Aki régóta túrja a hazai használtautós oldalakat egy dögös kétajtós után kutatva, bizonyosan belefutott már a Mitsubishi Starionba (abba az egybe, amit kínálnak), ami a maga nemében és idejében egészen kompetens, de a kortársakhoz képest alulértékelt kupé volt. Ma a markáns vonalaival és felnyíló lámpáival emlékeztet a Mitsubishi szebb, sőt talán legszebb napjaira.
A természeti körülmények szülték ezt a különös skót kompot, aminek forgózsámolyát ma is kézi erővel tekerik irányba. Viszont nem ez a nagy találmány, hanem a válasz az erős árapályra, amit egy átkelés alatt jól bemutatnak ebben a videóban.
Ha valakiben mostanság fogalmazódott meg az a nehezen magyarázható ötlet, hogy nyitna egy kereskedést Saab alkatrészeknek, jó ha tudja, hogy Jordániában valaki épp most árul ki egy óriási készletet. 160 ezer dollárért, azaz nagyjából 46 millió forintért vihető ez a halom új, de legalábbis használatlan elem.
60 germán vadló - Opel Astra
Biztosan sokaknak ismerős a teknős és a nyúl meséje. Nos, a 60 germán vadlovat nehezen lehet nyúlnak nevezni, de akik ismerik a mesét, tudják, hogy végül a teknős nyert. A néhány hibát eltekintve - ha nem is gyorsan - ki lehetett vele menni a világból, retúrjeggyel.
Egy jó kupás Astra Stump Bandi tollából
Utólag könnyű okosnak lenni. Vagy legalább átértékelni, mi lett volna a helyes eljárás. Talán ha nem használom sportkocsiként a 30 éves Minit, csak gurulgatok vele a napfényben, akkor talán még egyben lenne a váltó. Vagy ha nem gyorsforgalmi úton megyek Gödöllőről Dél-Budára, meg vissza, hanem a kisebb sebességű városi útvonalat választom. Ezeket azonban könnyű elhessenteni. Hiszen ha nem hibásodik meg, továbbra is használnám, tehát továbbra is terhelném, még ha kevésbé is – simán eljöhetett volna az ördög később. Az autópálya meg olyan, hogy előbb-utóbb úgyis utaztam volna a hobbiautóval. Ha más nem, hát autós találkozóra. Inkább jöjjön ki most egy ilyen hiba, mint amikor már megtervezett programok, lefoglalt szállások úsznak el rajta.
Bizarr, de érthetetlenül kis nézettségű gyöngyszemet szúrt ki a Formula.hu a net mélyéről. Egy autós kvízekre szakosodott YT-csatornán jelent meg nemrég ez a videó, benne sok megnyomorgatott mindenfélével, de leginkább sport-, luxus- vagy prémiumautókkal. A játék egyszerű: milyen autó volt ez a szerencsétlen, mielőtt rommá törték?
Az eredeti nyolcas BMW, az E31-es a maga idejében (is) kincs volt: 1990-től 1999-ig gyártották, és az 5,6 literes, 381 lóerős V12-esig terjedő motorpalettájával, a felnyíló lámpáival és a 70 ezer dolláros alapárával tűnt ki leginkább a tömegből (a 850Ci-ről készült tesztünkért katt ide). Csak összehasonlításképp, ma ez 140 ezer dollárt jelent, ami jóval több a 18 évvel később bemutatott leszármazottjának beugró áránál: a jelenleg is forgalmazott alap benzines 8-ast (840i) 88 ezer dollárért kínálják Amerikában.
A tahó közlekedőket összegyűjtő videó az elmúlt évek egyik legnépszerűbb netes trendje, hisz a rutinszerű agyérgörcs után perverz extázis a kommentfolyam. Ez eddig szokásos ügymenet, ám a Baleset-megelőzés Facebook csoport e héten feltöltött videójában már az látszik, hogy a jónépnél betelt a pohár, és a saját civil kezébe vette a jogart, meg a pallost, meg a mindent: elkezdték szépen feljelentgetni a videókban szabálytalankodókat. Hogy ez a házmesterség és házmesterség-ellenesség mennyire megosztja az országot, mi sem mutatja jobban, mint hogy a szerkesztőségen belül is éles vita alakult ki a témáról. Az olvashatóság kedvéért formailag szerkesztve, de tartalmi változtatás nélkül közöljük a belső levelezést, vitaindítónak szánjuk.
Igazi korai sportszedán az Alfa Romeo Giulia, ami patent futóművével, négy tárcsafékkel, jó motorjaival és 1 tonna körüli bódéjával megragadóan nagyszerű vezethetőséget adott. Kis doboz formájú karosszériája nem azt üzeni, de a lekerekített élek nem véletlenül olyanok, amilyenek. A Giuliát már hevesen tesztelték a szélcsatornában, ennek eredményeképp 0,34-es légellenállási együtthatót hoztak össze, mely korszak szinten egy egészen jó eredmény. Bármennyire szép és szerencsés forma a négyajtós, kombira már akkoriban is volt igény.
Hogy egy gyorsasági szakaszt mennyire eltérő kéz- és szemmozgással visz végig két topversenyző a rali-világbajnokságon, arról nemrég láthattunk egy jó összehasonlító videót. Most Dani Sordo, a Hyundai gyári menőjének lábkamerájáról jött ki egy érdekes videó, amin lekövethető, mennyi lábmunkával jár három perc egy szűk, murvás szakaszon.
A filmekből is tudjuk, hogy a bánya veszélyes üzem: külszíni fejtésbe gurítják a protagonistát jócsajostul, autóstul, hogy aztán a karma jegyében a bányában közlekedő dömperek tapossák halálra a gonoszt. Kazahsztán Karaganda régiójában hasonló eset történt, de malícia, fordulatos cselekmény és robbanások nélkül.
Olyan parádés felvétel készült egy észak-angliai farmon, ha tehetnénk, odatennénk minden értelmező szótárba az önbíráskodás kifejezés mellé. Egy dühös farmer, egy targonca, egy rossz helyre parkolt Vauxhall Corsa és utóbbi gazdájának indulatokkal teli, néhol ijesztő drámája egy percben:
Emlékszem, hogy amikor megjelent a Bugatti Veyron, én csak fintorogva néztem rá a lapított Volkswagen Bogárnak kinéző istennyilára. Ezt kicsit bánom is utólag, mert a Veyron nem csak a 2000-es évek mérnöki csodája, hanem a régi Bugattik vonalait nézve egy nagyon szépen újragondolt formaterv is. Nem mellesleg őrületeset szólt a motorja és a sebessége.
1963. március 9-én készült el a Ferrarinál a hatvanötödik 250 GT/L Berlinetta Lusso, méghozzá visszafogottan elegáns, ezüst színben és fekete bőrbelsővel. Első tulajdonosa egy szép júliusi napon vette át az autót Torinóban, a város hivatalos Ferrari kereskedőjénél, a Garage Fontanella & Co-nál.
Elképesztő felvételek készültek pénteken a Spa-i versenypályáról, aminek a vízelvezető rendszere nem bírt a környékre zúduló esővel. Az ardenneki fekvése miatt kedvelt nagy múltú pályára a lelátókon át, a helyoldalakról ömlött be óriási mennyiségű hordalékos víz.
Elképesztő, de 1994 óta döbbenti meg az embereket a Beckmann-Manta. Akkor még nem volt annyira szokatlan látvány az Opel-kupé, de mikor 2012-ben megláttam a 24 órás mezőnyében az öreg Opelt, majdnem eldobtam a fényképezőgépet. Persze, akkor már egy ilyen Manta mindenhol feltűnő volt, de az biztos, hogy a prototípusok, nagy gyárak által világ pénzéért megépített hi-tech versenyautók közt látni a pályán, na az azért rendesen lefagyasztotta az agyamat. Természetesen sokkal lassabb volt a nagyon komoly gépekhez képest, de azért akkor az összetettben is megvolt az 53. hely.
Japánban volt egy közmegegyezés az autógyárak között, hogy 280 lóerőnél nem gyártanak erősebb motorokat. A katalógusban nem is szerepelt több, mindenki ennyit írt bele. De a pletykák szerint az 1JZ, és főleg a 2JZ jóval többet tudott ennél. Lássuk a lényeget.
Csak néhány éve került elő az a három félelmetes, szélesített Toyota MR2 prototípus, amelyeket eredetileg arra szántak, hogy domináns szereplővé tegyék a Toyotát a ralisportban. Pedig szó sincs róla, hogy újak lennének: ezeket a gépeket még 1984-ben kezdte építeni a Toyota európai sportrészlege, és 1985-ben már készen álltak a bevetésre.
Kézenfekvő, mégis ritkán alkalmazott módszerhez nyúlt az egyre gyakoribb és egyre pusztítóbb jégesők ellen egy coloradói autókereskedés, miután a sok jégkár miatt öt év alatt több mint ötszörösére nőtt a telep biztosítási díja: az egészet befedték fémhálóval.
Helga - Mercedes Benz W126
2008-ban érett meg bennem az elhatározás, hogy kell a kis Peugeot-om helyett egy nagy, régi, klasszikus Mercedes. Először W123 240D-ben gondolkodtam. Sokat olvastam róluk itt a Népítéletben és fórumokon. Tudtam, hogy ezek kiváló, megbízható kocsik. Csakhogy nehéz belőlük szépet találni, többségüket össze-vissza barkácsolták, leélték. 2009. januárban elmentem megnézni egyet. A helyszínre érve kiderült, hogy 280-asból lett dízelesítve, most pedig egy 200D motor van benne, de hiányoznak a porlasztócsúcsok. Így beindítani nem tudtuk. Kezdtem megérteni, amit a hátrányokról olvastam. Ezt a kocsit felejtsük el, gyerünk tovább. Mindenképpen szerettem volna legalább egyszer vezetni, kipróbálni egy ilyet. A környéken nem volt akkor eladó 240D, a legközelebbi 40 km-re volt, egy 200D. Mondom sebaj, tesztelésre jó lesz. A tulaj a lehetőségeihez képest karbantartotta, azonban így is lett volna bőven mit javítani rajta. Aztán mentünk egy kört. Ezután elhatároztam, hogy nekem nem kell W123. Lehet, hogy a 123-as rajongók meg fognak kövezni, de számomra a vezetési ergonómiája borzasztó, Ladákat és Daciákat idézi az elejének a magassága. Előfordulhat, hogy valakinek pont ez tetszik benne, de nekem nem jött be.
Szóval felmentem a netre 124-eseket keresni. Na de milyen motorral? Tapasztalatok olvasása után a 250 szívódízelre voksoltam. Néhány megtekintése után kikötöttem ennél a példánynál. Pesti rendőr árulta, nála két éve volt. Ahogy beleültem, az tetszett meg benne, hogy a km-számláló 300000 fölötti értéket mutat. Nem úgy, mint a korábban megtekintettek 200-250 ezres állásai, illetve volt egy 600 ezres is, ami pesti taxi volt és cserélték már a motorját, ettől inkább menekültem. Gondoltam, a 300 ezrest nem nagyon tekergethették (később kiderült, hogy igen, kb. egy százast). Első alkalommal ezeket vettük észre rajta: szélvédő repedt, jobb első lámpa vak, vezetőülés a szokott helyen kiülve, illetve sérült volt a baloldala. De megnéztük, tornyot nem ért, látható rohadás nincs, vonalak futnak, nem lehetett vészes a dolog. Műszaki ekkor egy hónap volt rajta.
Most, hogy egekben van a katalizátorokban használt nemesfémek ára, világszerte lendületre kapott a katalizátorlopás. A Police.hu-n is egymást érik a hazai lopásokról szóló hírek, de az USA-ban is egyre több ilyen bejelentés van, a mohóbb/kreténebb tolvajok pedig akár világosban, egy sűrűn lakott kertváros utcájában is nekiállnak kiszedni, ahogy ennél a kaliforniai példánál látható (0:21-től nagyjából teljes hosszában a felvétel).
Henry Catchpole talán a kedvenc autós előadóm. Igen, előadó, mert több mint egyszerű videós, az általa készített anyagok bőven túlmutatnak a videókon, amik review-ként futnak a Youtube-on. A 195 centis torzonborz angol nem viccekkel, nem látványos trükkökkel, és még csak nem is polgárpukkasztással ér célt, egyszerűen csak beszél. Sőt, tulajdonképpen motyog, de már Anonim MC is megmondta, hogy azért beszél halkan, hogy csak az értse aki figyel.
Nagy reményekkel, sok címmel vágtunk neki az útnak, de mintha a minden összeesküdött volna ellenünk. Ahogy haladtunk előre, úgy estek ki a kocsik, adták el őket, nem értük el az eladókat. Na, majd legközelebb...
Csak sejteni tudjuk, hogy mit látunk, de még ebben a homályban is nagyon rákívántunk a folytatásra. Amit biztosan látunk, az egy kínai srác, aki egy tesztpályán pofoz a halálba egy mopedautónál valamicskét komolyabb kisautót. Valamit, ami azon túl, hogy egy béna Bugatti-klón, vélhetően egy olcsó módja a közlekedésnek, és helyben sem különösebben népszerű. Szóval egy ilyet küldenek el egy olyan buckajárásra, amit persze egy Bugatti Chiron sem köszönne meg, ez itt viszont nem egy feszesre húzott csúcssportautó.
Bosznia-Hercegovina nemzeti kincse a Dubioza Kolektiv nevű zenekar ami... hát, őőő... ska, punk, hiphop, folk és metál elemekkel rendesen díszített zenét játszik. Amiért igazán szeretem, az az, hogy annak ellenére, hogy a történelem nem kímélte a népüket, olyan korlátlan életszeretet árad a zenéjükből, amit kevés más banda tud. Humoruk talán a gyökereik miatt keserédes, de leginkább cinikus, ezzel együtt is vegytiszta balkáni karnevál, tulajdonképpen olyan Kusturica filmek zenéit csinálják, amiket sosem forgattak le.