szelet a nyakunkon.
Itt meg egy picit erősebb E30 kabrio
Durva: betettem az öregautós cédulát a poszt elejére, pedig ez egy fiatal autó. Legalábbis így élt az elmémben, amíg ki nem számoltam, hogy kétezer-huszonegyből ezerkilencszázkilencvenhét, az huszonöt. És tényleg, öregszünk, a fenébe is, éppen akkor kezdtem a sulit, amikor bemutatták ezt az első A4-generációt. Mondjuk, ahhoz képest, hogy ilyen idős, és már bőven túl van a 300 ezer kilométeren, feltűnően eseménytelen volt a harmadik közösen eltöltött évünk is. Vagyis egy nagy fenét. A lassan, de annál mélyebbre kornyadozó ágairól tűlevelet hullató karácsonyfa mellett – nem, mi nem vízkeresztkor bontjuk – pötyögve ezeket a sorokat így emlékszem, de igazából sokat segít a felejtésben, hogy tavaly elhalt a telefonom, a javításokat pedig mindig abban vezettem.
Így eladtam az IS-t is, azóta is sírni tudnék, amikor szembe jön egy szebb, mert tényleg remek autó volt. Most egy kettes Priusszal járok, ami a napi közlekedést remekül tudja, egyedül nyilvános helyen parkolni gáz vele. Nem, nem azért mert meglátnak benne, hanem mert eléggé szeretik szüretelni a katalizátorát. Ettől eltekintve két év alatt egy vízpumpát kért elővigyázatosságból, meg tervszerűen négy gyertyát, ettől eltekintve az utóbbi 30 ezer kilométer eseménytelen volt, mint egy rossz házasság.
Bárhogyan nézem, kamunak tűnik, de először vegyük végig a történetet/mesét, aztán majd okoskodhatunk arról, hogy ki hiszi el. Arról van szó ugyanis - legalábbis a Boredpanda szerint - , hogy két koma 1999-ben két autót hajónak használva átvitorlázott az Atlanti-óceánon. Ezekkel a teknőkkel:
Ebbe a ránézésre teljesen hülyeségbe, alaposan megvizsgálva pedig életveszélyes projektbe eredendően négyen vágtak bele, Marco Amoretti, két testvére és egy barátjuk Marcolino De Candia, akik Marcóék apjának a tervét valósították meg - az öreg kitalálta és megtervezte a projektet, de utána rákkal diagnosztizálták, és romló állapota miatt már nem vághatott bele, így a fiai próbálták megvalósítani apjuk álmát.
A fekete virus... - Alfa Romeo 156
2 eve autovasarlasra kerül a sor..mindenhonnan hallom csak olaszt ne... En tipikusan "csakazertis" ember vok. 1.9 TD Tipot vettem imadtam , most joapam hajtja.
Tavaly nemis volt kerdes hogy olasz lesz a következö is...
Olasz autok elektronikaja rossz? Hol van benne olasz elektronika? Gazpedalalelmozdulas erzekelön a következö felirat allt: BOSCH azmeg ugye nem olasz...de sorolhatnam a többi elektromos egyseget is ugyanigy... A többi amit csereltem amugyis kopo ill cserelendö alkatresz volt.
Lezárult a szavazós játék, amiben az ország kedvenc Suzukiját kerestük. Négy héten át mutattunk be 3-3 kiválasztott autót a nevezésekből, a cikkeket ide kattintva olvashatjátok: 1, 2, 3, 4. Most pedig jöjjön a végeredmény a szavazataitok alapján.
Kaptunk egy igazán jóféle porszívót a Philips-től, és úgy döntöttünk, hogy egy kicsit szerencsés, de jóval inkább nagyon kreatív olvasó gondjaira bízzuk. Természetesen, ahogy a belsős Mohó Hiéna kézikönyvünk is említi, az ilyesmiért meg kell dolgozni. Sipi már alaposan letesztelte, pontosan arról a készülékről van szó.