Válság volt, persze, tönkrement a szegmens, tudjuk. A Chevrolet-nek vagy a Fiatnak sem megy túl jól mostanság, mégis, mindezek ellenére olyan, mintha a Suzuki szánt szándékkal nem akarna teljesíteni. Vagy csak a magyar piac nem érdekli őket különösebben.
A válság okát nagyjából mindenki ismeri: a bankok hitelt adtak minden embernek, akinek két füle volt. Versenyeztek egymással, egyre kedvezőbb feltételeket teremtettek a hiteleseknek, de még így is dübörgött a biznisz, hiszen a hitelek java jelzáloghitel volt, így ha az adós fizetésképtelenné vált, csak elvették, majd eladták az ingatlanját, ezzel meg is oldották a problémát.
Aztán 2008-ban a Lehman Brothers bedőlésével – Soros György szerint – a második világháború óta legmegrázóbb jelzáloghitel-válság vette kezdetét Amerikában és villámgyorsan söpört végig a világon, egész nemzetgazdaságokat rántva magával. Az események alapvetően és végletesen megváltoztatták a bankok hitelezési gyakorlatát és kiszárították a hitelpiacot.
A sérülékeny, súlyos költségvetési és fizetési mérleghiánnyal küzdő magyar gazdaságra fokozott erővel csapott le a hitelválság, nem euróövezeti tag lévén a jelentős devizaleértékelődést is magával hozva. Ez azért volt nagyon nagy baj, mert a hazai lakosság a magasabb forintkamatok elől menekülve döntően külföldi pénzben, főleg svájci frankban adósodott el. Az árfolyam elszabadulásával a 145 forintos frank egyszeriben 180-190-200 forintra ugrott, így a forintban kifejezett adósságok és havi törlesztőrészletek drámai módon és rettentő gyorsasággal növekedtek.
Miután az autóvásárlásban is a deviza alapú hitelezés vált uralkodóvá, a tartozások árfolyamváltozás miatti súlyos megnövekedése megoldhatatlan helyzetet teremtett nagyon sok adós számára: a havi törlesztőrészletek nagy tömegek számára lettek vállalhatatlanok, ráadásul a hitel fedezetét jelentő autók értéke egyre jobban elmaradt a fennálló tartozástól. Mindezek okán az autó eladása, kisebbre/olcsóbbra cserélése sem jöhetett szóba. A hitelesek 8–10 évre bebetonozódtak korábbi szerzeményeikbe, ezzel pedig befagyott az autópiacot éltető használtautó-beszámítási lehetőség.
Mielőtt elkezdünk foglalkozni azzal, pontosan milyen hatással volt a válság a Suzukira, nézzük meg, hogyan nézett ki a magyar piac régen és most. A Suzuki mindig is borzalmasan erős volt, irreálisan nagy szeletet hasított ki a közös tortából. Már a kilencvenes években övé volt a piac 20 százaléka – 25,4 volt a csúcs 1999-ben –, és ezt a csontot nem is eresztette el 2008-ig, csak pár százalékos megingásai voltak.
A piac eloszlása persze abszurd volt, fejlettebb társadalmakban a 20%-os részesedés példátlan, általában 4-5 gyártó van a csúcson 10-10%-kal, őket követik a többiek. Magyarországon a szocializmust követően elég lassan állt be a piac, hiszen 2001-ben még a Suzukinak 19,4, de az Opelnek is 15,3%-a volt, sőt, még 2008-ban is a Mi Gyártónk uralta az eladások 16,2%-át. (Tavaly a Ford vitte a pálmát 11,84%-kal, az Opelnek 10,81, a Skodának 10,1, a Volkswagennek pedig 9,82 jutott.) De a válság keresztbe tett a Suzukinak. Bár erre vonatkozó pontos adat nincsen, becslések szerint nagyjából vásárlóik 80%-át veszítették el a hitelmizéria miatt.
Felmerül a kérdés, ha a válság megölte a hitelezősdit és a Suzuki ezért veszítette el a vevői javát, akkor hol hibáztak? Több ponton is.
A Suzuki ma
Mivel a piac felvevőképessége csökkent, nyilván minden gyártó kevesebb kocsit adott el 2008 után. A válság azonban egyenlőtlenül érintette az embereket, így a vásárlói kedv csökkenése sem volt azonos a különböző szegmensekben: sokkal jobban megviselte azokat a cégeket, amelyek megengedhető árú kocsikat adtak el átlagembereknek (akik szinte mind minimális befizetővel, hosszú távú hitellel vásároltak addig), hiszen a prémiummárkák vásárlóinak azért volt némi vésztartalékuk.
Sokan nem is tudják, hogy az autóiparban a válság sokszoros erővel sújtotta az alsóbb szegmenseket, vagyis a kisautókat és az alsó-középkategóriás modelleket, márpedig a Suzukinak nem volt alsó-közepesnél nagyobb kocsija; most már van, a Kizashi 9,3 millióért, amihez annál hosszabb kommentárt, mint hogy vicces, nem is fűznék.
A Ferrari meg a Bentley köszöni szépen, jól van, a Mercedes meg a BMW is áll a lábán, a Suzuki azonban olyan gyomrost kapott, hogy azt sem tudni, fel fog-e állni valaha. Míg 2003-ban, a csúcson 39 748 Suzukit vettek a magyarok – 2005-ben is elfogyott 39 120 darab –, 2008-ban már csak 23 921, 2009-ben ennek a fele, 12 216, és 2010-ben – most kapaszkodjanak meg – mindössze 2205 Suzuki kellett a népnek.
Suzukit ráadásul a modellkínálat okán sem nagyon vesznek flottában. Hagyományosan a magánszemélyek autója, a döntően európai márkák által uralt vállalati vásárlások terepe idegen a számára, pedig 2010-ben már a hazai piac 2/3-át a flottaeladások tették ki. A válság szemét dolog. A keményebb hitelfeltételek és az elszegényedő középréteg megnehezítette a Suzuki dolgát, mégis többről van itt szó; az eladott kocsik száma 2010-ben kevesebb, mint a 10%-a annak, amit 2008-ban adtak el, és a piaci részesedésük is a harmadára, 5,21%-ra csökkent – igaz, magasról lehet igazán nagyot esni, szóval elképzelhető, hogy ez az öt százalék a reális.
Ön szerint melyik a legközkedveltebb Suzuki Magyarországon? Naná, hogy a Swift, gondolják most sokan, de nincs feltétlenül igazuk. A mi autónknak legyen nagyon-nagyon-nagyon jó ár-érték aránya! Ha csak orrhosszal is, de az SX4 megelőzte 2010-ben a Swiftet. Nem is csoda, nem könnyű ennyi pénzért elfogadható minőségű és megbízható családi autót találni – mert az SX4 igazi négyszemélyes, ha nem is a legnagyobb. (Csak emlékeztetőül: a fapados, 1,5-ös SX4 ára 3 millió, 4,2-ért már 1,6-os összkerekest is vehetünk.)
A kép persze csal egy kicsit, hiszen 2010-ben megjelent az új Swift, így ha összeadjuk az eladásokat, a régi meg az új Swift együtt még mindig veri az SX4-et, de vékonyan. Az új Swift, nyugodt szívvel kijelenthetjük, nem kell az embereknek. A megjelenés első hónapjában még viszonylag nagy volt az érdeklődés, de már a második hónapban kevesebb fogyott belőle, mint akár a régi Swiftből, akár az SX4-ből. Miért? Mert drága, és mert nincs meg az imidzse, hogy drága legyen.
Az új Swiftből egyelőre csupán 1,2-es létezik 3,2-4,2 millióért, valamint egy 1,3-as dízel 4,3-ért. Gondolkozzunk csak egy keveset! Mi a baj a régi Swifttel? Az égvilágon semmi. Mivel tud többet ez az új? Valamivel finomabb, kulturáltabb gép, viszont közel egymillióval drágább a fapados, mint a régiből, ráadásul egyelőre csak 93 lovas motorral kapható. Akkor mit is érdemes venni? SX4-et, mert még az is olcsóbb, mint az új Swift.
A Suzuki valamit nagyon elszúrt. Az nem baj, hogy javul a kocsik minősége, de ha az árakat növelik, azt be kell vezetni valahogy, és nem a mélyponton dobni piacra egy olyan új modellt, ami a régi riválisa, ráadásul ezen az áron a kutyának sem kell. Talán Nyugat-Európa jobban szereti majd. Arról, hogy megtorpant az autóbiznisz, nem a Suzuki tehet, de hogy a piaci részesedésük 5%-ra esett vissza, abban egészen biztosan volt részük. Pedig mi szeretjük, tényleg szeretjük a Mi Autónkat, jónak is tartjuk, ragaszkodnánk is hozzá, és tényleg magyarnak érezzük ezt a nyamvadt Suzukit. De ebben a formában, ezen az áron nem kell. Ez van.