Kedves Marci!
Több, mint 1 évtizede napi szintű totalcar olvasó/nézőként eljött a pillanat, hogy szerintem már idegesítő szinten átrágtam a témát (videótesztek, írott anyagok, összehasonlító tesztek MIND megvoltak), mégis, mivel saját magamról van szó, az emailem tárgyában szereplő témán feszülök már több mint fél éve. ( Az email tárgya: Családi dízel kombi - 2.5-3 millióért.: a szerk.)
Az alap sztori címszavakban: erősen tervben a gyerkőc (jó eséllyel idén össze fog jönni - nem azért mert orákulum lennék, hanem mert irányított esemény), jelenleg egy 2002-es Honda Jazzünk van, napi 140 km-t ingázom a lakhelyem és a munkahely között (ennek 90%-a pálya), nem vagyok elkötelezett semmilyen márka iránt, megbízható legyen (amennyire a megfelelő karbantartás mellett tud az lenni természetesen), biztonságos, ne rohadjon (mivel 1 garázsunk van, oda Jazzy fog beköltözni) mert ridegtartáson lesz.
Mostanra jutottam oda, hogy a Citroen C5 - Peugeot 508 - Renault Laguna III. triumvirátus között mocorgok, de igazából semmit nem zárok ki, de tudtommal ezeknek jó motorjaik vannak és nem rohadósak, illetve árban alatta maradnak a népszerűbb modelleknek, de minőségben nem.
Volvo V70 a formája (feleségem döntése), Accord a mérete és a rozsda-hajlam miatt, Mondeo a (számomra) rusnya és csúnyán öregedő beltere, Toyotáék nem túl stabil dízelei, Mazda rohad, Alfától fosok, Opel nem-nem, VW tetszik de szerintem túlárazott, illetve az összes többi mind valami okból eddig kizárva.
Nyilván amiket kipécéztem, azok sem tökéletesek korántsem, de semmi sem az, miért pont egy használt autó lenne az? Viszont ezekben van eddig SZÁMOMRA a legkevesebb negatívum.
Ha mégis lenne egy, az évek és rutin alapján jött nagyon jó ötleted vagy véleményed a fenti hármasról, azt nagyon megköszönném!
Köszönettel: Karesz
Kedves Marci!
Abban a helyzetben vagyok, hogy nem vagyok "rászorulva" egy másik autóra. Jól működik, ami most van (1.4 G Astra Classic II 2008-ból), szervizelni sem egy ördöngösség főleg, hogy szinte alig kellett eddig. Sőt megkockáztatom még azt is, hogy ez egy jó formájú autó.
A problémám az, hogy egy fiatal 23 éves srác vagyok, aki egy kicsit többet szeretne. Jó és megbízható az 1.4, jó a forma szerintem, de hiányzik egy kis plusz, egy kis kraft, viszont addig szeretnék nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér.
Szívem szerint maradnék az Opel vonalon, mivel elégedett vagyok a márkával, de nem ragaszkodom hozzá minden áron (Ford Focus, Kia Ceed típusok is tetszenek). Eddig a kiszemeltem: Opel Astra H GTC típus, 1.8-as benzines erőforrással (akár 125 vagy 140 Le kivitelben). Rengeteget olvasgattam róla, FB csoportokban tag vagyok.
Tiszteletteljes kérdésem hozzád, hogy mennyire ajánlható ez az autó?
Megadná azt a kis plusz löketet, ami hiányzik a 90 lovas G Astránál?
Továbbá milyen más autókat ajánlanál max. 2 millió forintig, amiben van egy kis plusz, de ennek érdekében nem kell feláldozni a megbízhatóságot? Nem sokat járok egyébként, évente kb. 8-12 ezer km között. Köszönöm előre a választ és a segítő szándékot!
Köszönettel: Koppány
Kedves Koppány!
Tökéletesen megértem a helyzeted, hiszen én is jártam hasonló cipőben, viszont az Astra vonalat még a csúcson befejezném. A "G" széria számos szempontból a legjobban sikerült Opelek egyike, hiszen tartós, biztonságos és az összeszerelés minőségére sem lehet igazán panasz, vagyis egy korrekt autó, ami 1998 óta(!) formálja a hazai utcaképet.
Kedves Marci!
Tanácsot szeretnék kérni első autó vásárlásával kapcsolatban. Épp csinálom a jogsit lassan a negyvenhez közeledve, három gyereket kell majd szállítanom a hátsó ülésen, és jó darabig nem fogok másikat venni, vagyis jelenleg két autósülést és egy ülésmagasítót, később meg két fiút és egy lányt kell elhelyeznem úgy, hogy kisebb távokon (max 35 km) ne legyen nekik kényelmetlen. Apukámnak Fábiája van, anyukámnak Sparkja, utóbbiban érthető módon azért szorulnak. Vezetni Fiat Punton tanulok és nagyon megszerettem, de csak két fejtámlája van, és emiatt nem vennék, mert aggódnék a középen ülő gyerek biztonságáért. Tipot vezettem 2 alkalommal, de annyi elég is volt, mert valamiért kényelmetlen volt. Nagyon magasnak éreztem a kuplungot, a lábujjam cserébe szorult és nem láttam ki belőle. Hagynám is az egészet a fenébe, de valahogy ki kell jutnunk a faluból a vonatig.
Tudna nekem ajánlani egy olyan autót, ami olcsón fenntartható kis távokon, belefér három gyerek hátra és hasonlít a Puntora, vagy könnyű egy vén szamárnak is átszokni rá? Oké, később bármit meg lehet majd szokni, de nekem már a Tipora váltás is elvette a kedvem a vezetéstől 2 hétre és megutáltam minden autót, ami fehér. Árban az 1 millió körüli, azt kicsit meghaladó jármű lenne jó, nyilván használtan. Kinézetre nem adok, ennyiért sajnos nem tudom majd kivédeni, hogy a kispöcsűek kétszázzal előzzenek lehetetlen helyeken, csak mert krumplisládát vezetek (lásd: anyám mandarinszínű Sparkja), amit biztonsági szempontból ismétcsak jó volna elkerülni.
Köszönettel,
Anett
Érdeklődni szeretnék hogy mennyire éri meg bálnát venni 2023-ban mivel gyerekkori álmom, és megszeretném valósítani. A másik kérdésem pedig az lenne hogy behozatallal együtt egy közepesen jó állapotú ár érték arányban merre mozog?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Marci!
A 22 éves, 1,4-es F Astrám hasonlóan strapabíró utódját keresem legfeljebb két és fél-hárommillió forintig. Napi szinten csak kisvároson belül vezetek, havi 3-4 alkalommal szaladok be a 40 km-re lévő megyeszékhelyre, hosszabb útjaim pedig csak alkalomszerűen adódnak. Az autót a barátnőmmel ketten használjuk, gyerekünk még nincs, de 2-3 éven belül tervezzük, és jó lenne, ha a családbővülés után sem kellene autót cserélni. Szempont még, hogy egy németjuhász szállítását is meg tudjuk oldani az autóval. Kombit nem szeretnék, felesleges lenne a rövid városi utakhoz, inkább egy kompaktban vagy egy kisebb egyterűben gondolkozom.
Az ufó Civicet a bemutatása óta imádom, a felhajtható hátsó ülésének köszönhetően jól elférne benne a kutya és takarítani is könnyű lenne utána, a variálhatósága miatt pedig később a babakocsi sem jelentene gondot. Civicből a 100 lovas 1,4-esre gondoltam, a főleg lakott területen való használatra szerintem elég az is. A másik csapásirány a kis-közepes egyterűek lennének, elsősorban a Meriva B-t nézegettem, az az ufóhoz képest modernebb konstrukció, a barátnőmnek is tetszik. Szóba jöhetne még a Skoda Roomster, ha találnék belőle nem TSI-t, ahogy a francia kategóriatársak is praktikusnak tűnnek, de a TCe és VTi motorokat sem venném meg jó szívvel. Az Opel motorjairól nem találtam olyan komoly problémát, mint a fenti hármasról, de nem tudom, hogy a benzinesek közül melyik vállalható. Nagyon a keresgélés elején tartok még, viszont az érzelmi faktor miatt én a Civic felé hajlanék, de ha szerinted logikusabb egy egyterű, vagy teljesen mást javasolnál, meggyőzhető vagyok.
Köszönettel: János
Kedves Marci!
Kicsit több, mint két évvel ezelőtt külföldi kiküldetés miatt eladtam a Lexus IS 200-asomat. Nemrég hazaköltöztem és lassan szükség lenne egy kocsira, viszont már egy kicsit másabb kategóriában, mégpedig az alsó középkategóriában. A sportosabb vezetési élményről azonban nem szeretnék lemondani, és bár tudom, hogy olyat, mint az IS 200 nem nagyon fogok tudni találni, de azért nem egy "közlekedőedényt" szeretnék, hanem amivel arrébb is lehet állni. :)
A keret 5 millió, esetleg 5,5, és maradnék a kicsit "egzotikusabb" vonalnál, így a németek nem jönnek szóba, valamint a konszernen belüli spanyol és cseh sem nagyon, és a talán legadekvátabb válasz a Honda Civic sem, mivel nem tetszik a kasztni...
Négy típust találtam, amik közül választanék, és ebben kérném a segítséget. Hátulról előrefelé haladva.
A negyedik a Nissan Pulsar, 1,6-os 190 LE változata. A kicsit SUV megjelenéssel még megbarátkoznék, de amennyire utána olvastam csak beletették a motort, de nem hangolták hozzá a futóművet és a fékeket, szóval nem az igazi.
A harmadik a Hyundai I30 1,6 T-GDI Turbo (186 LE), ahol a közvetlen befecskendezés és a kokszosodás, valamint esetleges dugattyúproblémák azok, amik miatt nem egyértelmű a dolog, pedig tetszene maga a kocsi.
Az első helyen holtversenyben van az Alfa Romeo Giulietta és Mazda 3 (a 2013-as, 165 LE verzió). Az Alfánál először az 1,75 Guadrifoglio nyerte el a tetszésemet, de lehet, hogy a 241 LE már sok lenne, a MultiAir szerintem teljesítené a támasztott feltételeket, csak nem tudom, hogy ha valaki nem viselte megfelelően gondját a rendszernek, akkor azt lehet-e gazdaságosan javítani és hogyan lehet kiszúrni? Egyáltalán lehet-e, vagy lutri? A Mazda egy kicsit kilóg a sorból, mert egyrészt túl van a pénzügyi kereten, másrészt ez az egyedüli szívós, ami nekem abszolút pozitív, de kérdés, hogy tudja-e azt a teljesítményt, amit a turbós alternatívák?
Ha a felsoroltakon kívül van még tipp, ami nekem nem jutott eszembe, akkor szívesen veszem!
Előre is köszönöm a segítséget,
Botond
Munkahely váltás miatt egy második autónak érkeznie kellene a családba. A jelenlegi 2,3 literes szívó benzines egyterű családi csapatszállító mellé kellene egy olyan autó, amivel a napi (min.) 100 km-es ingázós távot nem 11 literes átlagfogyasztással teszem meg. Jópár alternatíva felmerült, többnyire az 1.6-os CR TDI motoros 2-2,5 millió forintos árkategóriába tartozó Golf/Octavia vonalról. Sajnos a nagy kutakodás közben azonban elkövettem azt a hibát, nagyon belebolondultam (ismét) az Audi A6 C7-es formavilágába.
Ráadásul a 3 literes BiTDI is elfogadható fogyasztást produkál hengerlekapcsolással. (:D) Ez az autó megjelenésekor is megdobogtatta a szívem, azóta pedig eltelt kicsivel több mint 10 év, és az akkori huszon-x milliós autók elkezdtek lecsúszni az elérhető ársávba. Szerintem a neten fellelhető összes videót és cikket elolvastam a C7-esről, tisztában vagyok vele, hogy ez egy prémium autó, és ha úgy van, 1,5 millió forintos vezérlés és fél-egymillió forintos váltófelújítás becsúszhat bármikor.
A kérdésem az lenne, hogy Ön szerint szabad-e belevágni egy ilyen történetbe? A jelenlegi kínálat durván 4,5 milliótól indul. Ha mondjuk ilyen 6 millió körül megcsípek egyet (ezt az összeget kb. fél év alatt keresem meg), mire számíthatok, mire figyeljek, mennyire fog nyomorba dönteni a szervizelése vagy idegösszeomlást okozni. Adott esetben (mondjuk évente 1x) egy erősebb (egymilliós) szerviz belefér még a büdzsébe, de nem havonta. Nem akarom, hogy annak a bizonyos dolognak a rosszabbik végén találjam magam.
Válaszát előre is köszönve üdvözlettel,
Barnabás
A tanácsodat szeretném kérni, mert már azt se tudom, merre van az előre. Kezdem ott, hogy háborús világvége válság rémképem van, újra dráguló benzin és diesel üzemanyagárakat látok magam előtt, karöltve persze egy dráguló áram- és gázárral egyetemben. Emiatt plug-in hybridet szeretnék, jó fogyasztással, lehetőleg kombit, megbízhatót, 6 - 6,5 millió körül, és itt el is akadt a történet.
Céges benzines kombi Ford Focus helyett kell egy saját használatra szánt autó, család két gyerekkel, budapesti közlekedéssel + nyáron beférjen egy rakat cucc, időnként egy-egy kisbicikli, bőrönd, stb. Otthoni töltéshez minden adott lenne.
Ahogy szűrögettem, úgy arra jutottam, hogy ami megfelelő lenne minden szempontból, az a Volkswagen Passat 1.4 TSI GTE, de Népítéleten nem sok jót olvastam róla, a legkülönfélébb hibákkal felsorolva. Felmerült a Volvo V60 kombi is, de a Vszervízen amiket láttam különféle méregdrága típushibákat az eltántorított ettől. Lenne még Kia Optima, de hát az ugye már 8+ millió. Így a maradékból szűrve ott a Toyota Prius plug-in, Hyundai Ioniq (az már inkább 7-7,5 millió), Audi A3 e-tron és a Volkswagen Golf VII GTE, elengedvén a kombi vonalat. Minden logika a Prius felé visz a viszonylag elfogadható méretű csomagtartó és a híres megbízhatósága miatt, csak hát a beltér stílusa fényévekre van tőlem.
Hallgatnék a jótanácsodra: lenne megbízható, kisköltségű plug-in, nagy(obb) csomagterű autó a Priuson kívül is?
Előre is köszönöm! Tamás
Akasztják a hóhért, avagy az Autórevizor is felült a szopórollerre. Úgy kezdődött, hogy eladtam a Konát. Pont a nagy áresés előtt, ezzel speciel szerencsém volt. Nem úgy a Teslával. Szerintem Elon Musknak be volt állítva egy hirdetésfigyelője a HaHun, mert amint felraktam az autót, úgy levitte az árakat, hogy a piac azóta sem tért magához.
Olyan áron tettem fel, hogy garantált volt az egy héten belüli eladás. De nem így lett. Nosza, akciózzunk! Elonnál azonban volt még egy ász, fizetőssé tette a Supercharger állomásokat. Pont egy négynapos szabadságon voltam Spanyolországban, így nem tudtam részt venni az ingyenes Free SUC siratón, amit a Teslás közösség szervezett. Megint lejjebb vittem az árat, majd megint. És ismét. Ám amikor már úgy gondoltam, hogy nyugdíjas éveimben majd a Model 3 akkujaiba termeli a nap az energiát, megcsörrent a telefon, és a pofátlanul alacsony áron meghirdetett autót – némi alku után – elvitte az azóta is boldog új tulajdonos.
Kedves Nepperűző,
munkahely váltás miatt szükségem lesz egy keveset fogyasztó, de megbízható kisautóra.
Havi kb 1500 km-t fogok menni (~70km naponta) és ezt 99%-ban autóúton. Ezért valami kis egyszerű dízelben gondolkozom. Sajnos a turpisság itt is a rászánt összeg lenne. A családi kasszából maximum 400-500ezer forintot tudok erre szánni, de ebben már az átírás, biztosítás és az első szerviz(fékek, motorolaj, vezérműszíjak stb) benne kell hogy legyen.
Egyszerűnek tűnne venni egy Saxo 1.5d-t vagy valami hasonló kis franciát, de ezekből már nem is nagyon akad eladó, ha pedig igen akkor bajos a hátsó híd (bár ha lehet hinni a webnek, akkor jól felújítható) vagy rettentően rozsdás.
VW Sdi vagy régi adagolós Tdi is szóba jöhetne, de ezekből is eddig 3as Golfokat láttam ebben az árban, de ott is azért elég gyatrákat.
PDTdi-ket ebben az árban nem hiszem, hogy erőltetni kellene, a nagyon lerúgott példányok futnak ebben az árban és ha jól tudom a pd elemek felújítása nagyon tud fájni a pénztárcának.
Mivel igazából márkában és úgy semmiben nincs megkötésem így bármi szóba jöhet. Olasz dízelek nem nagyon voltak a családban és az ismerősöknél, japán dízel autókat egyáltalán nem is láttam ebben az árkategóriában.
Mi lehetne a jó választás?
Sajnos a gyűjtsek még hozzá megoldás nyilván nem jöhet szóba, benzinesből pedig nem igazán tudom mi lehet takarékos választás ilyen felhasználás mellett.
Ha benzines mellett döntök már 7l átlagfogyasztás mellett (amit talán a legtöbb benzines tud) akkor havi 60 ezer Ft tankolással kell számolnom, 6 l-nél 50ezer ft körüli (persze ez függ a mindenkori benzin és dízel áraktól). Ennél jó lenne kevesebből megoldani, de nyilván ha ekkora keretből használható takarékos autót dízelben nem kapni, akkor valami benzines után kell nézni.
Köszi előre is a választ és az ötleteket.
Adrián
Kedves Szerkesztőség!
Eljött a pillanat, le kell cserélnem a szeretett és sokszor kifejezetten gyűlölt 1.2-es C Corsámat egy értelmesebb autóra. Szép volt, jó volt, első autónak tökéletes, de már más lenne az igény.
Havi szinten 2000-2500 km-t megyek, főként autópályán, szóval mindenképp egy dízel lenne a kiszemelt, nem bánnám, ha lenne benne egy tempomat, és ha nem úgy szállnék ki belőle, mint akit vascsővel vertek hátba.
Egyre többször találkozok hahun és egyéb oldalakon a Skoda Rapidokkal, jellemzően az 1.6-os CR TDI motorokkal és nem mondom, hogy nem tetszik.
Sok helyen olvastam, hogy kényelmetlen, "fehér fürdőkád kerekekkel", stb stb., viszont érdekelne az Önök véleménye is a témában. A keretem 4 millió (nagyon maximum), amiből már egész jó felszereltségű, keveset futott, viszont egyen-fehér flottás Rapidokat lehet vásárolni. Ebben az árkategóriában még elérhető az Octavia pár szerencsétlenebb példánya, illetve Korea is támad a Hyundai i30-cal és Kia Cee'dekkel, valamint a Renault szintén flottás-fehér közlekedőedénye, a Fluence (1.5 dci).
Azt hiszem, túlzásba vittem már a keresgélést, minden autóról már azonnal a legrosszabbakat feltételezem, hiszen ha valakinek problémája van az adott típussal, előbb fogja megírni az interneten, mint az, akinél évek óta jó szolgálatot tesz.
A kérdésem tehát ez lenne: szabad-e flottás Skoda Rapidot venni vagy inkább keressek koreai vagy francia alternatívát?
Válaszukat előre is köszönöm!
Máté
Szia Máté,
Jó néhány Skoda Rapidot eladtunk már, és a vele azonos versenyszámban induló Citroen C-Elysée sem kerülhette el a telepet. Én úgy látom, hogy a Citroen esetében nem csak az anyagok mennyiségével, hanem a minőségével is spóroltak a franciák, és ez a Fluence-ra is érvényes. Velük szemben a Skodában némileg kevesebb a szigetelés, és rövidebbek az ülőlapok, vagyis inkább a felhasznált anyagok mennyiségével takarékoskodtak, de ami maradt, az többnyire tartós, jó tapintású, tűrhetően néz ki és az összeszerelés minőségével sincs probléma. Vezetni olyan, amilyet egy Volkswagentől elvárhat az ember: unalmas, viszont a futómű feszes, a fék harap, az 1.6 CR TDI pedig egy bevált konstrukció, sőt a taxisok is többnyire szeretik.
Octaviából ugyanezért az összegért sokat futott, idősebb és elhasználtabb darabok lesznek a velük járó magasabb rizikóval, a Fluence pedig egy rakat fos minden szempontból. Nem csak használni, hanem később eladni is kínhalál, mert a kutyának sem kell, vagy csak nagyon olcsón, hiszen akinek van, az többnyire rühelli, akinek nincs, az pedig nem akar. Újonnan sem lehetett ez másképp, vagyis nem véletlen, hogy a gyártó sem erőltette tovább a típust az európai piacon (meg máshol se). Őszintén, hány boldog arcot láttál már a Fluencében utazni? ... Na, látod!
A koreaiak közül az i30 és a Ceed is jó választás, csakhogy, ha félretesszük egy pillanatra a megbízható üzemet, a koreai dízelek alacsony fogyasztását és az európai szemmel is már-már elfogadható dizájnt, akkor észrevehetjük, hogy az utastérben felhasznált anyagok bóvlik és lekopnak, ezért néhány év alatt elhasznált autó benyomását keltik.
Én biztos, hogy Rapidot vennék ebből a szegmensből, mert elhiteti velem, hogy masszív és azt is, hogy autópályás tempónál sem esik le az útról. Vagyis annak ellenére hordoz német autós géneket, hogy a kínálat aljára szánták. Fontos tudni, hogy az alváz és üregvédelmet érdemes minél előbb megerősíteni, mert az olcsónak szánt modelleken ezt spórolják el először a spúr gyártók.
A flottás múlttól már egy fokkal jobban tartok, mert hiába tartották be a 30 ezer kilométeres szervizperiódust, ez önmagában azért inkább hátrány, mint előny. De jó hír, hogy még így is ki lehet fogni jó állapotú Rapidot, hiszen újkori ára miatt sokat vettek a magánvásárlók is.
Hajrá!
Kedves Marci,
Nagyon szépen köszönöm a választ, elképesztően sokat segítettél. Az új évet a megfelelő Rapid felkutatásával fogom kezdeni. Természetesen átvizsgálás után kerülhet csak szóba a vásárlás, de köszönöm a tippet az alváz és üregvédelemről, nagyban meg fogja könnyíteni, hogy mi legyen az első, amit megnézek az autón.
További sok sikert és kellemes ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel,
Máté
Kedves Szerkesztőség, kedves Hozzáértők!
Az én drága párom, gyermekem apja jövő január 11-én tölti az 50. életévét. Nem tudom, mi a baj ezzel a számmal, de férfi kollégáim felvilágosítottak, hogy ez egy férfinek igenis kemény időszak. Azt is megtudtam, hogy ilyenkor egy férfi vagy egy új autóra vagy pedig egy extrém kalandra vágyik egy egzotikus nővel. Mivel ez utóbbira nem szívesen adnám az áldásom, ezért jöttök Ti a képbe.
Két hete az én uram elkezdett autókat nézegetni. Jelenleg egy 2013. októberi Peugeot 508 1,6 Active, dízeles autó (nem értek a kocsikhoz, csak tegnap töltöttük fel a hirdetését, amire később térek majd ki) van a tulajdonunkban, ezt szeretné beszámítással lecserélni. Amit konkrétan kinézett magának, az az új Peugeot 508 GT Line, automata váltós, talán 170 lóerős autó, természetesen használtan, mert nagyjából 8-9 milliós vételárig ér a takarónk. Az ő - és egyben az én - drámám ott kezdődött, hogy pénteken felhívott egy kereskedőt, megbeszélték, hogy hétfőn visszahívja, erre elkelt az autó, kedden felhívott egy másikat, szerdára elkelt az autó. A világ összeomlott. Kész van, mint a mateklecke. Már túl vagyunk azon, hogy valaki kib*szásból felvásárolja előle az autókat, ezt követte a neki semmi nem jön össze és a büdös életben nem tudja lecserélni az autót szakasz, most pedig ott tartunk, hogy tegnap fel is töltöttük a mi kocsinkat azzal, hogy mindenki b*szódjon meg, inkább jár a 20 éves Ignisszel, meg amúgy is, a beszámítás sokszor csak hátrány.
Na már most, ezt a férfihisztit és szenvedést egyszerűen nem lehet elviselni. Már eldugom magam elől a kispárnákat, nehogy agyonverjem, vele vagy álmában "véletlenül" megigazítsam az arcán. Megértek én mindig mindent, de a lóf*sznak is van vége. Nekem fontos a családi béke, ezért szeretnék én lenni az, aki segít neki hozzájutni álmai autójához még a születésnapja előtt.
Most jöttök Ti a képbe: Tudtok ajánlani a fent említett Peugeot 508 GT Line-hoz hasonló, esetleg még talán jobb autót is, ami használtan 8-9 millió között beszerezhető? A párom elvárásai nagyjából ezek, ahogy kivettem az elmúlt időszakból: legyen fiatal (remélem más területen ezt nem fogja majd később bevezetni, mert pár év múlva én is megszívom), legfeljebb 2018-as, max. 140 ezer km futású, sérülésmentes, a lóereje ha jól emlékszem úgy 160-170 közötti (ezt pontosan nem tudom), meg a saját érdekemből egy automata parkolórendszer is jó lenne, ha lenne benne. A jó Isten sajnos nem áldott meg engem térlátással, így ha párom egy elgyengült pillanatában átengedné a kormányt, és nem csak egyenesen kellene közlekedni, hanem parkolni is kellene, tuti vér fog folyni. Nekem az Ignisszel is két üres parkolóhely kell, hogy megálljak, nemhogy egy ekkora benga döggel. Leginkább ezek a sedan kialakítású kocsik jönnek be neki, azt tudom, bár az új Peugeot-nál (többet nem írom le, jó lesz az pözsónak is, úgyis tudjátok) a kombi is tetszett neki. Az SUV-ktől se zárkózott volna teljesen el, csak hát fontos, hogy a csomagtere nagy legyen, illetve a hátsó utastér is, mivel a 12 éves gyerek már 174 centi, a 3 éves 116, szóval mindegyik valószínűleg jó nagy cula lesz, kell nekik is a hely. Nem mellesleg, amiket nagy nehezen városi terepjárókat megnézett, mind rengeteget zabáltak városon belül, nem tudom, hogy egyáltalán van-e olyan, ami keveset fogyaszt. Jaj, igen, a fogyasztás is fontos, köszi! Nagyon tetszik a Kia Stinger is, csak árban egyelőre elérhetetlen, csak gondoltam, kiindulási alapnak megírom, hátha segít belőni, hogy milyen alternatívák jöhetnek szóba.
Szóval röviden: A fenti paramétereknek megfelelő kocsikat tudtok esetleg ajánlani? Illetve most így második e-mailes neki futásra jutott eszembe, hogy esetleg tudjátok, hogy mi várható most a használtautó-piacon ebben a gazdasági helyzetben? Mennek majd lejjebb az árak, vagy mindenki felvásárolja a használt kocsikat, hogy újat nem tudnak venni?
Előre is köszönöm szépen!
Üdvözlettel:
Kitti
Kedves Kitti,
A helyzet komoly, a párod fogoly, a kapuzárási pánikból elkövetendő autóvásárlás rabja. De ne aggódj, mert ha téged akarna lecserélni, akkor már megtehette volna, hiszen egzotikus hölgyeket találni most sokkal könnyebb, mint jó autót (és olcsóbb is).
A használtautó-piac jövőjére még mi is kíváncsiak vagyunk, ugyanakkor tisztán látszik, hogy a középkategória árai már elértek egy olyan szintet, amit egyszerűen nem hajlandóak kifizetni az ügyfelek. A 3-6 milliós autók piaca gyakorlatilag megállt, ami azt jelenti, hogy első körben a középosztály fogta vissza a költekezést. Az olcsóbb autók viszont ugyanúgy gazdára találnak, mint korábban, és a hat-nyolc-tízmillió forint feletti verdák is elkelnek. Akinek eddig is szüksége volt autóra, az most is kénytelen megoldani valahogy, a gazdagokat pedig még nem törte meg eléggé a kialakult gazdasági helyzet. Lényeg a lényeg: ha találtok egy megfelelő autót 9 millió körül, akkor vegyétek meg, mert elviszik.
Az ajánlással kapcsolatban nincs könnyű dolgom, hiszen még a leírásod alapján is csak információmorzsák állnak rendelkezésemre. A Stinger említésével viszont arra tippelek, hogy olyan benzines autóban gondolkodik a párod, amiben elfértek, automata, fiatal, jól felszerelt, és megy is, ha kell. A 8-9 milliós árkategóriában Octavia RS-t és Passat B8 R Line-t néznék a 2.0 TSI motorral, illetve fontolóra venném a Kia Proceed 1.6 T-GDI-t is, de ez utóbbi - bár kétségtelenül sokat fejlődött - számomra még mindig bóvli hatást kelt. A Peugeot 508 egyébként nem rossz, sőt az utóbbi idők egyik legszebb autója, de ezt mások is tudják, ezért talál gazdára mindig olyan hamar.
Ennyiért találni fogtok még Mazda 6-ot, aminek hiába sikerült jól a vonalvezetése tíz évvel (úristen, 10 éves!) ezelőtt, a belseje már akkor is a kilencvenes éveket idézte, ráadásul ugyanúgy rohad, mint elődei. Ezt inkább hanyagoljátok, ahogy az Opel utolsó leheletét, az Insigniát is.
Részemről: VW Passat B8 R-Line, Octavia RS és 508 GT Line a nyerő sorrend, de a kommentelők majd úgyis megmondják a tutit.
________
Kittivel folytattuk a levelezést, és leírta, hogy végül vettek egy 2019-es Peugeot 508 GT Line 2.0 Blue HDI-t, de vajon jól választottak? Döntse el az élet, és a kommentszekció.
Címlapkép alapja: Peter Meade / Getty Images
Kedves Nepperűző!
Családi autót szeretnénk, kifejezetten nagy növésűeknek. Én magam 2 méter magas vagyok, de a feleségem is 1,80 feletti, és 2 kisgyerekünk van. Várhatóan ők sem lesznek alacsony termetűek az idő előrehaladtával, ezért nagy autót szeretnénk, nagy rakodótérrel. Amit tudni kell még, hogy dimbes-dombos vidékre költöztünk, és nincs aszfalt, csak építési törmelékkel töltött út a családi házunk előtt. Többször akadtam már el télen a kis Fabiával. Továbbá a faluba vezető út meglehetősen kanyargós, emiatt sok a kicsúszásos baleset, kisebb karambol, így a biztonság is szempont.
A használat évi kb. 15 ezer km-t jelent vegyesen: napi otthon-oviba táv, de szomszéd városba is rendszeresen beugrós, évi pár alkalommal néhány száz kilométert megtevős nagyobb utak.
A célköltség átírással és első szervizzel nagyon maximum 4 millió forint. Nekem az álom egy manuális váltós kétliteres benzines (nem tudom, merjem-e a 2,2-es dízelt) gen3-as Honda CR-V, a mérete, a 4x4, a biztonsága és megbízhatósága miatt. De a kicsit kedvezőbb árú, megegyező évjáratú Toyota RAV4 is a keresések között van.
Mindkét típus 12-16 éves már, de az áruk meglehetősen borsos. Mire kell nagyon figyelni ezen autók vásárlásakor? A fenti használatot figyelembe véve ár-érték arányban van jobb választás?
Előre is köszönöm a segítséget!
Üdvözlettel,
Csaba
Kedves Csaba!
Abszolút megértem a problémát, hiszen én is nagy növésűnek mondhatom magam. Mi több, tapasztalataim azt mutatják, hogy a kérdés nem egyedi, hiszen sokan küzdenek még hasonló dilemmával az autóvásárlás során. A széles vállúak nem férnek el széltében, a magasak a tetőt karcolják a fejük búbjával, és kormányozni nem tudnak. De nem jobb a helyzet akkor sem, ha túl alacsony az ember, vagy épp keskeny. Előbbiek a pedált nem érik el, vagy ha mégis, akkor a kormányt kényelmetlen mellkassal tekerni. Sajnos az autókat konfekcióméretre tervezik, és minél jobban eltér ettől valaki, annál nehezebb kényelmes üléspozíciót találni a vezetéshez, és ezen a számos irányba állítható ülések sem segítenek minden esetben. De térjünk inkább a tárgyra.
Amióta az eszemet tudom, rajongok a Hondákért. Egyszerűen van bennük valami, amitől sokkal inkább műszernek tűnnek számomra, mint klasszikus értelemben vett gépnek és bevallom, ez imponál. Egy Hondával bármikor el merek indulni bárhova, mert biztos vagyok benne, hogy hiba nélkül megérkezem. Imádom az Accordot, az S2000-et, a Civic Type R-t és számos egyéb típusukat is. Mindezek ellenére azt kell mondjam, hogy a négymillió forint körül elérhető 10-14 éves Honda CR-V nem sikerült túl jól, ahogy elődje sem. Nem, nem a megbízhatóságra gondolok, hiszen Honda szív dobog benne, sokkal inkább a lélekre, ami már kimaradt belőle.
A csúnyán öregedő, kevésbé tartós és kiábrándítóan silány minőségű anyagok viszont még a szenvedély hiányánál is jobban zavarnak a könnyen elfáradó utastérben ülve. De a zavaróan hangos menetzaj, a rozsdásodásra való hajlam és az, hogy átlagos használat mellett is már néhány évesen lelakottnak tűnnek, még kevésbé hozza elő belőlem a birtoklási vágyat. Egy típus esztétikai tartósságát sosem a különösen pedáns tulajdonosok autóiról tudjuk leszűrni, hanem az átlag felhasználókéról.
Minden hozzám hasonló Honda-fanatikustól térden csúszva kérek elnézést, de a CR-V első három generációját annak ellenére is gyenge próbálkozásnak tartom, hogy közben mély tiszteletet érzek a gyár összes dolgozója iránt. Gazdasági érdekekből gyártottak SUV-t, nem pedig szerelemből, és ez minden porcikáján érződik. A 140 lóerős 2,2 literes dízelmotor egyébként kifejezetten tartós és dinamikus, ám rossz hír, hogy ezzel még hangosabb lesz minden utazás. Viszont a kétliteres, 150 lóerős benzines már halkabb, de sokat eszik, ugyanakkor maga az örök élet.
Szubjektív véleményem ellenére a CR-V még mindig a használtpiac sztárja. Ennek oka, hogy a hazai vásárlók elsősorban a megbízhatóságra törekednek, és ebben simán hozza a Hondától elvárt szintet. Az utastér hangulata, a lekopott műanyagok, a könnyen karcolódó felületek mind-mind másodlagos szempontok, ha a túlélés a cél. És a kelet-európai piacokon bizony már régóta csak ez számít a középosztály körében.
Nála csak a RAV4-et szeretik jobban a vásárlók. A Hondát rendszerint egy-két hét alatt szippantja magába a használtpiac vákuuma, míg a benzines Toyotának csupán percei, maximum órái vannak hátra a meghirdetést követően. Utastere egy sokkal jobban összerakott autó érzetét kelti, a szélzaj is kevesebb, és a karosszéria hangszigetelése is komolyabbnak hat. Menet közben csend van, utazni jóval kellemesebb vele.
Rossz hír azonban, hogy a Toyota korabeli dízelmotorjai kerülendők, viszont a 158 lóerős, kétliteres benzines már közel tökéletes. Én biztos, hogy a CVT váltóval venném, hiszen a fokozatmentes automata szinte bármilyen sebességnél képes a mélybe ejteni a fordulatot, és ez jót tesz a fogyasztásnak is. Városban egy kicsivel 10 liter feletti értéket produkál, utazó üzemmódban pedig 1-2 literrel kevesebbet. Dinamikusnak azért nem mondanám, de tény, hogy harapósabb a Hondánál, cserébe el kell viselnünk a jellegzetes felbőgéseket.
Félreértés ne essék, a Toyota utastere sem okoz majd extázist senkinek a bágyadt hétköznapokon, de legalább 15 évesen is ugyanúgy néz ki, mint amikor legördült a futószalagról. Nem kopnak feketére a porfestett műanyagok, nem nyúlik szét a bőr belső és a műanyagok sem kezdenek el zizegni. A használt RAV4 évek múltán is őrzi személyautós hangulatát, miközben a CR-V lassacskán elveszíti azt.
A legnagyobb problémát azonban most mégis inkább a négymilliós keret jelenti, mert megbízhatóságuk miatt a piac eleve magasabbra árazta őket mint egy átlag Hyundait, vagy Opelt. Erre jön rá mostanság az általános drágulás is, szóval ezért az összegért jelenleg jó, ha a kínálat közepéről tudnak majd válogatni.
Mindent figyelembe véve én a RAV4 mellett döntenék, de ha nem számít, hogy érzésre egy kicsit gagyi lett, akkor a Honda is jó választás. Figyelni csupán az általános dolgokra kell, vagyis, hogy ne legyen törött vagy visszatekert, és legyen ellenőrizhető az előélete. Terepjáró jellege révén érdemes felemelni és ellenőrizni a padlólemezt, mert ha sokat jártak vele terepen vagy földes utakon, akkor komolyabban is rozsdásodhat. A Toyotán ez a futóműelemekre és a kipufogóra jellemző inkább, míg a Hondán a padlólemez is hajlamos korrodálni. Hondából a benzines és a dízel is remek, Toyotából viszont csak a benzinest ajánlom jó szívvel. Nem tudok ár-érték arányban jobbat egyiknél sem, anyámnak is ezek közül válogatnék.
Most pedig jöjjön az örök és unalmas végszó: vásárlás előtt mindenképp nézesse át egy szakértővel, mert bár a kötelező karbantartások mindkét típus esetében olcsók, az extra szervizek már lehetnek nagyon drágák.
Kellemes vásárlást kívánok!
Autót venni sosem egyszerű, ezt tudjuk. A rossz hír viszont az, hogy még az árak is emelkedtek, így a rizikó is jóval nagyobb. Többet dolgoztál a több pénzért, és most drágábban vehetsz akár egy hulladékot is, ha nem figyelsz. Szívás, Dani viszont nem akar menőzni, neki nem számít a vezetési élmény, helyette inkább a megbízhatóságot keresi. Mazda? Opel? Toyota? Te melyiket ajánlanád?
Balázs azon gondolkodik, hogy vegyen-e 25 éves német ex-prémiumot. A válasz korántsem olyan egyértelmű, mert a vélemények megoszlanak. A többség imádja, és sosem cserélné le másra, viszont legalább ennyien szívtak már vele és biztos, hogy nem ajánlanák senkinek. Én szeretem ezt a szériát, mert egy korát meghazudtoló, remek autó, de a fenntartásához temérdek pénzre, kitartásra és szabadidőre van szükség, na meg egy jó szerelőre.
Tisztelt Nepperűző!
Audi A6 (C5) 1.8 T Quattro (1997) vásárlásán gondolkodom. Kérdésem lenne, hogy mennyire megbízhatóak ezek a motorok, illetve vásárláskor mikre kellene odafigyelni? Típushibák, mennyire nehéz ilyen régi autót fenntartani, stb., stb...
Válaszát köszönöm,
Balázs
Kedves Balázs!
Az 1997-től gyártott, szappantartónak becézett Audi A6 a maga korában egy remek konstrukciónak számított, és egy tisztességben megőrzött példány a mai napig hozza a masszív, klasszikus értelemben vett jóautó-élményt. Habár a 2001-es modellfrissítés sokat modernizált az amúgy is remekül sikerült dizájnon, sajnos az idők és felhasználók próbáját a többi 25 éves prémiumhoz hasonlóan ez a széria sem viselte túl délcegen és rengeteg az elhasznált, lefosott, visszatekert példány. Kopik az utastér, kifehérednek a kezelőszervek, mattulnak a lámpák, lógni kezd a tetőkárpit, a dízel füstöl, vagy a benzinesekkel karöltve hengerfejes lesz, kopog a futómű. A műszerfal hibalámpái karácsonyfaként világítanak a sofőr arcába, de látszólag ez nem zavarja, hiszen a motor még jár.
A C5-széria lógó béllel, a legkutyább körülmények között is mozgásban marad, mert még annak a kornak az utolsó mohikánja, amikor a megbízhatóság, ha kisbetűvel is, de a gyártási szempontok között szerepelt. Ezt bizonyítja Papp Tibi története is az A6-tal, bár ő végül inkább eladta. Fontos megjegyezni, hogy a menetkomfort tekintetében egy néhány százezer forintos kotla is kenterbe veri a hasonló áron mozgó, fiatalabb, de nem prémium autók kényelmét.
A rozsdától alapvetően nem kell félni, hacsak nem törték össze korábban, vagy ha mégis, de a javítás szakszerű volt (kivéve az első sárvédőket, amelyek neuralgikus pontok minden kortárs VW-csoportos autónál, de a dobbetétet kivéve és mögüle a retket kitakarítva megelőzhető a gond - a szerk.). Én is a feltöltött 1,8-as benzinmotorral vásárolnám, vagy sokkal inkább a legendásan megbízható 1.9 TDI dízellel, de a Quattro-hajtáshoz nem ragaszkodnék, mert túlságosan leszűkíti a ma már így is szegényes kínálatot, és egy hiba esetén óriási költség lehet a javítás is. Nem beszélve az összkerékhajtásnak köszönhető magasabb fogyasztásról. De nincs ez másképp a futóművel sem. Gyári alkatrészekkel - amitől olyan jó egy A6 - nem éri meg szervizelni, az utángyártott pedig vagy nem bírja a strapát, vagy közel sem lesz olyan szédületes az utazás. Ha jó autót akarsz, akkor a karbantartás drága, de megoldhatod olcsón is, csak akkor pont az A6-élmény veszik majd el lassacskán. Ezzel kalkulálj!
A néhány évvel ezelőtti tesztünk beszámolója szerint a mobile.de kínálatában még 2600 eladó példány szerepelt, de ma már csak 800, és nincs ez másképp a hazai piacon sem (89 db). A kelet-európai piac vákuuma hat év alatt felszippantotta a kínálat kétharmadát, mert vannak országok, illetve közösségek, ahol máig presztízsnek számít a valaha szebb napokat látott luxusautó. És itt most nem feltétlenül hazánkra gondolok, mert itthon már a szappantartót követő C6 széria sem számít tekintélyt parancsolónak, hiszen az első példányok abból is 18 évesek.
A hazai kínálat ötszázezer és kétmillió forint között helyezkedik el. Értelemszerűen érdemes a jobbak, vagyis az ismert előéletű, karbantartott darabok közül választani, és vásárlás előtt átnézetni egy szakértővel. Mindennapi használatra csak feltételes módban ajánlom, mert már nagyon öreg, és bármikor elfosódhat rajta bármi, ami szakszerű javítás esetén szinte biztos, hogy nem lesz olcsó, sem gyors. Abban is biztos vagyok, hogy egy szép állapotú, nagymotoros, jól felszerelt szedán hamarosan youngtimer lesz, és úgy érzem, hogy a széria ára most van a legalján. Nemsokára elválik a szar a májtól, az olcsóbb libakergetők mennek a levesbe, a jobbak ára pedig elindul az egekbe.
Péterék hetek óta tipródnak a következő családi autó kiválasztásán. A finisben voltak épp, amikor a barátok tanácsára nem vették meg a Prince-motoros Citroen C4 Picassót, de ezzel igazából jól jártak. A kérdés viszont az, hogy kell-e rettegni a csigaevő egyterűektől, és helyettük ugyanazért a pénzért egy idősebb, többet futott és unalmasabb németet választani?
Kedves Nepperűző,
Hetek óta képtelenek vagyunk dönteni, mi legyen a következő családi autónk. A szitu: 3 kislánynak kellene hely a hátsó üléseken, Németországban élünk (az autót is itt fogom megvenni), de sokat utazunk Magyarországra, és hétvégente is mindig telepakolnánk barátokkal, bringákkal, hátizsákokkal, családtagokkal.
A vásárlásra szánt keret kb. 7000 euró, az eddig szóba jött modellek:
- Renault Espace
- Citroen C4 Grand Picasso
- Peugeot 5008
Hetente kb. 100 km-t használom városban az autót. Mindegyikből olyat keresünk, ami lehetőleg nem kerülte meg a földet 2x, és nincs lelakva. Szerencsére a mobile.de-n akad jó pár, ami megfelelne a szűrőinknek.
Már majdnem meg is vettünk egy C4-et (1,6 benzin, manuál váltó, 120 LE), de az itteni autós ismerősök nagyon lebeszéltek a francia autókról, és mind azt mondták, hogy csak német autót szabad venni, akár kicsit több (160-200k) kilométerrel.
Tényleg ennyivel megbízhatóbb, olcsóbban fenntartható egy Volkswagen Sharan, Caddy Life vagy egy Touran? A Volkswagenek belső kialakítása nem tűnik annyira kreatívnak, mint a francia autóké. A fotók alapján sokkal több rakodótér, belső tárolóhely van a francia típusokban, és az ülésrendezés is szimpatikusabb.
Persze a műszaki megbízhatóság és fenntarthatóság felülírja az esztétikai szempontokat.
A kérdésem az volna, hogy ön melyiket ajánlaná nyugodt szívvel, a stresszmentes (már amennyire egy ezer km-es út stresszmentes 3 kislánnyal) autózáshoz.
Válaszát előre is köszönöm.
Üdv,
Péter
Kedves Péter,
Köszönöm levelét. Én alapvetően nem zárkózom el a francia autóktól, mert ugyanúgy akadnak jobban és rosszabbul sikerült modelljeik mint minden más gyártónak. A franciás előítéleteknek hála az áruk gyakran jóval kedvezőbb mint az egekbe magasztalt japánoknak vagy németeknek. Ez az értékvesztés vásárláskor előny, mert ugyanazért a pénzért fiatalabbat, kevesebbet futottat és modernebb autót lehet megszerezni. Eladáskor viszont hátrány, mert az átlagosnál jobban zuhan az áruk, és az évek múlásával sokkal kevesebbet érnek majd. A felsorolt típusok közül is könnyedén lehet jót találni, csak nem mindegy, hogy melyik motorral és váltóval vásárolja meg.
Renault Espace (2002-2015)
Figyelembe véve méreteit, az Espace inkább egy garzon, mint családi egyterű. Megbízhatóságukat tekintve pedig alvázszám helyett ma már egy helyrajzi számot is megérdemelnének, annyi helyet foglalnak egyre gyakrabban a szervizek udvarán. Remek harcos volt, és a Renault extra sokáig tartotta kínálatban, de mégiscsak egy 2002-es modell. Én 7000 euróért már valamivel fiatalabb technikát kívánnék jó érzéssel. Nyilván vannak még rajongók, akik sok odafigyelés és szeretgetés árán túl vannak vele több százezer kilométeren, de három kislánnyal, családdal és biciklikkel én valamivel fiatalabb konstrukciót keresnék.
Például a 2009-től gyártott Grand Scénicet. Valamivel kisebb mint az Espace, de azért még így is joggal hívhatjuk óriásinak. Fiatalabb is, aminek előnyeit - például a biztonság terén - nem kell hangsúlyoznom. Az 1,6 literes dízellel, vagy az 1,4-es turbós benzinessel vásárolnám. Létezett belőle sima 1,6 szívó is, ami most a szent grál autós körökben, de azzal azért át kell gondolni majd minden előzést. Az automatát hanyagolja, jobb a békesség.
Citroen C4 Grand Picasso (2006-2013)
Ó, az a panoráma-szélvédő mekkora találmány! Sokak fejét elcsavarta már, és joggal, mert óriási élmény vele utazni, hát még kicseréltetni, amikor felpattan egy kavics, és bereped. A C4 Grand Pikachu kényelmes, tágas, és sok belőle a jól felszerelt példány. A típus számtalan egyedi megoldással is büszkélkedik, mint például a két első ajtóra helyezett klímapanel vagy a középre pakolt műszerfal. A problémák nem a jól bevált HDI motorokban, sokkal inkább az utastérben használt anyagokban keresendők.
Sajnos a korral nemesedik mondás esetében nem igaz, mert az idő múlásával a C4 inkább széthullik. A klíma gombjai lekopnak, a kárpitok lógni kezdenek, a műszerfal tárolórekeszeinek fedelét nem lehet lecsukni, a hátsó árnyékoló rolók mechanikája tönkremegy. Elsősorban manuális váltóval érdemes megvenni és dízelmotorral, vagy a hagyományos automatával - volt ilyen -, mert a bólogatós robotváltó sokat elvesz a használati élményből. Az 1,6 literes benzines gyenge, és emlékeim szerint ez a BMW-vel közös fejlesztésű VTI, ami sajnos egy ipari hulladék, a haveroknak ebben igaza volt. Egy kevésbé elhasznált (gyerekhordozó családi autóból nehéz ilyet találni), manuális váltós HDI viszont még sokáig remek autó lehet, nem kell félni tőle. Az 1,8 literes, 16 szelepes benzines szintén bírja a strapát, de ritka. Ha ilyet talál, ne féljen tőle.
Peugeot 5008 (2009-2016)
Ha nem lenne Grand Scenic, akkor én ezt választanám, de még mindig a manuális váltóval és a HDI motorral. Az 5008 utastere bírja messze a legjobban az éveket, és érzetre is sokkal kifinomultabb mint az előző kettő - bár nyilván ezzel nem ért majd egyet az, akinek Citroenje vagy Renault-ja van, de nem baj. A három felsorolt autó közül általában az 5008 talál gazdára elsőként a használtpiacon, és ez azért nem lehet véletlen.
A Volkswagen témához érve meg kell jegyeznem, hogy a Touran és a Caddy Life valóban remek konstrukció, de ennyi pénzért nem kap majd belőle olyat, amibe szívesen beleül. Sharanból pedig főleg nem, hiszen az az egyterűek között ő a király, ezért az ára az egekben van már évek óta. Jó hír viszont, hogy a Seat Alhambra mindenben megegyezik vele, és az ára is valamivel kedvezőbb.
Titkos tippem pedig a Toyota Verso, ha feladja az esztétikum iránti vágyait és fontosabbnak tartja a biztos üzemet, mint a kreatív utasteret. Az 1,8 literes benzines egy gondozásmentes motor, csak az olajat ne felejtse el időben lecserélni és hiba nélkül működik még néhány évtizedet.
Sok sikert kívánok a vásárláshoz!
Üdv,
Marci
Tisztelt Szerkesztőség!
Van egy kiszemelt, ismerős körből származó, 2008-as, 1,4-es, 270 ezer km-t futott, automata váltóval rendelkező Honda Jazz. Második autóként funkcionálna vidéki környezetben, havi max. 5-600 km futással. Kérdés, hogy milyen típushibákkal rendelkezik, amire vételnél figyeljünk, illetve mennyire lehet problémás ekkora futás után az automata váltó.
Milyen költségekkel érdemes számolni ezzel kapcsolatban?
Válaszukat előre is köszönöm.
Üdvözlettel Krisztián
Kedves Krisztián,
egy 14 éves Honda Jazz esetében érdemes felkészülni lelkileg némi korrózióra, valamint egy vásárlás utáni alváz- és üregvédelemre. A motor bombabiztos, de 270 ezer kilométer sosem múlik el nyomtalanul, így nem szabad meglepődni, ha esetleg csipegeti az olajat, vagy épp szivárog belőle valahol.
A CVT váltó esetében fontos, hogy hatvanezer kilométerenként lecseréljék az olajat, különben elfáradhat az indítókuplung, amelynek tünete elinduláskor a rángatás. Ez eddig kétszázezer forint körüli javítási összeget eredményezett, de 2022-től a jövőben szinte bármennyi lehet. :))
Én lecserélném a vízhűtőt is, mert találkoztunk már olyannal, amiből hiányoztak a lamellák, ezért hengerfejes lett az autó. A jövőben pedig azt javaslom, hogy ha nem is a gyári Honda olajat használja majd, a gyári kék olajszűrőt mindenképp vegye meg az olajcserék alkalmával (és ha belefér, akkor a gyári olajat is, meghálálja majd.)
Összességében azt javaslom, hogy ha ismert az előélete, jól karbantartották és nincs elrohadva, akkor hajrá. Vásárlás előtt viszont hívjon egy szakembert, és nézesse át, mert ezzel megelőzheti az esetleges jövőbeli kellemetlen beszélgetéseket az ismerősi körrel. Sajnos túl sok “átvert az ismerősöm” sztorit hallottam már…
Üdvözlettel:
Balló Marci
Tamás azon kevesek közé tartozik, aki az emelkedő benzinárak és a közelgő recesszió ellenére is a százas benya, a padlógáz és a benzinfüst mellett teszi le a voksát. Igazi, veretős élményautóra vágyik, ráadásul nem is fog nagyon mellényúlni. A három példából kettő már önmagában klasszis, hát még ha bekerül a képbe a Focus ST is. Felelőtlenség vagy a legmélyebb, szent autós fanatizmus? Hát persze, hogy az utóbbi, ezt pedig támogatni kell!
Tisztelt Uram!
Szeretnék érdeklődni, hogy ha a mai világban valaki szeretne az összes rémhír ellenére valami olyan autót vásárolni, ami 2-300 LE környékén van, szép a hangja, jó a vezetési élménye, akkor milyen márkák és típusok között lenne érdemes nézelődni? Szemeztem már Mégane RS-ekkel, Dodge Caliber SRT-vel, Civic Type R-rel is.
Nem igazán tudok dönteni
- mit lenne érdemes?
- itthonról vagy külföldről lenne érdemes vásárolni?
- a max. keret 4-6 M Ft.
Ami még fontos szempont lenne, hogy azért ha gond van, akkor javíttatni is lehessen, mert véleményem szerint akárki nem tudja szakszerűen gondozni az ilyen "extrább" autókat.
Segítségét előre is köszönöm!
Ui.: Van egy remek kétéves KIA Proceedem, 1,4-es turbómotorral, mindenre elég, mindent tud, csak AZT nem. Én pedig AZT keresném --» szívesen vennék mellé valami mások számára "irreális" vételt, ami a petrolhead emberek számára is ad pluszt még :))
Köszönettel,
Tamás
Kedves Tamás,
többször olvastam levelét, és harmadjára is szemet szúrt a Dodge Caliber SRT. Nem teljesen értem, hogy miként kerülhetett olyan ikonok kötelékébe, mint a Civic Type R, vagy a Megane RS, de itt az idő, hogy kigyomláljuk a képletből.
Én a Calibert azonnal kukáznám, mert egy erős, de buta amerikai gnóm (hot-suv, vagy mi ez egyáltalán?). Járt már nálunk több alkalommal is, majd eladtuk anyukáknak gyerekeket vagy nagypapáknak nagymamát szállítani. Egy fröccsöntött műanyag belsős, unalmas, linóleum üléses, magas építésű krumpli. Egyszerűen sehogy sem említeném a sportautógyártás évtizedes királyaival egy lapon, csak azért, mert 2,4 literes motorja kapott egy turbót, vagy mert SRT van ráírva.
A jó hír viszont az, hogy felsorolásából kimaradt a Focus ST, ami sokkal jobban illik a felvázolt képbe. A Focus, a Civic és a Mégane is annyira, de annyira jó autók, a szó klasszikus értelmében, hogy csak vallási alapon lehet különbséget tenni köztük. Most is van egy ST a telepen, és már az is akkora élményt ad, hogy alig tudunk betelni vele. Az öthengeres turbómotor karaktere fenomenális, a fék sincs alulméretezve, egyedül az első ülések lehetnének egy kicsit alacsonyabban.
Fenntarthatóság szempontjából én a Civicre szavazok, mert a megfelelő karbantartással mindent túlél, ráadásul a japán szívómotornak felejthetetlen hangulata van magas fordulaton. De ha szívből választanék, akkor számomra csak a Focus jöhetne számításba, hiszen olyan túlvilági hangja van terhelésen, amitől csak rágondolva is borsódzik a hátam. Viszont abban is biztos vagyok, hogy a pályarekordra vágyók a Mégane RS-t favorizálják majd, köztük Karottával az élen, és mennyire igazuk van!
Ezek mind csodálatos autók és beruházásnak sem utolsók, ha sikerül vigyázni rájuk. Azt javaslom, hogy nyugodtan vásárolja azt, amelyik jobban tetszik, vagy nem volt túl sokszor kukára törve. Külföldről az árfolyam miatt most nem könnyű feladat, de nem lehetetlen jót behozni. Én mindenek előtt itthon néznék körbe először a használt kínálatban, illetve a klubtagok között kérdezősködnék.
Külön öröm számomra, hogy az elektromos rolleres fiúk mellett vannak még olyan petrolheadek is, akik sportautókról álmodoznak, és meg is valósítják vágyaikat!
Üdv,
Balló Marci
János automata váltós kombit szeretne városi és autópályás üzemre. Példaként dízel Opelt, valamint egy Volvót ajánlottak neki. A C Vectra hárommillióért banális hiba lenne, hiszen egy félresikerült múmia. A Volvo pedig bármennyire is remek, nem fér bele a keretbe, pláne, ha a fenntartási költségek is számítanak a jövőben.
Kedves Nepperűző,
szükségünk lesz hamarosan saját autóra, és fő szempont az automata váltó illetve a kombi, pakolhatóság szempontjából. Inkább a megbízhatóság a szempont, mintsem a márka. Többször lenne pályán használva hosszabb utakra, mint mindennap, általában heti 2-3x városban bevásárlásra.
A 3 millió a plafon mindennel együtt, és amit ajánlottak az Opel Vectra C 150 LE dízel, viszont ennél nem lenne baj, ha kisebb lenne. A Volvók nagyon tetszenek, és ajánlották még. Nem azonnal kellene az autó, érdemes lehet-e még várni a vásárlással inkább télig?
Segítségét előre is köszönöm!
János
Kedves János,
egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy hárommillió forintért automata dízel C Vectrát vagy Volvót vásárolnék nyugodt szívvel. Utazni persze mindkettő tökéletes lehet, sőt a Volvo egyenesen pazar, de az Opel dízelek minőségéről nem vagyok teljesen meggyőződve, ahogy a Volvóban használt Aisin automata váltó is hajlamos feladni a harcot, és javíttatásuk sokba kerül. Utóbbi esetében további adalék, hogy a Volvókhoz minden típusspecifikus alkatrész rendkívül drága.
Tehát a lehetséges hibákat és fenntartási költségeket figyelembe véve egyik sem ideális választás, ha a megbízhatóság - és leveléből feltételezem, hogy az olcsó üzem is - a célok között lebeg.
Jelenleg a 2,5-3 millió forint közötti kínálatban Peugeot 508, BMW 320d, Mercedes C 220 CDI, Opel Insignia, Citroen C5, Ford Mondeo, Renault Megane, Audi A4 és VW Passat szerepel főként. Ezek közül a BMW-t és a Mercedest merném meglépni jó szívvel, ha találnék jó állapotú példányt.
A BMW automata váltói meglepően tartósak, és az M-es kódú motor is elég jól bírja, ha megkapja a kellő törődést. Autópályán rendkívül stabil, jó vezetni akár nagyobb tempóval is. A Mercedes 2143 köbcentis motorja pedig egy a legendás "taxis dízelek” közül, de részben pont ezért óriási rizikó, hiszen sok a visszatekert, ex-repterezős példány. A Passat 2.0 PDTDI még simán lehet jó vétel a DSG váltóval, de esetében számolni kell a hatszögtengely, majd idővel a kuplung/lendkerék cseréjével. A CR TDI lenne a legjobb, de ennyiért inkább csak a kínálat alját kapni, azok lelakottak lehetnek.
A többiért sosem adnék szemmel látható összegeket. Szívem szerint pedig hozzáraknék még fél-1 millió forintot és vennék egy Honda Accord 2,2 dízelt, hogy nyugodtan aludjak.
Azt gondolom, hogy mindenek előtt el kell eldönteni, hogy mire használják majd az autót. Városban kényelmes az automata, de a dízelmotor előbb-utóbb hibát produkál majd. Hosszabb utakra pedig érdemes megfontolni a manuális kiviteleket (úgysem kell sokat váltogatni), így kereséskor nem szűkül majd ötödére az amúgy sem bőséges kínálat.
Fontos, hogy vásárlás előtt mindenképp nézesse át a kiválasztott autót, mert ez pont az az árkategória, amiben már óriásit lehet szívni egy mellényúlás alkalmával. Várni nem érdemes, az árak úgy mennek fel, ahogy talán még soha.
Üdv,
Marci
Kedves Nepperűző!
Hamarosan gyermekünk születik, és feleségemnek szeretnék autót venni - viszont elakadtam.
Paraméterek:
- a keret max. 10M, de 8M-nak örülök
- kis/közepes méret elég (2. autó egy Ioniq 5 mellé)
- 5 ajtós, esetleg kombi, hogy jól pakolható legyen
- automata váltó előny
- benzines / hibrid
Eddig 2-3 éves Kia Ceed, Toyota Corolla vagy Hyundai Ioniq jött szembe a hahun. 1,5-2 évig fogjuk használni, utána visszakapja a cégautóját, ezért olyat keresek, aminek minimális az értékvesztése. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy nem tudom eldönteni, hogy szeptember-március időszakban mikor vegyük meg az autót (ősszel szül a feleségem, de a mostani cégautót márciusig használhatja). Az infláció, autóhiány miatt lehet, hogy érdemes megvenni ősszel az autót?
Kérlek segítsetek. Köszönöm,
Bálint
Kedves Bálint,
Értékvesztéssel mostanság felesleges kalkulálni, hiszen bármit is vesz, az többet fog érni a következő egy-két évben, de kevesebbet nem, az szinte biztos. A Toyota a használt autók aranya, legalábbis befektetési oldalról nézve mindenképp. Én egy újszerű, hibrid Corollára (vagy bármilyen más Toyotára) szavaznék, hiszen azt bármikor el tudja majd adni és a fenntartása is minimális lesz a következő egy-két évben.
Minél később veszi meg, annál többe fog kerülni, és annál kisebb lesz a választék is, szóval én igyekeznék a vásárlással!
Üdvözlettel:
Balló Marci
Tisztelt Nepperűző,
25 éves, frissen végzett egyetemista vagyok, és első autóvásárlásomhoz szeretném a segítségét kérni. A keretem 1,5-2,5 millió forint, és a következő szempontokra próbálok figyelni:
- - városon (Budapest) belüli használat lenne az elsődleges, főleg munkába járás
- - havonta 1-2x tervezek hazautazni vidékre autópályán és országúton, egy kanyar kb. 350km
- - leginkább szedánt szeretnék, de vágyom egy kabrióra is, és talán ősszel-télen jobb áron is hozzá lehetne jutni
- - automata némi előnyt élvez, fontos továbbá, hogy jól, de legalább vállalható módon fogyasszon
- - nem szeretnék vagyonokat költeni szervizre és fenntartásra lehetőség szerint
Ezeket szem előtt tartva, hosszabb böngészés után az alábbi listából tervezek választani:
- BMW 318i kézi/automata: talán a legnagyobb várható fenntartási költségekkel ez járna, de röviden az indokom: ez egy 3-as Bömös, illetve ezt a benzinmotort annyira nem is szapulják
- Opel Astra H Twin-Top 1,6 vagy 1,8 benzinmotorral, manuális: egész pofás kabresz, talán nem költöm rá a nadrágomat, de elvileg csavarodik csúnyán
- Honda Accord 2.2 i-DTEC Elegance, manuális: dögös gép, megbízhatónak mondják, fogyasztása sem vészes, bár a dízelmotortól nyilvánvaló okok miatt tartok, plusz lehet nem élvezné a kisebb Pesten belüli távokat
- Honda Civic 1,3 benzines hibrid, automata: habár a külső kicsit snassz, belülről szerintem rendben van, a fogyasztás illetve sokoldalúság talán itt a legkiemelkedőbb, csupán attól tartok, hogy nagyon-nagyon gyenge lesz a teljesítménye pályán, illetve előzni is egészen szeretek
+1: Honda Jazz 1.4 Elegance benzinmotor, automata: kicsit kilóg a sorból ez a városi kis cuki cirkáló, de valamiért egészen tetszik, kompakt, különleges kis járgány, viszont a pályától ezzel is ódzkodnék. Mit gondol ezekről az autókról, melyik mennyire lenne jó/rossz választás? Esetleg más javaslat? Köszönöm kedves segítségét és válaszát előre is :)
Üdv,
Martin
Kedves Martin,
A leírásod alapján számomra egy közepesen erős autós érdeklődésű srácnak tűnsz, aki bár nem teljesen autóbuzi, de semmiképp sem közömbös az autók iránt. Én azt gondolom, hogy ha 25 évesen bármennyire is megfogalmazódott benned a kabrió gondolata, akkor ne vegyél mást, mert később megbánod. Ráérsz még unalmas autókat hajtani, addig pedig élvezd ki nyáresti naplementében suhanást tető nélkül!
BMW 318 kabrió:
A 318i esetében nyilván az E46 szériára gondolsz, hiszen a következő már nem férne bele a meghatározott keretbe. Nem rossz autó, de az 1500 kilós önsúly kontra 143 lóerő nem a legvirgoncabb párosítás. Ezek sokat fogyasztanak és nem mennek jól. Én már akkor a 170 lóerős 320i-t vásárolnám. Az utóbbi befektetésnek sem rossz, ha találsz egy jó állapotú példányt, és sikerül vigyázni rá! (Na jó, egy nagyon patika 318i-t lehet hogy akkor is elvinnék, ha nem a tápláléklánc csúcsa.)
Opel Astra H TwinTop:
Az Opelekkel rengeteget szívunk a telepen. Ha nem a tető, akkor a motor adja meg magát, vagy valamelyik szenzor. Akkor már sokkal inkább egy Focus CC, annak legalább a futóműve jó, és nem is túl problémás széria, ha sikerül egy rozsdamentes példányt találni. Az 1,6 literes a legstrapabíróbb, a 2,0 viszont jól megy. Fogyasztásban nincsenek nagy differenciák. Azt válaszd, amelyikből jobbat találsz!
Honda Accord 2.2i-DTEC
Ezt csak tönkreteszed majd a városi etapokkal. Nagy kedvencem a típus, de nem munkába járásra találták ki. Benzinesben már jobb vétel lehet, ha nem zavar, hogy úgy már 12 litert eszik. Az alap karbantartáshoz szükséges alkatrészeken kívül minden mást aranyárban mérnek hozzá, ezzel érdemes számolni. A 2,5 milliós keretbe az i-DTEC kínálat legalja fér bele csilliárd kilométerrel, és bármennyire is megbízható a típus a komolyabb problémák elkerülhetetlenek 3-400 ezer kilométer felett.
Civic hibrid / Jazz
Ezekkel csak idő előtt kiheréled magad. A hibrid Hondák esetében érdemes az akkupakkcserével is kalkulálni. Sajnos mi már annyiszor megszívtuk vele, hogy ilyet nem veszünk többé. A 340-es EUR árfolyam idejében félmillió forint volt az új utángyártott és garanciális akkumulátor, de a matek azóta nyilván sokat változott. A Jazz megbízhatóság szempontjából remek, de amúgy egy gyenge és unalmas kefires doboz. Szerintem fiatal vagy még hozzá, vagy nem eléggé anyuka jelleg.
Költeni mindegyikre kelleni fog, az automata váltó pedig önmagában garancia a magasabb fogyasztásra. Összességében én a fedél nélküli BMW E46-ra szavazok. Azt a legjobb vezetni, jól is néz ki, és még az árát is tartja (vagy épp lassacskán emeli). Ha mégsem létszükséglet a kabrió, akkor legyen az Accord, de szigorúan a benzinmotorral vagy egy coupe E46!
Üdvözlettel:
Balló Marci
Kedves Marci,
nagyon szépen köszönöm a kimerítő választ! Abszolút jól ráéreztél az autókhoz való hozzáállásomra, és nagyon nagy segítség olvasni ezt a sok-sok észrevételt és véleményt. Felbuzdulva a javaslatodon maradok a benzines-kabriós vonalon. :)
Még a BMW-s vonalhoz egy kiegészítő kérdésem-észrevételem volna. Találtam kint Németországban, illetve idehaza is egy-két E93 modellt, ami a 3 misit nyaldossa, azok még jobban tetszenek. Viszont az E46 is baromi szép kabrió kivitelben, aggaszt azonban, hogy mi lesz télen a rongytetővel.
Emiatt szerinted nem volna érdemesebb egy pár hónapot még gyűjtögetni, és inkább egy keménytetős E93 benzinest venni? Azt sajnos hallottam, hogy az E93 benzinmotorjai (N-es kódúak) már nem olyan megbízhatók, mint az E46 esetében az M-es motorok - vagy azért nem olyan vészesek?
Köszönettel és üdvözlettel,
Martin
Kedves Martin,
az E93 N-es motorkódos benzinmotorjai nem épp az autógyártás csúcsát képviselik, mi kereskedőként egyiket sem szeretjük. Fontos azt is figyelembe venned, hogy ennyiért a gyengébb minőségű széria aljáról válogatsz majd, ami nem biztos, hogy a legjobb taktika.
Én egységnyi pénzért a lehető legjobb állapotú, legjobb felszereltségű és legkevesebbet futott E46-ra szavaznék mindenképp, már csak a befektetés miatt is. Ráadásul utólag tudsz hozzá szerezni hardtopot is egy kis kutatómunkával.
Ha mégis az E93 lesz a befutó, akkor vegyél egy 320d-t, szigorúan M-es motorkóddal, és majd megnyugtatod magad a kedvező fogyasztással. Azok a dízelmotorok még elég stabilak, és ha sikerül egy ellenőrizhetően nem túl sokat futott példányt találnod (hobbi kabriók között nem lehetetlen), akkor a megfelelő karbantartással még sokáig boldogan autózhatsz vele!
Drukkolok, és majd jelentkezz, hogy mi lett végül!
Üdvözlettel:
Balló Marci
Kedves Nepperűző!
Egy 2007-es, RF motorkóddal rendelkező (1998 köbcentis, 105 kW-os) Mazda 6 kombi érdeklődésem tárgya. A szóban forgó autó 290 ezer kilométert futott. A kérdésem az lenne, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezik a típusról, és javasolja-e a vásárlását?
Ez az a típus amelyről a MűhelyPRN 48-ban mutatnak be? Ha igen, akkor helytállóak lehetnek az ott elhangzottak a hibás konstrukcióval kapcsolatban? A választ előre is köszönöm!
Üdvözlettel, Csaba
Kedves Csaba!
Általános autókereskedelmi tapasztalatainkból merítve azt javaslom, hogy az utcán sétálva is kerülje el a típust. Ez a motor újonnan még nem volt rosszabb mint a többi, viszont 15 év és közel 300 ezer kilométer után már minden méter ajándék egy bonyolult dízelmotor kapcsán.
Ha mégis megússza motorproblémák és komolyabb kiadások nélkül (nem), akkor a karosszéria rohad el körülötte, és ezért lesz totálkáros. Ez a Mazda 6 széria jónak indult, ám idővel kiderült, hogy egy igazi istencsapása. Eladni is közel lehetetlen, az emberek többsége elkerüli, és vesz valami mást helyette.
Ne vegyen ilyet!
Üdv,
Marci
Kedves Marci!
Autóvásárlás előtt állunk a családdal, a jelenleg használt 16 éves Octaviánk sajnos egyre több javítást kér a szolgálataiért, és a törődést újabb hibákkal hálálja meg. A rendszeres nagymamajáratokhoz a két gyerek és a sok csomag miatt az Octaviához hasonló nagy, kényelmes autót keresünk. Elsősorban benzinest, évi 10-12 ezer kilométert megyünk a kocsival. A keret 4 millió forint, amibe jó lenne, ha a használatba vételi költségek is beleférnének. Évjárat, futásteljesítmény másodlagos, a jó ár-érték arány számít.
Az interneten böngészve megakadt a szemem a Suzuki Kizashin. Itthon anno nem volt nagy sikere, ráadásul csak automata váltóval forgalmazták. De itt-ott felbukkan néha egy külföldről behozott, kézi váltós példány. Olyan árban vannak, mint a kortárs Focusok vagy Astrák, de úgy néz ki, ugyanezért az összegért "több autót" kap az ember. Meg szabad venni ezeket? Kell-e tartani a ritkaságától, gondolok itt a szerelői know-how-ra, vagy az alkatrész-ellátottságra?
Ha esetleg nem a Kizashi, akkor mit tud még javasolni? Az újabb Octaviák is tetszenek, de a TSI-kről mindenki lebeszélt. Na jó, ez nem igaz, pont az autószerelőm mondta hamiskás mosollyal, hogy mivel egy építkezés kellős közepén van, és szaladnak felfelé az anyagárak, ő nagyon örülne, ha vennék egy TSI-t. :-)
Válaszát előre is köszönöm!
Ferenc
Kedves Ferenc,
TSI-t tényleg ne vegyen, Kizashit pedig igen. Remek autó, jó párat eladtunk belőle használtan, és egyikkel sem volt soha problémánk. Cascót kössön rá, mert egy váratlan törés alkalmával nehéz lesz majd a Kizashi-bontót elérni, mert nincs. Alkatrész a karbantartásokhoz pedig úgy tűnik, akad, én ettől nem tartanék. Itthon azért nem vette senki, mert Suzukinak túl drága volt, prémiumnak meg túl Suzuki, de ne foglalkozzon vele.
Tízből kilenc építkező szerelő pedig biztos, hogy a TSI-t ajánlja, ami végtére is érthető. Ha tetszik, akkor hajrá, szerintem remek autó, ráadásul nem fog minden sarkon szembe jönni. Én az automata váltóval is tudnám szeretni, de ez egyéni preferencia kérdése. A lényeg, hogy olaj legyen benne meg víz, valamint idővel egy profi alvázvédelem sem árthat neki. Ha ezek megvannak, akkor kimegy a világból.
Üdv, Marci
Nem is olyan régen még 2015-2016 körül gyártott, középkategóriás autót adtak ennyiért, de az euró erősödésével, az inflációval, a háborúval szomszédunkban és az eladó használt autók számának jelentős csökkenésével együtt nőnek az árak. Ma, ugyanazért a pénzért már 5-6 évvel idősebb autóban reménykedhetünk.
András nincs könnyű helyzetben, mert a felsorolt típusok száma első látásra bőséges, de valójában többségükből csak 3-4 darab van eladó.
Címzett: Nepperűző
Tárgy: Családi autó kerestetik
Kedves Nepperűző!
Autóvásárlás előtt állunk feleségemmel, mivel második gyermekünk várható érkezésével kinőjük a jelenlegi autónkat, egy 2003-as Toyota Corollát. Éves szinten kb 10E km-t autózunk, ebből kb. 60% város, 25% autópálya, 15% országút. Fontos, hogy az új autóba beférjen 2 felnőtt, 2 gyerekülés és sok csomag. Nagyon fontos, hogy egy biztonságos, megbízható autót találjunk, illetve jó lenne ha 2010 utáni lenne. Alapvetően valamilyen benzines kombira gondoltunk. A keretünk 3 millió Ft (plusz átírási költségek). Előre is köszönöm válaszát.
Üdvözlettel: András