Közel 20.000km tettem meg az autóval. Nos nem a legalja vétel volt de így is rá ment több mint 500.000ft. Autózni nagyon jó, kényelmes dinamikus bár lehetne 200ló fölött is. Mercedes 16 éves így is drága igaz csak gyári alkatrészeket tettem bele direkt. Szeretném teljesen rendben tenni, hogy minél több ideig használhassam. Nos ez részben sikerült. Bosszantó dolog volt az olaj szint emelkedése 7.4l felmentünk közel 9literhez 6ezer km alatt ezután már 1000km-ként ment bele fél liter. Dpf rendben. Akkor a nagynyomású lesz! Olaj csere előtt levettem, hát igen szó szerint ketté vált, 3 csavar kivolt tökig lazulva tömítéseknek annyi. 3.000ft volt a gyári gumi gyűrű.
Milyen volt az összkerekes E-osztály?
Átvettük az első új rendszámunkat, rögtön egy pár zöld hátterű plakettet (a havi átlaghőmérséklet azonnal süllyedt két tizedet, a csapadékátlag két millimétert emelkedett, ráadásul, amikor felkerült az autóra, a vállamon megjelent egy apró Greta Thunberg és hárfán az Örömódát pengette halkan a fülembe). Még az okmányirodában kiszúrtam, hogy plusz biztonsági elemek kerültek az új rendszámtáblákra.
A játék lezárult.
A Totalcar döntőbizottságát befalaztuk, és addig nem jöhettek ki az ablaktalan tárgyalóból, amíg fel nem szállt a fehér füst. Ez némi motivációt adott a döntőbizottságnak ahhoz, hogy az Osram-hiéna pályaművei közül kiválasszák a győztest, aki ezek után sokkal nyugodtabban robbanhat le éjjel is akárhol, mivel a nyereménye egy Osram LEDGuardianROAD FLARE Signal V16 figyelmeztető lámpa!
Harmadik gyermekünk megszületése után úgy döntöttünk, hogy nehéz szívvel ugyan, de meg kell válljunk szeretett, megbízható Audi A6 1,9 TDi-től. 22 éves korában is kiválló műszaki állapotnak örvendett, nem úgy mint a 3000 km-es egyterű...de erről majd később.
...
Januárban megrendeltük, az ígéret szerint áprilisban jön, de még az is lehet, hogy márciusban. Már akkor mondtam a kereskedőnek, hogy csak óvatosan az ígéretekkel, mert már akkor begyűrűzött a chiphiány. Igazam lett! Túlzottan sokszor nem is zaklattam őket, a 10 hónap alatt talán 3-szor. A válaszok ismertek...chiphiány, keresztbe fordult hajó a Panama csatornán, vírusok a testben. Februári telefonhívásom agyérörcs közeli állapotba hozta mimóza lelkemet. "Az autó 1 hónapja itt van...csak nem gondoltuk, hogy sürgős!" És egyébként is az autó mostani ára sokkal több mint mikor megrendeltük. Jaaaa, értem, tehát talán még meg is kéne köszönnöm, hogy 10 hónapot várhattam rá, mint a letűnt kor gyermeke az első Trabikára!
Ha valaki esetleg már most reménykedne: nem, ez nem egy búcsúposzt*. Hanem számvetés azokról az élményekről, amit magammal viszek innen, akármit hoz a jövő. Az apropója egyszerű: kereken tíz éve léptem be először a Totalcar szerkesztőségének ajtaján, akkor még a Flórián téren. Zirig Árpi volt a közvetítő, akivel egri főiskolás ózdi srácként cseteltem, nem lenne-e gyakornoki hely. Lett, ráadásul Dani barátom intézett nekem arra az egy hónapra szobát is, így 2012. július 2-án baromi félénken, izzadó tenyérrel bementem az irodaházba.
A repülőgép építésről semmit sem tudtunk, tehát minden adott volt, hogy nagy reményekkel vágjunk bele a dologba, a cél természetesen csak a világcsúcs lehetett. Az nem zavart, hogy a világcsúcsot repülőmérnökök tartják, ők túl sokat tudnak, tehát túlgondolják. Na, ez a veszély bennünket nem fenyegetett. Így az esemény után, némi tapasztalattal felvértezve, annyit elárulhatok, hogy nem annyira egyszerű repülőt építeni.
Külsőre nem hivalkodó, majdhogynem észrevétlen (majdnem azt a címet adtam az írásnak, hogy „radar alatt”, de az kissé félreérthető lett volna ;-)). Számomra azonban rendkívül fontos, hogy nem társul hozzá semmiféle negatív felhang, mint egyes kategóriatársához
...
Sajnos a Gablininek nagyon nem sikerült felnőnie a szervizfeladatok elvárható minőségű ellátásához és az is vitathatatlan, hogy számos részlet tekintetében tényleg hagy némi kívánnivalót maga után… ezért elképzelhető, hogy ez az oka annak, hogy a kutyának sem kell(ett).
…de én meg nem vagyok kutya! És úgy éreztem, hogy életemben még utoljára mindenképp ki kell próbálnom egy V6-os, szívó, benzines motorral szerelt járgányt, mielőtt teljesen eltűnnek a süllyesztőben. Szóval, ha engem kérdezel, akkor EZ eddig MEGÉRTE!
A korábban megénekelt törött és összelegózott romok után beszéljünk egy kicsit a német ex-taxikról. Vagy osztrák, francia, egykutya mind. Abban megegyeznek, hogy elenyészően kevés vállalkozás kínálja őket valódi futásteljesítménnyel és a taximúlttal. Egyre gyakrabban futok bele ezekbe az autókba. Amúgy ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a kereskedő direkt megveszi a vállalhatatlan autót, egyszerűen a kínálat aljából válogat. Ki a töröttet, ki a taxit. Mások pedig ezeknek a kombinációját. Az olcsó autók pedig kinn is szarok. Bele is futottam egy ilyenbe, de előtte bemelegítésnek van egy régebbi történetem.
Akinek normál méretű rendszámtáblája van, az normál méretűt kap, akinek a forgalmijában másmilyen formátum szerepel, az pedig azt, egyedül a kis méretű matricarendszám, amit jó ideje nem adnak már ki, helyette nagy méretű matricát gyártanak újra. Igényelni az okmányirodában lehet, friss tapasztalataink alapján sem érvényes műszaki, sem pedig forgalmi engedély nem kötelező az igényléshez, a tulajdonos akár egy törzskönyvvel is bemehet intézni, egyetlen feltétel van: az új rendszámok érkezésekor (igényléstől számítva kb. 3 hét) mindenképp le kell adni a régieket.
Senki nem szeret a fa alatti parkolóhelyre állni. Most nem úgy általánosságban van szó a fákról, hanem ez egy konkrét fa, nevezzük a Fának. Semmi különös nincs benne, egyszerű juhar, mondhatni átlagos. Nem is látványosan terebélyes, a kidőlésétől sem kell tartani, egyszerűen csak ott lakik a strucc. Mármint valószínűleg strucc lehet a tettes, mert a fa alá parkoló autóknak a teteje és az oldala van végigfosva, viszont a parkolóhely fölé nyúló ágak nem elég vaskosak ahhoz, hogy egy ilyen tűzerejű madarat elbírjon:
Ahogy az lenni szokott, elhatároztuk, hogy nem hagyunk mindent az utolsó pillanatra. Ebből az lett, hogy a Red Bull röpnap utolsó hetén hétfőtől csütörtök estig egész nap szereltünk, ötleteltünk. Folyamatosan jöttek az új ötletek az anyagfelhasználás terén. Aztán, amikor bebizonyosodott, hogy nem működik, vagy azt az anyagot úgy nem tudjuk feldolgozni, akkor jött a további ötletelés. Most péntek délelőtt van, miközben ezeket a sorokat írom, a Faterral ülünk a székben, és nézzük a repülőt, hogy de szép lett. Aztán, hogy mennyire fog repülni, az a másik kérdés. Nekünk mindenesetre nagyon tetszik.
Hogy Quixotic mennyire csúszott rá a nyolcvanas évekre, arról nem most először írtunk, komplett zenei produceri karrierjét erre építette fel. Saját elmondása szerint a zene önmagában kevés, komplett audóvizuális élményt kell a synthwave köré rakni, ezért a koncertjein gyakran jönnek szembe például a korszak ikonikus filmes karakterei. Vagyis a haverok, akik beöltöznek.
Többször írtam már korábbi T3-as kisbuszomról, ami az együtt töltött 6 év alatt rengeteg felejthetetlen élményt okozott - legyen szó akár jó, akár kevésbé kellemes élményekről. A kisbusz alapvető funkciója az volt, hogy eljuttassa a baráti társaságot a Balaton környéki összejövetelekre, bulikra, de ez nem mindig jött össze - egy ilyen történetet mesélek most el.
Június 26-án indul a Pikes Peak hegyi felfutó, a világ legrangosabb hegyi versenye, melyet idén 100. alkalommal rendeznek meg - és a motorok kitiltását követően már csak négykerekűek ostromolják a felhőket a 156 kanyart tartalmazó útvonalon. A jeles alkalomra számos épített autó várható, és többen azt remélik, hogy valaki végre megdönti a Volkswagen I.D. R 2018-as rekordját, és Romain Dumas 7:57.148-as idejénél előbb teljesítik a szakaszt.
Meglepő részletek derültek ki Klaus-Gerhard Wolpert visszaemlékezéseiből, aki a Porschénél annak idején az első Cayenne fejlesztéséért felelt.
Ha megy, akkor egy álom.
De többnyire nem megy.
Pont amire azt gondolnád, hogy nem jó, vagyis a motorja, na, pont az a legbiztosabb dolog az egész autóban. Inkább a futásával lesz a baj, a szilentek 3 hónapot bírnak, eltörik benne a rugó, beleér a kormányba valami, folyton recseg, ropog, kattog valami.
Az a konklúzióm, hogy ez az autó 14 évesen, egyszerűen öreg. Az olasz anyagok minősége, egyszerűen a mai napig nem tartós.
Toyoda san, a Toyota vezére meghallgatta a panaszosok hangját, és manuális váltót rakatott a Suprába. Az eredmény persze csodás, de az oda vezető út nehézségei talán még egy fokkal érdekesebbek. Na jó, tényleg csak egy fokkal.
Vezető tervezőnek azt a Giotto Bizzarrinit szerezte meg az első prototípushoz, aki 1957 és 1961 között a Ferrari főmérnöke volt. Bizzarrini fejlesztései nyomán készültek a sikeres 250-es versenygépek, köztük a 250 GTO, minden idők legdrágább Ferrarija. Ez pedig az első Lamborghini prototípusok jellegén is meglátszik.
Amikor valamit vennem kell, sose jó az, ami a boltban van, mert nem elég autós. Így volt ez a mosdóval is. Nem baj, szanitert még úgyse csináltam.
A pálya vonalvezetését már legutóbb megfejtettük, most csak emlékeztetni szeretnénk, hogy maradt még hely a délelőtti etapra, ezért, ha te is végigtolnád a veteránodat rajta, akkor jelentkezz minél előbb, nehogy lemaradj! A délelőtti futamok 10 órától indulnak. A kommentátorok: Sturcz Anti és Ágó Béla!
Bár eredetileg nem voltam a klasszikus Mini fanatikus rajongója, de annyi eljutott hozzám is, hogy ügyességi kihívásokban, agilitást igénylő feladatokban nincs párja. Legalábbis az interneten végtelen számú tartalom érhető el arról, ahogy unatkozó brit jómunkásemberek trükkös kézifékes parkolásokat mutatnak be, szűk helyeken lavíroznak, olasz aranykészletet fújnak meg a maffia orra alól, szlalom pályákon veszik nagyobb és erősebb autók fejét, vagy épp Goodwood versenypályáján cikáznak bivaly túrakocsik között, minden kanyarban visszavéve a hátrányt, amit egyenesben rájuk mértek az üvöltő V8-ak.
Ha az egykori keleti blokk, vagy ha úgy tetszik, a KGST autóparkjában kutatunk sportkocsik után, nem lesz túl nagy a merítés. Az egyetlen, nagyobb példányszámban - mondjuk ez is csak 101 darabot jelent - gyártott sportautó a Melkus RS1000 volt. A pehelykönnyű, mindössze 805 kilogrammos, és csupán 105 centiméter magas karosszéria Wartburg-technikát rejtett, de a háromhengeres kétütemű motor három porlasztót kapott, 70 lóerős volt, sőt létezett 1,2-es, 90 lovas variánsa is. A kellemes vonalvezetésű, sirályszárnyas kasznit látva és ezt a jellegzetes hangot hallva elég disszonáns érzések keríthették hatalmába a gyanútlan csodálkozót.
De mi is ez pontosan? A találkozóról már írtunk többször, ezekben az írásokban is említettük, hogy mi is ott leszünk, és elhozzuk nektek a Tulaj a pályán mini verzióját. A Youtube-on is elérhető sorozathoz képest két fontos különbség adódik: az egyik, hogy ezúttal kimondottan régi, 1995 előtti autókat várunk, a másik, hogy a pálya mérete is jóval kisebb.
Erről lehet vitatkozni, de a tuningshow-nak történelmi részei. A tendencia egyértelmű, a vége az lesz, mint a Formula-1-gyel, de most még nem ott tartunk.