Sokan tudják, hogy van egy F Astra kombim: meséltem már róla írásban, sőt, a Totalcar közösségi felületein is többször felbukkant. Az előző cikkben azt sztoriztam el, hogy miként jutottam hozzá és miért vettem meg annak ellenére is, hogy nem akartam újra F Astrát. Most pedig elmondom azt is, hogy milyen az élet egy olyan autóval, ami nagyjából annyira egyszerű szerkezet, mint egy íróasztal, de közben azért mégis 30 éves. Tulajdonképpen ez a cikk egy írott formátumú MűhelyPRN különkiadás lesz, némi tartóstesztes felütéssel.
Az őszi szürkeségben halkan kopogtak az esőcseppek a használttelep kerítésén, egykedvűen gördültek le az ott álló autók szélvédőjén, én meg senkitől sem zavartatva nézegettem a kocsikat. A szemem vissza-visszatért egy nagy limuzinra. Nem tudom, hány éves lehettem, talán tíz-tizenkettő, a mi valóságunkat akkoriban még vastagon a szociautók jelentették, őszinte lelkesedéssel csodálkoztam hát rá mindenre, ami egy kicsit is más. Közelebb léptem ehhez a hatalmas, elegáns hajóhoz, óvatosan körbejártam, a pulóver ujjával letöröltem az oldalablakot. Ez volt az első találkozásom a Lancia Kappával.
Alig egy hete írta meg Balló Marci a belga Abigél néni történetét. Röviden annyiról van szó, hogy egy import-Octaviából került elő egy furcsa dobozka, benne egy üvegcse. Mint kiderült, egy évekkel ezelőtt elhunyt hölgy hamvainak egy részét rejtette. Marci végül akadályt nem ismerve eljuttatta a földi maradványokat a nagykövetségre. Aki a teljes történetet elolvasná, itt teheti meg:
Aztán elég komoly utóélete lett a cikknek, gyakorlatilag az egész magyar médiát bejárta a rádiótól a televízión át az online portálokig.
A legszebb pingpongasztal - Lamborghini Espada
Gyerekkorom álomautója, ezért kicsit elfogult vagyok. Kb 12 éves koromban láttam az elsőt (és sokáig az utolsót) Siófokon. A tulaj minden nap a Paprika csárdában ebédelt, én pedig minden nap ott ácsorogtam az autó mellett, amig a digó kajált. Több mint 30 évvel később sikerült megvennem...
A 350 lóerőt képtelenek átvinni az útra a 205/70-es gumik. Abs, esp, esc, pdk és semmi 3 betűs extra nincs, szervokormány nincs, kipörgésgátló nincs. Van 6 db dupla Weber, 2x70 liter üzemanyagtartály, 350 lóerő és határtalan élvezet.
A Compact TV és a Totalcar együttműködésében készülő Aszfaltlegendák nyerte el a legjobb videósorozatnak járó díjat az Online Video Audio Awards 2022-n, megosztva a Kráss Kontent által készített Sávlekötővel. A Kreatív által hirdetett versenyen a legjobb hazai podcasteket és online videókat értékelték nyolc kategóriában.
A győztesek a következők:
Videósorozat: Aszfaltlegendák (Compact TV x Totalcar) és Sávlekötő (Kráss Kontent)
Márkázott videó, videósorozat: Rossmann Futár – Rychike (Rossmann Magyarország)
Online reklámfilm: Néró rollerrel, Nóra bringával érkezik a Katonába (Compact TV x Katona József Színház)
Az év videós műhelye: Compact TV
Szerkesztőség vagy független alkotók által készített podcast: Nem azért, de... (Csorba Eszter és Sólyom Eszter)
Tematikus podcast: Auditórium (Madaz Podcast)
Márkázott, reklámcéllal készült podcast: Piqniq (Showcast Media x Piqniq Budapest)
Az év podcastműhelye: 24.hu
Amikor megvettem, kicsit tartottam is a hobbiutós mércével sok kilométertől, mert volt már nekem egy 1,6-os NB-m, ami szintén 280 ezer körül futott, és még utcai használat mellett is elcsípett 1,5-2 litert egy 10 ezres perióduson. Viszont az új (nekem új, amúgy 18 éves) MX-5 megmutatta, mennyi különbség van használtautó és használtautó között, mert minden szerelésnél kiderül, hogy ezzel az autóval törődtek, a másikat pedig csak használták. És hiába szlalomversenyeken hosszú percekig tiltásban forgatott motor, nincs kiugró olajfogyasztás.
Szerethető Varacskos Disznó - Cupra Formentor
Bár még csak 8000 km van benne, túlnyomóan autópálya és egy 2 x 1900 km-es út, szeretném felsorolni a tapasztalatokat. Az elejétől kezdve feljegyeztem a kisebb-nagyobb idegesítő dolgokat, de ugyanígy a kisebb és nagyobb pozitív tapasztalatokat is. Azért is írok, mert ez lesz az első erről a típusról, pedig már most egy jó ideje a piacon van.
E46: a youngtimerek szent grálja vagy az autók Fila táskája? Nekem mindegy, de megvettem ... megint!
A BMW E46 itthon lassan olyan fogalom lesz, mint a Swift – vagy mindenkinek volt, vagy mindenkinek van vele egy jó sztorija. Volt korábban nekem is, nagyjából 7 éve vettem egy Farngrün metál 320i szedánt, félbőr bézs belsővel, napfénytetővel, az első tulajdonosától. Szerettem nagyon, sokat dobott a márkaszeretetemhez, viszont egy ideje felnőtt fejjel nézve az élet körforgását rá kellett jönnöm, hogy igen rövid ez az életnek nevezett dolog, így nem igazán szeretnék kétszer ugyanolyan autót birtokolni ez alatt a szösszenetnyi kis idő alatt. Amikor idén júniusban tehát feltörtem a malacperselyemet, amibe jó pár éve gyűjtögettem, egyben biztos voltam, nem BMW lesz a befutó. Mea culpa!
Az első és legfontosabb, hogy meghatározzuk, mi a sportautó. Például egy M3-as BMW vagy Hyundai i30N határozottan alkalmas az autósportra, mégsem fér bele a listába, hiszen egyik sem eredendően sportautónak készült. Tehát ahogy a Ferrari F40, vagy a Lotus Elise sem készült kétliteres dízellel, vagy ezres háromhengeressel, úgy egy hegyes BMW vagy Hyundai sem lesz sportautó attól, hogy a sportrészleg szétfaragta. A sportautó lényege, hogy alapjaiban annak fejlesztik, úgy alakítják a padlólemezt, hogy kiadja a súlyelosztás, úgy tervezik a futóművet, hogy a legjobb legyen a stabilitás, hasonlók. Tehát kétségtelen, hogy egy kétliteres dízel Golf lelépi a Toyota GT86-ot, ettől még az utóbbi a sportautó. Hogy miért? Mert a mai listánknál így döntöttünk.
A szeptember 11-i Parkoló Parádé a sportautókról szól. A cikk alján megtalálod a részleteket, gyere, bandázz velünk sportkocsik között.
Ez nem autó, ez műszer. Kényelmes, nagy műszer. - Volvo S80 V8
Mit gondol az ember egy V8-asról? Aszfaltszaggatás, bolygógyilkolás, mindenféle maszkulin hangok felmorajlása a jármű különböző pontjairól, és az az elégedett életérzés, hogy igen megvan megérdemlem, égjen csak az az agyonfinomított dinoszauruszlé, nem érdekel, enyém a világ.
De ez egy Volvo. Ebbe ha beülsz, minden kézre áll, minimális díszítéssel mindennemű sallang nélkül. Ez egy szentély. Meghitt mint egy templom, csendes mint egy kripta és minden a lehető legnagyobb mértékig letisztult. Nem tudsz mibe belekötni. Nem akarsz versenyezni, sem erőszakoskodni. Hangok alig, sebességérzet nulla, észre se veszed és 160-nal mész. És akkor elgondolkozik az ember, hogy milyen annak az illetőnek a lelki világa, aki V8-as szedán Volvo-t vesz.
A hetvenes évek végének Jugoszláviájában járunk. A legóvatosabban fogalmazva sem volt akkoriban az utcakép szerves része arrafelé a Porsche. A hazájában legendás teniszező, Ivko Plecsevics azonban egy berlini teniszversenyen nyert egy 911 Targát. Noha a pontos évjárat és a kivitel ma már aligha visszafejthető, az biztos, hogy akkoriban a leggyengébb változatban is 150 lóerőt tudott a hathengeres bokszer. Teljesen más világ volt, mint mondjuk egy Zastava 1100.
Nagy álmom venni valami belpiacos bolondságot Japánban, és hazaautózni vele. Soarer hardtop kupét, vagy valami vagány kei cart? Még nem tudom, csak azt, hogy a szigetországhoz legközelebbi kikötő Vlagyivosztok, onnan mindössze 11 ezer kilométer Gödöllő. Ezúttal viszont kisebb fába vágtuk a fejszénket Roland barátommal, mert a kizárólag Japánban árult, 1995-ös Subaru Impreza WRX Type-RA STI version II az út nagy részét megtette már hajón. Ezt a versenyautó alapnak szánt, de amúgy full gyári GC8-at először Angliába importálták, onnan vette meg egy lengyel srác, aki ralival és hegyi versenyekkel múlatja hétvégéit. Valami kivételes szerencse folytán mégis megmaradt utcainak végig, csak annyi, hogy igényesen balkormányosra alakították. Rolandnak meg pont ilyen kellett, szóval egy szép novemberi hajnalon elindultunk Lengyelországba... a többi, ahogy mondják, történelem.
Az autós utazások kirívó példáját valósítja meg két elszánt utazó, és a túra harmadik résztvevője, egy Tesla, amelynek a csomagtartójában egy dízel terepjárómotor van. Miért is indultak ilyen fura összeállításban Törökország túloldalára, a szír határ mellé?
Ív Béla, a zöld béka - Suzuki Wagon R+
Megy szépen, eszik rendesen (télen persze többet, de inkább ilyenkor nem is számolgatom, hogy ne idegeskedjek) Elsősorban városi használatra vettük, beparkolok mindenhová.
...
Kinőttük. Azért még megy, ebben az évben volt néhány meglepő 6.5 alatti fogyasztásom, de már alapjában véve másra vágyom. Azt azért jó olvasni, hogy jó pontokat kap mindenkitől. Megalázó volt, ahogy a Splash-hez hasonlítgatták szegénykét - szerintem a Splash térélménye nem győzi meg a WagonR fanokat.
...
2017. - egy autó vége -
Tavasszal ette az olajat, igen, de először a váltó romlott el, ahol piszkálták - nos az a szerviz már nem létezik, kár lenne szót pazarolni rá, szerintem nem jól piszkálták - tönkrement, megálltunk a Népligetnél, váltócsere lett belőle.
Nagyon szimpatikus volt az autóban, hogy nem méltóságától megfosztva, német vagy osztrák kivonópapírral, teljes ismeretlenséggel árulták egy kert végében, hanem ősmagyar, összesen két korábbi tulajdonossal rendelkező, teljes életére végigkövethető autó, amihez ha nekem nem is, de az országomnak biztosan van egy elég mély kötődése, és név szerint tudom, kik voltak elődeim a birtoklásban. 1985-ben két betűs, négy számos rendszámtáblával, szürke forgalmival került a magyar utakra, azokban a rendszerváltás előtti időkben, amikről én 1995-ös születésűként csak hallhattam és olvashattam, de valamiért mégis egy érthetetlen szekunder nosztalgiát indít meg bennem.
1993-at írunk, két éve esett szét a Szovjetunió. Egy csöppet sem volt vicces a helyzet akkoriban, és a hidegháború alatt taccsra tett ex-szovjet gazdaság térden lőve várta 1991-ben, hogy szuperszonikus zuhanórepülésben vegye célba a bányászbéka seggét. És sikerült elérni, sőt még talán túl is teljesítették a tervet.
Amikor májusban megvettem a Jaguart, mindenki biztatott és gratulált, hogy milyen remek autó. Csak én voltam teljesen beszarva, hogy mekkora ökörség volt, ugrás a sötétbe. Már a vétel előtt tudtam, hogy vannak bajai, de vajon mik, és mennyire drágák? Elsőre rögtön rám ijesztett a taknyos gyertyapipákkal, azóta viszont sok pozitív élményt begyűjtöttem. Például arról, hogy mennyire igyekeztek felhasználóbarát kocsit építeni azok a régi angol mérnökök! De ettől még tény: akad megoldani való a kocsiban. Úgyhogy logikusnak tűnik az 1994-es XJ6 3.2S bemutatásával, és a problémái felmérésével indítani az új videó csatornámat! Szóval: most premier, innentől pedig jövök hetente, tessék feliratkozni!
Bobby Merci - Mercedes-Benz SL
Imádom a régi autókat. Végre úgy adódott , hogy megvalósíthattam egy álmomat. Régi legyen, V8 , cabrió és stílusos , -ezek voltak az elképzeléseim. Valamint, hogy használható legyen , nem mutogatni való műkincs. Ahogy szokott lenni, szinte véletlenül találtam rá, először nem is ezt néztem ki, stb. amikor feltűnt a Hahun és pont arra jártam , tőlem 240 km-re, gondoltam megnézem. Egy hagyatékból származott , 10 éve jött Kaliforniából , 75.000 mérfölddel, jó állapotban. V8 , 4500 cm3 , 190 LE . Plusz hard top tető, légkondi, tempomat, központi pneumatikus zár 1978-ban ! Sztereo Becker rádiósmagnó, motoros antenna. Az előző tulaj behozatta konténerben , felújította pár év alatt, OT rendszámot kapott és ekkor elhunyt szegény...Nem ismertem , de nagyon sajnálom, ez szemétség volt a sorstól.
Eredetileg úgy ültem neki ennek a posztnak, hogy csak egy rövid isofix-beszerelési villámbeszámoló lesz, aztán rájöttem, hogy amióta megvettem a Volvót, csak egyszer írtam róla, azt is főleg a vásárlásról. Pedig voltak azért történések, még ha túlzás is lenne azt állítani, hogy csontvázak estek ki a szekrényből. Összességében ugye bátor impulzusvásárlás volt, szakértő átnézés nélkül, de mégis csak ismerős ismerősétől, Perkó Rudi barátjától, aki nemcsak gondos gazda volt, de lekövethető előélettel is szolgált.
Legutóbb közelharcban megvédtem a kedvenc foskeverőmet a természettel szemben, rángattuk ide és oda egymás közt, de végül nem adtam oda a rozsdának. Így, hogy a nyakamon maradt, nem ártott megújítani a műszakiját. Lassan új lesz teljesen ez az autó, úgyhogy további előny lesz majd a remélhetőleg távoli jövőben történő eladásnál, hogy áprilisban volt a vizsga. Semmiféle kovidműszakiról nincs hát szó, inkább Kovi kellene ide, annyi volt végül a szopó. Elnézést.
Tegnap éjszaka szaladt végig az interneten a hír, hogy 73 éves korában elhunyt Olivia Newton-John. Énekesnőként és színészként is jól ismerhettük, az igazi áttörést 1978-ban hozta meg neki Sandy szerepe a Grease-ben, másképpen a Pomádéban, John Travolta oldalán. Travolta maga is megindító sorokkal búcsúzott tőle, mi pedig a filmeken és a zenéken keresztül fogunk rá mindig emlékezni.
Sokszínű flotta áll a hátam mögött, mivel a komoly kötődés fogalmát nem az autóimmal képzelem el, a bakancslistám végtelen hosszúságú, és 1995-ös születésűként érzem azt is, hogy kicsit késői gyerek vagyok én a benzinvérhez, az autózás naplementéjét kiélvezni pedig egyre kevesebb időm van. Családom révén az Alfa Romeo világában szocializálódtam, az első autóm is egy 146-os volt, aztán később igyekeztem sok mindent kipróbálni, BMW-vonalon többszörös E36 és E46 tulajdonos voltam, de megvoltak olyan sarokpontok is, mint a Lexus IS200, a Saab 9-3 NG, általános élményautónak pedig szinte mindig Mazda MX-5-öt tartottam, abból is megfordult nálam pár, sőt még egy Mitsubishi Coltból épített versenyautó is sok boldog órát okozott nekem. Ezek után azt mondani, hogy egy szürke, semmilyen Audi A4 a tökéletes autó? Én sem teljesen értem magam.
Heti merítés
Gonoszképű szürkeség, de penge - Mitsubishi Lancer
72 évesen és 54 éves jogosítvánnyal milyen kocsit vegyen az ember ? Az utolsó új autómat már megvettem (Outlander PHEV), de kellett még egy olcsóbb, megbízható járgány is.
Sok fejtörés és nézegetés után (a használt autó árak is jelentős emelkedésbe kezdtek és hol a vége?) esett a választásom a 10 éves 80000 km-t (garantált, nem kamu) futott autóra.
A legendás (című ;) ) Ralliart
Land Rover Defender – Camel Trophy
Az első miatt kapásból lehet is sziszegni, hiszen nem is igazi versenyautóról van szó, mégis ezzel kell kezdenem. A Camel Trophy és a Land Rover Defender volt az első autókkal kapcsolatos élményem, amit fel tudok idézni. Azt hiszem, talán még kétéves se voltam, amikor édesanyámmal néztük a tévében, ahogy a sárga Defenderek és Discoveryk átszelik Észak-Amerikát. Csillogó szemű tökmagként lenyűgöző volt látni, ahogy ezek a boltban kapható(nak tűnő) terepjárók irreális akadályokat küzdenek le, miközben olyan helyeken járnak velük, amik már autók nélkül is lélegzetelállítóak.