Totalcar Vakbarát Hírportál

Hányszor, de hányszor gondoltunk rá, milyen jó is lenne, ha sikerülne elkapni azt a szarházit, amelyik feltörte az autónkat, és elvitte a rádiót, az akkumulátort, a gyerek plüssmackóját. Mondjuk pont akkor, amikor nekiáll felnyomni a kocsinkat. De ez sosem jön össze, a rohadékok mindig megússzák.

Ennek a nagydarab fickónak viszont sikerült, pont észrevette, amikor a girnyó elkezdi matatni a kocsiját. Úgy rúg alá, hogy még nézni is élvezet. (Mondjuk én még megtapostam volna egy kicsit, bár látom, hogy a tulaj gyorsan hozott egy masszázsgépet. Pista)

Ted Kravitz nem egy nyeretlen kétéves. Ted Kravitz egy olyan szakértő (a Sky Sports riportere) , kinek szavára, mondanivalójára érdemes odafigyelni. És Ted Kravitz mondanivalóját ezúttal a tények is alátámasztják: komoly a baj a RedBull Racing háza táján.

Legfrissebb videójában (Jerez, teszthét) elmondja, hogy a Renault-motorok alulteljesítenek és egyelőre nagyon megbízhatatlanok, Daniel Ricciardo alig 32 kört tudott teljesíteni eddig, miközben a többi top-csapat már versenyszimulációkat folytat. Kamui Kobayashi, a szintén Renault-motorokat használó Caterham pilótája eddig sem tett szalvétát a szája elé és most is kijelentette, hogy Melbourne-ben jobb lenne egy GP2-es autóval indulni, úgy több esélyük lenne.

Kravitz ehhez csak annyit tesz hozzá, hogy bizony könnyen meglehet, hogy az RBR nem jut be a Q1-be sem az Ausztrál Nagydíjon. A Renault és a RedBull nem pánikolnak, hanem megfeszített tempóval dolgoznak, viszont ma éjfélkor lejár a FIA által szabott motorfejlesztési határidő. A Renault már haladékot kért. És hogy mekkora a kaka, arra remekül rámutat az Auto Motor und Sport híre, amelyben arról számolnak be, hogy személyesen a Renault-Nissan főnöke, Carlos Ghosn kért meghallgatást Jean Todtól (az FIA elnökétől), hogy meggyőzze a helyzet súlyosságáról és két-három hónap (!) haladékot kérjen.Ebből már semmiképpen nem jön ki jól a Renault, akkor sem, ha a fejlesztési határidőt esetleg mindenkire vonatkozóan kitolják ennyivel.

Kíváncsian várjuk a végét.

Magára hagyták, eldózerolták, majd ami maradt belőle, felgyújtották. A Keimola Motor Stadium, a finnek egykor ígéretes versenypályája a hatvanas években épült, amikor az északi országnak még Forma 1-es bajnoka sem volt. Azóta lett három, pályák terén viszont rosszabbul állnak, mint ötven éve.

A finnek Európa legtöbb nemzetétől pár éves lemaradásban, 1910-ben kezdtek bele az autósportba. Ekkor indulásként egy befagyott tavon rendeztek versenyt, majd kilenc évre rá megalapították a Finn Autóklubot. A jégen autózás műfaja ezután sem kopott ki, de ettől kezdve már hivatalos keretek között zajlott. Talán ez volt az oka, hogy a pályaversenyzéshez viszonylag későn értek el. 1932 volt az első finn nagydíj éve, a helyszín pedig az Elaintarhan ajot, egy Helsinki utcáin kialakított pálya volt. Ez hosszú ideig úgy-ahogy kielégítette az igényeket, bár volt vele egy probléma: a szűk utcai pályát kinőtték az évek alatt egyre gyorsabb autók. Egy 1963-as futamon történt halálos baleset kellett ahhoz, hogy döntés szülessen a váltásról. A baleset egyik szereplője volt az a Curt Lincoln is, aki tizenháromszor nyert futamot nyert itt, és a kor legsikeresebb finn autóversenyzőjeként ismerték. Sokak közt ő is szorgalmazta egy új, állandó versenypályára építését.

Olyan kemények és olyan sok volt az ugrató, hogy hátfájdalmakkal kórházba kerültek.
Olyan köd volt, hogy csak a navigátor irányította a pilótát, a maximálisnál több bizalom kell ilyenkor.
Olyan szűkek voltak az utak, hogy alig fértek el. És a nevek? Hányat ismersz közülük?
A bácsi, aki már itt szakállas és nem éppen fiatalon egy AE86-ot terel, na ő az a Per Eklund, akit még 2-3 éve láttam egy 700 lóerős Saabbal ralikrosszozni mesteri szinten. Maxrespect.
Nekem ez az igazi. És kérem vissza ezt a versenyt, ezekkel az emberekkel és autókkal. Vagy egy időgépet, sofort!

...miután elfogyott belőle a levegő, akkor is ugyanúgy hajtasz tovább. Sem azt, hogy tetszőlegesen messzi szervizbe állsz be vele. Hanem azt, hogy elvergődsz _lassan_ a legközelebbi gumis műhelyig.

De! Simán elképzelhető, hogy nagy sebességnél jött a defekt, ilyenkor talán tud így kinézni az abroncs, bár gumisműhellyel rendelkező olvasóink nyilván pontosabb diagnózist állítanak fel. Az azonban mindenképpen dícséretes, hogy a megerősített oldalfal (amely miatt annyit szívnak a gumisok egy-egy ilyennel és amely miatt a prodi drifterek is szeretik) kitartott, szóval működik.

Mert amikor a run-flat-állítást szó szerint értik, akkor ilyen lesz. Hogy menet közben micsoda hangzavar lehetett odabent?

Mizi

Írta is a gyerek hogy tuti vétel gyere el nem fogsz csalódni, 0 kilométeres, svájci pap orvos apjának a felesége használta csak minden szökőév húsvétjakor - ő meg a második tulaj és hasonlóképpen törődött vele. Itt már tudtuk hogy egy fosch lesz, de mivel 60 kilométerre volt csak tőlünk mentünk a főnyereményért.

Csúnya dolog raliautóval esni, ráadásul ritka a kicsi bukás, mert ami kívülről nem tűnik annak, az azért odabent eléggé megcibálja az embert. Ilyenkor bizony elkél a szerencse, na de ha már az megvolt, akkor azért csak elszólja magát az ember. A jól vagy? után jöhet a kurvaélet, meg a többi. Aztán vannak olyanok, akik ezt is elütik a viccel (na, megérkeztünk). Eme háromrészes válogatás másodikja a legütősebb, érdemes megnézni.

Ismerjük a látványt: turistabusz hátsó ablakában jókedvű fiatalok kézzel-lábbal kalimpálnak a mögöttük jövőnek. Azt hittem, most is ezt látom, de gyanús volt, hogy lassan csettegő városi buszból nem szokás integetni. És hogy a srác félmeztelen, meg egy női(nek tűnő, sose tudhatjuk, ugye) láb feszül a vállának.

Be is vártam, hogy megbizonyosodjam, tényleg az történik, amire gondolok. Az. Ha meg már láthatóan pornót forgatnak a városi forgalomban lassan guruló buszon, meg is örökítem, hátha valaki nem hinné el. Pista többre számított, de micsinájjak, személyautóból csak ennyi látszik. Transitból jobb lett volna a belátás, de most sajnos csak ennyi sikerült - élőben tisztán és jól látható volt a dolog.

Emlékeznek még Jan de Rooyra? Tudják, ő az az őrült, aki a 2000 lóerős, kétmotoros kamionjával még Vatanennek is tudott újat mutatni a Dakaron. Úgy látszik, a vér kötelez, és ahogy 1987-ban az apa, úgy most a fia, Gerard sem veszi el a gázt.

A rajtra kész állapotban közel tíz tonnás dögöt olyan könnyedséggel hajtja keresztbe dombnak felfelé, mintha csak egy békebeli sperrdifis Lada lenne a havas dobogókői szerpentinen. Bár a szabályok már nem engedik, hogy az apja Turbo Twinjéhez hasonló szörnyeteggel álljon rajthoz, azért a videón látható, 2011-ben használt Ivecója sem volt kispályás. A 13 literes sorhat több mint 900 lóerőt tud, de a nyomaték büntet igazán, a 3600 newtonmétert már 1200-as fordulattól megkapja a négy kerék.

Ha Stump Bandi vagy én későn érünk haza, annak sok esetben a BDA/BDG az oka. A BDA/BDG egy drog. Beépül az agyunkba és nem ereszt, havonta legalább kétszer kéri a szervezet az adagját, ilyenkor - általában - brit, ír vagy skandináv rali-bajnokságok videót KELL néznünk. Legalább 8-10 perceseket, ilyen hosszban már tutira akad legalább egy BDA/BDG. És a hozzávaló autó, leginkább egy kutyacsont-Escort.

Bármi mehet előtte-utána, lehet az 928-as Porsche (mert olyannal is raliznak), Stratos vagy hathengeres Volvo, szemünk csak akkor lábad könnybe, amikor feltűnik egy ilyen apró, széles kerekein, húsos gumijain, masszív szélesítésekkel és a géptető alatt üvöltő duplavezérműtengelyes, kétliteres Cosworth-motorral (amit az ősrégi Kent-blokkból reszeltek szabadidőben, miközben a legendás DFV-n dolgoztak). Egy autóforma autó, könnyű, erős, hátsókerekes, csodálatos. Egy John Wilcox-féle BDA/BDG-Escortért és egy murvás erdei útért cserébe simán odaadnánk Csik egész garázsát (bocs, Kopasz). 

Mai nosztalgia-posztunkat olvashatták.

Háromszáz

Azt már csak remélni tudom, hogy az utóddal, szintén K11, sem fogok. Bár, és ez sajnos az évjárat miatt elkerulhetetlen volt, az újban már mindenféle firlefáncok vannak, amik elvileg az ember életét konnyíteni hivatottak, a gyakorlatban azonban – majd meglátjuk. (Szervókormány, villanyablak, csupa marhaság – kozponti zár, ami kéne, az bezzeg nincs. Nem mintha nem érném el bármelyik ajtó-nyitót a vezetoulésbol.)

Mostanában, amióta Kati korábban jár dolgozni, mint régen, hetente általában háromszor, néha többször is én viszem a kölköket suliba. Sebaj, így legalább a Foltos is rendszeresen megtornáztatja a tagjait, mert a motor és a tesztautók miatt az utóbbi bő két hónapban nem ment túl sokat. Persze, őszölni Miskolc-Tapolcára, Egerbe, a szilveszter előtti Borszalonra vele utaztunk, mialatt a csillogó tesztautó pihent a ház előtt, mert néha nekünk is kell egy kis szórakozás, de tény, a napi intézni valókat azért nem állólámpás Mercedesszel nyomom.

Jósvafő, Öregmalom csárda

Sebaj, a reggeli rövid utakra már csak gyermekeim rugdalózó, nyomokat hagyó, kicsiny, sáros lábai miatt is inkább a Foltost választom. Foltos egészen december elejéig kifejezetten örült ennek (telepatikus kapcsolatban vagyok az állólámpás Mercikkel, tehát tudom), de egyik reggel furcsa, finom, kopogó hangra lettem figyelmes.

Iskolai járatban a suli előtt

Éreztem, ahogy szemvillanás alatt vér tódul a fejembe, a pánik keserű vasíze járta át a számat. Így érzi magát a katona, amikor tüdőlövést kap Sztálingrád alatt. A vezérlés hangjait felismerem, azok mindig magasak, vékonyak, ha a lánc lenne, az ráadásul terhelésváltásra kerregne. Ja, és azt nemrég néztük, közel tökéletes.

Nem egyszer láttuk már ezeket a videókat, nem is kétszer, de mindig akad, akinek ez még friss. Ráadásul most össze is hasonlítjuk, és nektek, kedves olvasók, lehetőséget adunk arra, hogy megmondjátok, vajon a zwickaui vagy az eisenachi gyár volt menthetetlenül és kőkorszakian elmaradott.

Néhány extrém pillanatot ki is emelünk nektek, hogy a KGST-államok annyira jellegzetesen bizarr pillanatairól azok se maradjanak le, akiknek - koruk miatt - ez elsőre nem esik le.

Da-ler Mehn-di a legnagyobbkirály,
a legnagyobbkirály,
a LEGNAGYOBB KIRÁLY!

Javaslom mindenkinek tanulmányozásra ezen a szürke pénteki napon a Daler Mehndi-életművet.

Gondolok itt nem elsősorban és nem kizárólagosan a Tunak Tunak Tun című örökbecsű dalra. Bár annak official videoklipjének megtekintése önmagában is elegendő boldogságot sugároz a hétvégére (a kaftán alatt hordott kifogástalan európai úriemberre valló fekete és/vagy fehér farmer/garbó összeállítás, vagy a saját magával énekelve-táncolva mulatozás kiemelendő itt), de autóbuzi szemmel a Saade dil te című opuszban sokkal érdekesebb vágásokra lelünk.

Van ott pillanatokra felvillanó jobbkormányos, oldaldobozos W124 (jól nézem, hogy mintha el lenne maszkolva az eleje?), egy zöld Valami, de még régi műszerfalas, tehát valószínűleg még Japánban gyártott (=nem Maruti) régi Swift is.

Persze nyilván a swiftes csajra utazik, de a Mercedesből már az elején kipattan, hiszen egy igazi úriember nem a kocsival próbálja levenni a Nőt a lábáról.

Hanem... a turbánjával.

Hiába, Daler Mehndi a legnagyobb király. Na.

Hatvanról, állóra fékez a 3909-es. Mondjuk sokszor vezettem az ilyen mentőt a seregben, de azon kívül, hogy egyszer - egy hasmarsos újoncot szállítva - lebontottuk vele a Nagyrőcei kereszteződésben egy jobbkezet meg nem adó Octavia egyharmadát, nem emlékeztem rá, hogy ennyire hülyén viselkedne. Mondjuk igaz, elég nehéz volt a cucc hátul. Természetesen a helyszínelés után továbbhajtottunk a kórházba, a Skoda nem, sajnos a srác közben kénytelen volt a szolgálati vödröt használni én pedig bevertem a térdem a műszerfal aljába, de nagyobb bajunk nem lett.

Valószínűleg az elvtársak nem gondolták, hogy valaha is üresen fog hatvanról állóra fékezni. De nem viccel, az biztos.

Én megszavazom ennek a srácnak, pedig az eddigi év legizgalmasabb autóversenyét nem ő nyerte, sőt, csak negyedik lett. Mondjuk ezt enyhíti egy kicsit a tény, hogy életében először ült középmotoros versenyautóban. Méghozzá egy elég hegyesben, mert a McLaren MP4 12 GT3 minden, csak nem gyenge vagy lassú. A mezőny pedig nem kezdőkből állt.

Mindezektől függetlenül Shane van Gisbergen úgy robbant a 12 órás Bathurst-i futam mezőnyébe, mint egy tökéletesen dobott kézigránát. A 89-es születésű srác hihetetlen agresszív, ugyanakkor zseniális érzékkel tartja kézben az autóját, ami jellemzően egy V8-as Ford, mellyel Shane az ausztrál V8 Supercars-sorozatban vitézkedik.

Zörög, morog, lelke van. De mindent kibír

A dolog úgy kezdődött, hogy kitaláltunk, indulunk a Bamakón. Oda Toyota kell és régi. Így lett ő, az egykori dán katonai mentő.

Megígértem Pistának, hogy szombatra összekalapálok egy posztot azokból a képeimből, amiket nem tudtam elsütni sem a BMW 2-es bemutatóban, sem a hétfőn érkező 4-es kabrióban, a Vegas-Los Angeles útra kapott X5-ösről szóló tesztben, de még a BMW Designworks-üzemlátogatásomról készülő cikkben sem. Hát ez lesz az.

Szeretem a Vimeót. Talán a legjobb videomegosztó. Nem butítja le a minőséget, nem fagy le, nincs tele reklámmal, nincsenek letiltva a zenék a jogdíjak miatt. Emellett számomra külön öröm, mivel a léghűtéses Volkswagenekre gerjedek, hogy rengeteg a Low n' Slow típusú videó. Rozsdás Patinás öreg autók, csupán néhány centire az aszfalttól, szép képek, jó vágások.

Low n' Slow - A Beetle Film from BrooksFILMS on Vimeo.

Roaring Twenties, azaz a tomboló húszasok. Egy kifejezés, amit az első világháború vége és az 1929-es nagy gazdasági világválság közötti időszakra használnak. Ez a néhány év Amerikában és Európában is a gazdasági és technológiai fejlődésről szólt, a viszonylagos jólét és a befektetők túlzott optimizmusa pedig sok más mellett az autósportra is jó hatással volt. Az USA-ban ekkor már minden az döntött oválról szólt, míg itt, Európában a rohamosan fejlődő grand prix-versenyzésben épp csak ekkor kezdtek teret nyerni az efféle pályák.

Önök emlékeznek az első sebességgel kapcsolatos élményükre? Arra, amikor először irányítottak egy gépet, és mentek gyorsabban, mint arra két lábon képesek lettek volna? Jól tippelek, ha azt mondom, hogy ez egy biciklihez köthető? Van, aki megunja, és motorra ül, más autóba száll, aztán vannak, akik ezek mellett sem tudják letenni a bringájukat. Lehet szó racionális okokról, hiszen sokszor ez a leggyorsabb módja a közlekedésnek, de sokkal izgalmasabb, amikor a gép adrenalinforrássá válik, és most nem a mozgó villamosok közt verető barmokra gondolok.

Holnap (február 5.) lesz a Robotzsaru-remake premier előtti vetítése a Cinema City Aréna Plázában. Este 20.00-tól akár te is megnézheted másodmagaddal, hogyan sikerült gyermekkorom egyik kedvenc kult-filmjének mai feldolgozása. Nagyon ott lennék én is, de a kötelesség Párizsba szólít, a Citroen egyik érdekes raktárépületébe, így lemaradok e remek lehetőségről.

Viszont 25 olvasónknak sosem volt könnyebb dolga. Csak annyit kell tenni, hogy erre az e-mailcímre elküldi saját és partnere nevét, majd holnap elmegy a moziba és felveszi a jegyét. A névlista ott lesz.

Ennyi a teendő, ez itt a Totalcar, helló.

BETELT!

Negyedik hónapja tart az 5 perc angol és a Totalcar Magazine együttműködése, melynek legújabb termése a képen látható újság, az 5 perc angol februári száma. Akinek a két lap közül valamelyik ne lenne ismerős: előbbi egy nagyon népszerű angol nyelvtanulást segítő havilap, utóbbi az angol nyelvű kiadványunk. November óta van két oldalunk az újságban, amit februárban a fedélzeti kamerás anyaguk feldolgozása tölt ki. A többi nyolcvan oldal sem rossz olvasmány, van benne például egy jó cikk Norvégiáról, a világ legnagyobb karneváljairól, különféle téli sportokról, és egy egész korrekt összefoglaló Schumacher balesetéről. Mindez angol nyelven, magyar nyelvű segédletekkel. Ára 750 forint, kb. minden újságosnál vagy áruházban kapható.

Skarlát Szajha

A kocsi formája szerintem időt állóan szép, bár ízlésről vitatkozni nem érdemes. Úgy szoktam mondani, hogy bárhová megyek vele, mindenütt megnézem. Magamnak vettem, nem a szomszédnak, nem hétvégi kocsinak, minden nap használom mindenre. Volt rajta egy hátsó szárny, amikor az "elkopott", vettem egy RS verziót, de úgy megtetszett a sima csomagtér ajtó, hogy így maradt.