2010 körüli érából a legmeghatározóbb forma, ami a mai napig megállja a helyét. Aki nem hiszi, nézze a meg a 10-es C Merci, Passat, Golf kombikat, egyik sem ér fel vele.
Igazából méretügyileg elég jó kompromisszum bár aki nagy hassal született azért ne válassza.
Család,barátok - nyaralás? Nem gond! Mindenki úgy befér, mint a sicc, sőt még a vizsla is ha akarod! Főleg ha van tetőboxod.
Ha elolvasnád az eredeti anyagot, akkor kattints IDE. Javaslom, hogy ezt a kvíz után tedd meg, hiszen, ha előtte már átpörgeted, akkor a kvíz se lesz túl izgalmas.
A legutóbbi, autófelismerős kvízt itt találod:
Autó, amiből a legtöbb vagy elrohadt vagy motorhibás.
Marokkó utolsó napját megpróbáltuk regenerálódásra fordítani, közben megmutatjuk a rendületlenül küzdő Tigrist, és persze a helyi kajákat is!
Ha nem tudsz leállni a kvízekkel, akkor itt egy másik autófelismerős:
Az autót a rendszám betűi alapján olyan 1994 környékén regisztrálhatták az országban. Előélete így a homályba vész, de ez maradhat is így, lényegtelen immár. Az előző tulajdonos feltehetően behozta szülőföldjéről motorhibásan. de két esemény mindenképpen történt: előjött az a gyári hiba amely 1986-ig sújtotta a korai Biturbo modelleket. Ez a vezérműtengelyek olajellátásával kapcsolatos. Ennek eredményeként cserélték a (motor felől nézve) bal oldali hengerfejet, sajnos az alapmodell szűkített szívócsatornás változatára. A másik egy egyedi probléma: valószínűleg az olasz tulaj karambolozott az autóval, a jobb oldalon, de ezt szerencsére jól sikerült megjavítani valakinek: nem érződik a futásán. Lehetséges, hogy az olaszországi AUTOFLORENCE cég értékesítette, legalább is az autó hátulján lévő –azóta már eltávolított- logó, ill. a benne lévő szőnyegek alapján.
Az autót 1998-ban vásároltam, jutányos áron, amelyben jelentősen közre játszott, hogy a másik oldali hengerfejen is kijött a fenti olajozási probléma. Valószínűleg az előző tulajdonosnak a márkából adódóan igen magas árajánlatot adtak a szervizekben. A hiba megoldása nekem is igen sok időt vett igénybe: akkor még nem rendelkeztem az Internetről elérhető szervízkönyvvel. További javításra szorult még: kormánymű, karburátor (úszócsere), elektronikai rendszer, gyújtásrendszer elemei (modul, kábelek), fűtőradiátor (tömítetlenség megszüntetése), kuplungtárcsa csere, klímakompresszor leömlő csere, vezérműszíj, mindenféle víz, levegő és benzincső. A javítások időben meglehetősen elhúzódtak, egyrészt mert közben kellett tapasztalatot szerezni, másrészt egyes hibák nem egyszerre jöttek elő. A fönti lista csak szavak, betűk egymás mellett, semmiben sem tudják visszaadni azt az erőfeszítést, amely a hiányos dokumentációból ered. A Maserati ugyanis kottából szerelős autó, még ha némely autószerelők megalázónak tartják, hogy papírból dolgozzanak, és újat tanuljanak.
Nyugi, nem arról van szó, hogy ne számítottam volna a hathengeres motor és a kéttonna feletti önsúly relatíve magas étvágyára, de a 30 akkor is sok. A realitás valahol a fele körül, vagy azalatt kellene, hogy legyen. És hogy miért nem csinálta meg ezt is a mester? Hát, mert ő nem foglalkozik motorproblémákkal; ehhez ugyanis specialista kell, mindenki más csak találgatna, meg alkatrészeket cserélgetne feleslegesen az én kontómra, ahogy ez történt anno a W123 esetében is, amit végül az Árva András tett rendben.
Szóval, a Bálna egy pöppet most megfeneklett az élet tengerén, ugyanis szerelőhöz vinni már nincs időm a Bamako rajt okán, ráadásul ott a halottas huszonhármas is, amit még fel kell készítenünk a futamra.
Széllel és homokkal dacolva vágtunk neki Afrika poros útjainak, hogy 720 kilométer megtétele után elérjük az Atlanti-óceán partvonalát. A homokviharban Tigris, a hűséges W123-as Mercedes minden akadályt kiállt, és magabiztosan küzdötte le a szerpentineket a sötétség leple alatt. Végül éjjel egykor, a kalandok fáradalmaitól kimerülve zuhantunk ágyba Essaouirában.
Balló Marci és harcostársa Tigris, most útra kelnek, hogy bebizonyítsák, a 40 éves W123-as Mercedes nemcsak hogy él, de rugóiban és szelepeiben még mindig ott zümmög az életösztön. Az egykor temetőben szolgáló pompakocsiból lett „versenyautó” most Afrikát célozza meg – ahol az utak állapota és az időjárás olyan kihívást jelent, ami még a legkeményebbeknek is feladja a leckét. Marci pedig – a Totalcar zászlaját lobogtatva – nemcsak a technika, de a józan ész határait is feszegeti. Kövesd kalandjaikat, ahol minden kanyar mögött egy újabb történet lapul, és ahol a kihívás biztos, a célba jutás viszont sosem!
A Totalcar mai ajánlata:
Eleve azért vettem, hogy Bamakóba menjünk vele. Leselejtezett autó volt a munkahelyemen. Első próbaút nyaralás Elba szigetén, rögtön kiderült, hogy 90 felett nagyon szomjas az autó 120-as tempónál 15 l/100 km, ez főleg az 50-55 literes tank miatt szűkös.
A 2009-es Bamakóba indulás előtt átnézték az autót szíjak, olajak szűrők, vízcsövek csere. Az autót agyon pakoltuk de így is remekül teljesített.
Az ítélet ide kattintva folytatódik
Szóval a Merci rozsdafoltjai akkoriban még szinte önálló életet éltek, a futómű egy gyakorló hadirokkant mozgását idézte, és a teljes mechanika is olyan elgyötört volt, hogy csak a legszebb emlékeink árulkodtak arról, milyen is lehetett maga a típus negyven éve, a maga fénykorában. De, és itt jön a lényeg, mi nem adtuk fel, mert amit akarunk, amit eltervezünk, azt mindig, minden körülmények között megcsináljuk. Még akkor is, ha az első terepes teszt alkalmával a Tete-katlan gyakorlatilag leszedett róla mindent, ami még maradt a negyven évnyi szolgálat után. Sebaj, aminek törnie kellett tört, aminek repülnie, repült.
Az ártippelgetős kvíz első részét itt találod, a másodikért kattints ide, a harmadikat pedig ide kattintva érheted el.