De mi is ez pontosan? A találkozóról már írtunk többször, ezekben az írásokban is említettük, hogy mi is ott leszünk, és elhozzuk nektek a Tulaj a pályán mini verzióját. A Youtube-on is elérhető sorozathoz képest két fontos különbség adódik: az egyik, hogy ezúttal kimondottan régi, 1995 előtti autókat várunk, a másik, hogy a pálya mérete is jóval kisebb.
Erről lehet vitatkozni, de a tuningshow-nak történelmi részei. A tendencia egyértelmű, a vége az lesz, mint a Formula-1-gyel, de most még nem ott tartunk.
A Mustangot en is, mint sokan masok, egy nagy buta Amerikai izomautonak tartottam. De aztan egy autoberles alkalmaval kiprobaltuk, es beleszerettunk. Mint kiderult az uj modell (2014+) maga mogott hagyta az igenytelenseget, es egy minosegi sportkocsiva valt. Amint alkalmunk lett ra vasaroltunk is magunknak egy ugyanilyet.
...
Az egyetlen valodi negativum a motorral kapcsolatban az a hangja, a 4 hengeres sosem kelhet versenyre a V8-cal. De oszinten szolva napi munkabajarashoz nem is hianyzik a folyamatos morajlasa, illetve az is elony szamomra, hogy nem nez automatikusan felem a kornyek osszes rendore ha nyomok egy kover gazt, igy szabadabban lehet gyorsulni.
Azt mondják, nincsenek véletlenek. Hogy a múlt heti XJ-C cikk végén azt írtam, kell egy Jaguar, valóban nem a sors keze volt. Hanem az enyém, hiszen a fotózásra már a saját XJ6 vitt. Az életem fonalát gombolyító égi kezeknek valahogy mégis lehetett köze a dologhoz, mert a Jaguar, mint tárgy, mint élmény, mint életérzés, sőt mint vágy, nagyon régóta áskálódik, perceg és mocorog a bőröm alatt, a pillanatra várva. Hogy egy szép májusi napon két ilyen macska boldogított, és abból az egyik az enyém, tehát azóta is minden nap mellette kelek fel, olyan élmény, amit még szoknom kell. De hiába lépett meglepetésként az életembe ez a bordó Jaguar, valójában évtizedek óta készülök rá.
"Ma egy ismerős mesélte, hogy egy komplett német rendszámos BMW-flottát tankoltak meg 480-as dízellel egy motor forgalmiját lobogtatva. Bement az egyik ember robogóval, és kölcsön adta a forgalmit egy tankolás erejéig a kollégáknak. Más az Auchannál tankolta meg a német rendszámos terepjárót olcsón."
Egy hete még nem lett volna hír az ilyesmi, de pénteken lépett életbe a hatósági benzinár egy újabb árnyalása, mely szerint a 480-as üzemanyag csak a magyar rendszámos autóknak jár, a külföldi vendégtankolók piaci áron vehetnek csak üzemanyagot. A nap folyamán sorban jöttek az ilyen és hasonló üzenetek, de nem is kell autós szerkesztőségben dolgozni hozzá, elég beleolvasni a benzináras cikkek kommentjeibe, és sok hasonlót találni, legfeljebb nem lesz annyira markáns a BMW-s és a robogós szál.
Sokan tudják, hogy elindulunk a Red Bull röpnapon. Azok számára, akik nem tudják mi ez: egy rendezvénysorozat, ahol amatőr csapatok próbálnak repülő vagy repülőnek gondolt dolgokat építeni, aztán lelökik egy emelvényről a közönség nagy ovációja mellett. Na, ezen a rendezvényen indulunk mi is, és elkezdtük az építést.
Valószínűleg az egyik legérdekesebb T1-es Transporter származék a Half Track Fox nevű különlegesség, amelyből egy bécsi Volkswagen szerelő kettőt is készített 1962 és '68 között.
Legutóbb már megírtuk, hogy június 10. és 12. között lesz az idei Retropartyzánok találkozó, amin 11-én mi is ott leszünk és elvisszük a Tulaj a pályán lekicsinyített változatát.
Alapvetően azért váltottam erre az autóra, mert megszületett a drága kisfiam és kellett egy kocsi amin vannak ajtók. :D
Talán ezzel elmondtam mindent ami jó...
Talán az előző gazdája egy agyhalott volt és ezért volt ennyire lelakva, talán kifogtam a lehető legnyúzottabb példányt, mindenesetre borzasztóan megutáltam.
Egyébiránt az alkatrészek nem Volvo áron vannak, mivel kb. Ford alkatrészekből áll a kocsi, csak a bódé Volvo jóformán. Pont ezért gondoltam, hogy jó autó lesz, de amit a Focussal tapasztaltam, ahhoz közel sincsen a Volvo...
Nálam ez kicsit máshogy alakult. Mikor édesanyámnak elmeséltem, hogy végre van egy kis zseton, vennék magamnak valami első libakergetőt, a döntésemet – főleg mások számára – meglepő reakció fogadta:
„Nehogy nekem idehozz valami gyenge és unalmas szart! Fiatal vagy, vegyél valami sportos autót, ami legalább 100 lóerő és van alatt értelmes fék meg futómű. Az erőtartalék és a jó fék ki tud húzni egy necces helyzetből.” Előbbieket az édesapám arcáról leolvasható legmélyebb egyetértés egészítette ki.
Nagy reményekkel futottunk neki, de fiatal telibe fújt vagy vágott kocsikba szaladtunk bele egymás után….
A találkozó idén június tizedike és tizenkettedike között lesz Hatvanban. Mi is ott leszünk, és az eleve királynak ígérkező eseményre igyekszünk rátenni még egy lapáttal: elhozzuk nektek a Tulaj a pályán veterános változatát, amire akár te is jelentkezhetsz. Az ügyességi versenyt június 11-én, szombaton rendezzük.
Az autópiac egy háborgó óceán mostanság, és nem könnyű a felszínen maradni, vagy csak kitalálni merre csapnak a hullámok. Talán nekem egy pillanatra sikerült. A gyors autó eladásomról már írtam, most jön az, hogy mit vettem helyette. Ugye korábbi írásomban, talán a Kona tesztben már emlegettem a Teslát, mint lehetséges jövendőbeli autót, de akkor még nem álltam erre készen. És mint azt írtam, a korai Model S engem nem győzött meg, pénzem meg csak arra lett volna. Így lett belőle Kona E, amit egyáltalán nem bántam meg.
A problémának persze nem volt köze a rozsdához: eltört a bal hátsó rugóm. Több lehetőségem volt, például cserélhettem volna a rugókat utángyártottra, de mivel azokat nem terhelte 18 évig egy autó, kevésbé ülnek, így az autó hátulját égnek emelte volna. Mivel nem a drag, hanem a szlalom a választott szakágam, ez nem jöhetett szóba. Vehettem volna persze négy új rugót is, de nem láttam értelmét, hiszen hamarosan szeretnék valamilyen feszesebb, alacsonyabb futóművet a Mazda alá. Végül szintén fokozottan MX-5 károsult barátom, Gyuri kerített nekem egy pár használt gátlót rugóval, ami kiadja addig, amíg be nem kerül a Tein, a Bilstein, a Koni, vagy, amit majd dob a gép.
A felmenőim azt tanították, hogy ha megérkezel valahova köszönj és mutatkozz be. Ez eddig elmaradt, ami évek óta nyomasztott, mert számtalan érdekesebb témát találtam magamnál. Megírtam miképp rontjátok az esélyeiteket vásárláskor és teszitek ugyanezt eladáskor. Bemutattam milyen koszban utaznak néhányan, de legjobban a Némát, a Precízt, az Angyalt és a Márketplészit szerettétek.
Kezdjük a jó dolgokkal:
Férfi ember számára a legfontosabb: gyönyörű. Szerintem a valaha tervezett legszebb kombi, se előtte, se azóta nem találták el ennyire egy kombi formatervét (mondjuk a ’19-es Mondeo kombi ott van). A mai napig frissnek hat, jó ránézni a kertben/ parkolóban. Beülve szintén jó érzés fogja el az embert. Kényelmes, nagy, jól össze van rakva, érezni, hogy benne az anyag, mondjuk 1650 kiló önsúlyban legyen is.
...
Csakhogy ez az autó egy igazi rohadék. Úgy tett, mintha szeretne, de közben folyamatosan azon agyalt, hogy hol tud kiszúrni velem.
Vannak bizonyos adottságai. Ilyen például a nagy önsúly, ami miatt reggelire eszi a fékszetteket. 40-50ezer kilométeren elkopik egy garnitúra úgy, hogy főleg autópályáztam. Utángyártott betétekkel lehetett kicsit tovább húzni, kicsit jobban is fog, viszont azokkal csikorog.
Ha 20 000 km- n keresztül nem volt semmi, akkor már általában gyanakodtam, hogy készül valamire a rohadék. És mindig úgy is volt.
Bandi tapasztalatai a használt Insigniával
Felfoghatatlan, hogy már hat évvel ezelőtt történt, úgy tűnik az idő tényleg nem fékez senki kedvéért. Mindenesetre még elég friss emlék a fejemben 2016 júniusa, amikor a nem sokkal korábban elkészült MR2 amolyan publikus premiert kapott a Parkoló Parádén. Nem volt Hangyászi értelemben közismert autó sosem, mégis sorban jöttek érdeklődők kérdezősködni, dumálni, és persze, mivel ez az egyik Múzeumok Éjszakájához köthető autóztatás volt, utaskörérre. Addig is tudtam, hogy remek és vonzó autó a kis piros Toyotám, ezen az alkalmon azonban oly meleg szeretet övezte, annyira csodás élmény volt mások kíváncsisága, hogy örök emlék marad.
2016 körül elkezdtem gondolkodni, hogy kellene egy Youtube csatornát csinálni, de annyit tudtam a Youtube-ról, amennyit a nézésével meg lehet tudni. Semmit. Filmezéshez közöm nem volt, korábban csak telefonnal csináltam értékelhetetlen videókat. Aztán 2018.11.20-án este kilőttük az első videót...
Sok típusból lehet konfigurálni de az előző autóban sok volt a méter és 2021 közepén jártunk 40 hetes szállítási időkkel, célszerűbb volt készletről választani valamit. Zöld rendszámra magasabb volt a lízingdíj plafon így a kereskedő udvarán ácsorgó környezetbarát RS még belefért.
Nem tűnt rossz ötletnek, viszonylag hasonlót konfiguráltam volna én is, ha már ez az alap. A hibridséggel sem volt gond, mert az otthoni töltés kompenzációját és céges töltőt is ígértek. Jól néz ki a matt szürke színnel, meg a 19-es felnikkel, rendszeresen megdicsérik. Amúgy meg egy jól felszerelt Octavia kombi, szóval mindenre elég. Mi baj lehet?!
Kettôs érzéssel jár egy ilyen autó birtoklása. Egyszer hízelgô, hogy nem sok futkos az utakon velem szemben és jelentôs közérdeklôdés is tapasztalható. Másrészrôl a pánikol a Citroen megbízhatóságról már megbizonyosodott tulaj, hogy hová vigye szervízbe ha baj van, vagy honnan szerezzen hozzá alkatrészt? Hiszen még az anyaországban is csak párezer futkos. Összesen 4000 darab készült ebböl a típusból.
Sokszor eltemettem már magamban a hobbiautózást, de valahogy mindig ott maradt a homlokteremben. Nem azért, mert ne fordulna elő még mindig egy-egy érdekes tesztautó, de mégis, annak nagyon komoly varázsa van, amikor mindig ott áll a garázsban, és el tudok vele menni, amikor akarok. Na ez az első problémám: mikor? Egyszerűen nem tudtam megindokolni, hogy mikor tudnék élvezeti jelleggel autóba ülni, ha egyszer született egy gyerekem, szeretek bringázni, meg dolgozni is csak addig szoktam, amíg ébren vagyok, autónak hát, annak korlátozottan van hely a menetrendben.
Ez nem csak a videó bevezetője, hanem egy komplett cikk, a videó után folytathatod az olvasást.
Lehet, hogy már járni tudtam, amikor a Cadillac kivonult Magyarországról, de jogsim még tuti nem volt. Mégis, a Cadillac valahogy vonz, talán azért mert annyiféle autón volt a Cadillac Herald. Ott vannak a szerencsétlen próbálkozások, mint a Cimarron, vagy a Catera, utóbbi egy Opel Omega átmatricázva. Tényleg.
A videó illusztráció
A történet ott kezdődött, hogy volt egy e36-os cabrio bmw-m. Baromira szerettem szerelmes voltam abba a kocsiba, mindaddig míg hengerfejes nem lett. Nos, azt megcsináltattam 250ezer ft-ért, majd 1 hét múlva ugyan úgy szar volt. Emlékszem a mai napig mikor párommal ültünk szentendrén a 40fokba a kocsi mellett és vártuk, hogy hűljön a felforrt motor... Persze a szerviz nem akarta vállalni a felelősséget kvázi elhajtottak a francba, innen is üzenem h bekaphatják. Na ettől a hangulattól felbőszülve becseréltem egy adandó alkalommal egyik este egy ismerősnél egy 2003-as s60-as d5-ös volvora. Gondolván hallgatok most először a rancionális fejemre. Hát, többé-kevésbé be is jött.
Karotta versben mondta el, milyen az S60
Közeleg az évad első Parkoló Parádéja, a dátum, amit fel kell vésni a naptárba, az május 15. Viszont most csavarunk egyet a megszokott dolgon, ezúttal tematikus lesz a buli, és az első alkalom a tuningot járja körbe. Amellett, hogy eddig nem látott programokkal készülünk, lesz ám előadás is, erre pedig Bácsi Gergelyt kértük fel, aki a Respect Motorsportnál az utolsó utáni lóerőt is kihegedüli a japán turbómotorokból, és nem csak azokból. Hogy megmutassuk, mire lehet számtani, nézzétek meg Geri előadását, amit a Budapest Műszaki Egyetemen tartott. A téma a 2JZ motor, és az, hogy miért bírja ilyen jól a kínzást, íme az első rész: